Három dolog, amin érdemes gondolkodni a közelgő amerikai elnökválasztással kapcsolatban

–

1. Mitől történelmi jelentőségű ez a választás (is)?

Felvethető, hogy minden egyes amerikai elnökválasztás történelmi jelentőségű valamilyen szempontból, valamint számos óriási olvasottságú médium már 2016-ban apokalipszist jelzett előre arra az esetre, ha Donald Trump nyer.

Idén azonban a dolog fokozottan jelentős, hiszen a vírus tanácstalan kísérletezőket csinált a világ legerősebb kormányaiból is. Amerika pedig kulturális, gazdasági, fegyveres szuperhatalom, a járvány viszont közvetve és közvetlenül erősen találta el a leggyengébb pontjain.

Társadalomtudományi értekezésekben gyakran szokták emlegetni a békát egy fazék vízben, ami alatt lassan egyre melegebbre kapcsolják a tüzet, a béka pedig úgy fő meg, hogy észre sem veszi a fokozódó forróságot maga körül. Úgy gondolom, ilyesmi történt az amerikai társadalommal az elmúlt években egészen 2020 tavaszáig, amikor a világjárvány maximumra csavarta a forróságot a fazék alatt, és rászorította a fedelét.

Az Egyesült Államok ugyanis (már) nem a lehetőségek földje, a kampányígéretek központi témája pedig: hogyan lehetne (újra) az.

A zárójeles szavak az erőteljes valóságfelfogási különbségekre utalnak a Demokrata Párt jelöltje, Joe Biden és a Republikánus Párt jelöltje, a jelenlegi elnök, Donald Trump között. Tudom, mindenki unja a járvány hatásainak taglalását, de megkerülhetetlen: több mint húszmillió amerikai vesztette el az állását a vírus és a terjedését megakadályozni szándékozó korlátozások miatt, ráadásul ez az az ország, ahol a világon a legtöbben fertőződtek meg és haltak bele a betegségbe. Utóbbiban különösen hangsúlyosak voltak pénzügyi egyenlőtlenségek: az amerikai egészségügyi ellátórendszer erős öngondoskodáson alapul, vagyis a betegnek jelentős pénzügyi részt kell vállalnia kezelésében, így értelemszerűen sokan már a kórházi tartózkodást is elkerülték, függetlenül az állapotuk súlyosságától.

Emellett a járvány a bőrszínalapú igazságtalanságokat is hangsúlyozta, mivel az afroamerikai és a spanyolajkú lakosság nagyobb arányban veszítette el az állását, közülük sokkal többen haltak bele a vírusba is, mint a fehérek vagy az ázsiai-amerikaiak. Megjegyzendő, hogy mindig is elmaradt az afroamerikaiak átlagbevétele a más rasszokhoz tartozók átlagától, valamint nem kizárólag koronavírusban, hanem más betegségekben, sőt: még szülésbe is több afroamerikai hal meg, mint mások.

Ebben a kontextusban nyár elején egy rendőr a nyílt utcán brutálisan megfojtotta az afroamerikai George Floydot. (Csepelyi Adri korábbi írását ITT olvashatjátok az ügyről.) A rendőri brutalitás szintén régóta forrongó téma az amerikai társadalomban (az Obama-kormányok sem oldották meg), így óriási tüntetések indultak a rasszizmus ellen, ami a választási kampányoknak is központi témája lett.

2. Kik állnak egymással szemben?

Amerika problémáira Trump a megoldást a minél nagyobb szabadságban, vagyis az állam minél kisebb gazdasági részvételében látja, Biden az ellenkezőjében: a magasabb keresetű állampolgárok adóemelésében, az állami juttatások bővítésében a szegények számára.

Rengeteg kortárs amerikai kérdéssel lehetne foglalkozni, amiben eltér a két jelölt véleménye, ezért csak néhány példát emelnék ki.

Abortusz: a demokraták az állam hátralépését támogatják, vagyis az abortuszt a várandósság első trimeszterében alkotmányos jogként tartják számon, a republikánusok ellenkezőleg, véleményük szerint az élet a fogantatáskor kezdődik, így a terhességmegszakítás szabályozásának szigorítását támogatják, többen a teljes tiltását.

Bevándorlás: Joe Biden állampolgárságot biztosítana az Egyesült Államokban letelepedett, de nem dokumentált, vagyis hivatalosan nem ismert, nem adózó, egészségbiztosítással nem rendelkező bevándorlóknak, nagyjából tizenegymillió embernek. Ezzel szemben Trump az illegális bevándorlást veszélyesnek ítéli az amerikai társadalomra, gyakran emlegeti az ilyen úton érkező heroint és egyéb drogokat, valamint az erőszakos bűnözőket. Ha például illegális bevándorlóknak számító gyerekekről kérdezik, a válasza az, hogy őket – tevékenységük leplezése érdekében – a bűnszövetkezetek hozzák magukkal. Ezen túl úgy gondolja, nem igazságos az amerikaiakkal szemben, hogy hátrányból indulnak a munkaerőpiacon olyan bevándorlókhoz képest, akiknek alacsonyabbak a bérigényeik.

A munkahelyekkel kapcsolatos aggályok az elnök klímapolitikájában is előjönnek: bár elnöksége alatt történt előrelépés ezen a téren, állítja, a károsanyag-kibocsátás drasztikus csökkentése által több millió amerikai veszítené el az állását.

Biden ezzel szemben azt mondja: olyan klímavédelmi terve van, aminek megvalósításával a jelenleginél is több munkahely lenne elérhető az amerikaiak számára. 

A 2016-os eredmények szerint Donald Trump győzelmének titka az volt, hogy olyan társadalmi rétegeket szólított meg, amelyek úgy érezték, senki sem foglalkozik a problémáikkal, a politikai vezetők pedig az elitet, és nem a népet szolgálják.

Trump a politikai elittel szemben helyezte el magát, és kemény dolgokat mondott azokra, akiket nem kedvelt. Ezt így teszi azóta is.

A felmérések szerint sok szavazót vesztett 2020-ra, ami talán amiatt lehet, mert úgy érzik, az elnök nem azért mond kemény dolgokat, mert ennyire bátran kiáll az elnyomottak mellett, hanem mert ilyen a személyisége: szokott megbotránkoztatni, keménykedni, adott esetben gúnyolódni vagy bántó dolgokat mondani. Idén az elnök kampánykommunikációjában különösen hangsúlyos a gúnyolódás.

Két példa a sokból:

kezdetektől fogva következetesen csak „álmatag Joe”-nak nevezi kihívóját, Joe Bident, a Twitteren pedig nemrég megosztott egy bejegyzést, miszerint Bidennek idősek otthonában lenne a helye.

Ilyesmiket szoktak mondani, de nem maguk a politikai ellenfelek, hanem a szimpatizánsaik. Talán Trump azért ilyen durva, mert amióta megjelent a politika színterén, sokan nevezték viccnek, bohócnak, bolondnak, ami persze udvariatlan dolog, és a magukat kiválónak érző emberek számára a sértegetés fokozottan fájdalmas.

Sokszor panaszkodik az ellenséges sajtóra, amiért rossz fényben tüntetik fel, ami valóban így tűnik, de megjegyzendő, hogy ehhez kevés trükk kell, az esetek nagy részében bőven elég idézni tőle. A Pew Research reprezentatív felmérése szerint még szavazói is a lobbanékonyságát, a narcisztikus viselkedését, és Twitter-használatát tartják a legaggályosabbnak. Más kérdés, hogy ugyanebben a felmérésben

Joe Biden szimpatizánsainak több mint a fele nyilatkozott úgy, hogy azért fog Bidenre szavazni, mert „ő nem Trump”, és csupán a válaszadók kilenc százaléka jelezte, hogy közpolitikai javaslatai, bizonyos ügyek felkarolása miatt szavazna rá.

Trump teljesítménye vezetőként ellentmondásos, pedig – bár csak részben teljesítette őket – választási ígéreteitől nem tért el. Ellenkezőleg, például a bevándorlás megfékezésében politikai szempontból is túlzásba esett: pártján belül is sokakat felháborított az intézkedése, melynek értelmében a hatóságok elválasztották az illegálisan az országba érkező szülőket a velük érkező gyerekeiktől.  

A népszerűségéből a legtöbbet a járvány alatt veszített. Ő azt mondja, azért, mert nem akarja megijeszteni az amerikaiakat. Mind a mai napig úgy tesz, mintha nem lenne nagy ügy, ha valaki elkapja a koronavírust, ami például halálos áldozatok hozzátartozóinak bántó lehet. Hangsúlyozza: arra törekszik, hogy a járvány elleni védekezés ne legyen a gazdasági válságon keresztül károsabb, mint a betegség maga. Ez egy sokak által támogatott álláspont, csak nem biztos, hogy az amerikai társadalom egészségügyi állapotára és ellátórendszerére lett kitalálva.

A vírust egyébként az elnök maga is elkapta, de egyelőre úgy tűnik, sikeresen átvészelte, amiben a meggyógyítására korlátlanul rendelkezésre álló erőforrások vagy szerepet játszottak, vagy nem. Összességében nehéz eldönteni, mit gondoljon az ember Donald Trumpról, aki sokszor mond bántó dolgokat, és tagadja a klímakatasztrófát, de nem biztos, hogy egy megátalkodott, gonosz ember.

Talán nem rajta érdemes igazán gondolkodni, hanem az okokon, melyek miatt az amerikai állampolgárok őt választották az ország első emberének. Hiszen Amerika problémái, igazságtalanságai nem 2016-ban kezdődtek…

  Baló Sára

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/ Scott Olson,Win McNamee