„Mi is olyan nagy szám abban, hogy a nagyi külügyminiszter volt?” – Elhunyt Madeleine Albright

–

A nevét fémjelző eredmények sora roppant terjedelmes, és számos közülük a nők helyzetét mozdította előre hazájában és globálisan egyaránt. A délszláv háborúban megerőszakolt nők történeteit hallva, ENSZ-nagykövetként hat nőtársával indított kezdeményezésére háborús fegyvernek nyilvánították a nemi erőszakot. Az Egyesült Államok első női külügyminisztereként sokak meglepetésére és támadása ellenére is az amerikai külpolitika fókuszába helyezte a női egyenjogúság kérdését: „Úgy gondolom – mondta egyszer –, jobban járnak azok a társadalmak, ahol a nők politikai és gazdasági szerepet kapnak. Ezeket az értékeket továbbadják, jobb az egészségügy helyzete, az oktatás helyzete, és nagyobb a gazdasági jólét.”

ENSZ-nagykövetként összefogta a szervezetben dolgozó nőket, akik G7, azaz Girls Seven néven aktívan lobbiztak nőket érintő kérdésekben. Olyannyira elkötelezett híve volt a női összefogásnak, hogy olyan horderejű mondatokkal lepte meg közönségét, mint hogy

„a pokolban különleges hely vár azokra a nőkre, akik nem segítik egymást”.

„Ahhoz, hogy engem megértsenek, először az apámat kell megérteni”

– így kezdi Madam Secretary című önéletrajzát. Apja a két világháború között gazdaságilag felemelkedő, kulturálisan virágzó, és a régióban egyedülállóan demokratikus Csehszlovákiában választotta hivatásul a diplomáciát. Lánya már a XX. század fájdalmasan szomorú időszakában, 1937-ben született Prága Smíchov nevű kerületében, amely a sors fura fricskájaként nevetést jelent. A kis Madeleine ekkor még Marie Jana volt, és a nagyanyja adta Madlen becenévből formálódó Madlenkából lett évekkel később, svájci bentlakásos iskolai évei alatt Madeleine. 

A háború aztán keresztül-kasul dobálta őket Európában: apja a harmincas években Belgrádban szolgált diplomataként, ezért Csehszlovákia német megszállása után a fasizmus elől Angliába menekültek, ahol az emigráns cseh kormány tagjaként dolgozott tovább. A háború után hazatértek, a család ismét Belgrádba került egy újabb diplomáciai kiküldetés miatt, majd a kommunista hatalomátvétel után 1948-ban politikai menekültként a coloradói Denverben telepedtek le. Apja a Denveri Egyetemen politikatudományt tanított – többek között a későbbi külügyminiszternek, Condoleezza Rice-nak is. Madeleine 1958-ban kapott amerikai állampolgárságot. „Szerettem első lenni – válaszolta David Rubensteinnek, a National Museum of American Historyben, 2016 szeptemberében azután tartott pódiumbeszélgetésen, hogy megkapta a Great American-díjat. 

– Már az nagy áttörésnek számít, hogy nőként értem el ezt, amire nagyon büszke vagyok. Mégis ami igazán jelentős, az az, hogy mindezt menekültként és honosított amerikaiként sikerült megvalósítanom.”

De ugorjunk vissza az ötvenes évek Amerikájába!

Madeleine egy olyan időszakban szerzett diplomát nemzetközi kapcsolatok szakon, amikor a színes reklámok nemcsak sugallták a nőknek az előttük nyitva álló, egyedül üdvözítendő utat, de a társadalom is az élére vasalt kötényben háztartást vezető szerepet osztotta legszívesebben a nőkre. Madeleine férjhez ment, újságíróként helyezkedett el, három gyereket szült, és nem állt meg a főiskolai diploma megszerzésénél. Doktoriját a neves Columbia Egyetemen szerezte, és disszertációja témájának személyes kötődésű tárgykört választott: újságírók szerepe a prágai tavasz idején. Későbbi kutatásaiban is szerepelt kelet-európai téma; többek között a lengyel Szolidaritás (Solidarność) mozgalomról is írt. Éveken át a jó hírű Georgetown Egyetemen oktatott, és harminckilenc évesen lépett politikai pályára: a Nemzetbiztonsági Tanácsban dolgozott, külpolitikai főtanácsadóként segítette demokrata politikusok elnökválasztási kampányát. Közben nevelte három lányát, életrajzában egy teljes fejezetben őszintén vallott arról, mennyire megviselte a válása. Nem egyszer érte kritika nők részéről is amiatt, hogy talán jobb lenne a gyerekeinek, ha több időt töltene velük.

Bill Clinton nyolcéves elnökségének mindkét ciklusában vezető szerepet töltött be. 1993-tól az ENSZ-ben képviselte az Egyesült Államokat nagykövetként, majd 1997-ben, elsőként az ország történetében, külügyminiszter lett. Saját bevallása szerint első biztonsági tanácsi ülésén sokak számára ismerős kérdések kavarogtak a fejében, mielőtt egyedüli nőként felszólalt: Tudok valami okosat mondani? Szimpatikusnak találnak majd? A súly, hogy egy országot képvisel, nagyon hamar megértette vele, hogy félre kell tennie a belé rögződött válaszokat.

„Ha egyszer megtaláltam a hangomat, már nem fogok csendben maradni” – mondta nagyon sok interjújában, és számtalan alkalommal szólalt fel az emberi jogok védelmében.

Melltű-diplomácia

Egyik leghatározottabb támogatója volt a NATO kelet-európai bővítésének, így hazánk csatlakozásának is, a délszláv konfliktus lezárásának, a koszovói népirtás megállításának. Szerbia NATO-bombázására az ő külügyminisztersége alatt került sor. Madeleine Albright volt az első amerikai külügyminiszter, aki Észak-Koreába látogatott, és az egyik legmagasabb rangú nyugati diplomata, aki Kim Dzsongillel találkozott. Václav Havel cseh elnök nem egyszer beszélt arról nyilvánosan is, hogy utódja Madeleine Albright lehet, ő azonban nem vette igazán komolyan fontolóra, hogy szülőföldjén fusson be politikai karriert.

„Melltű-diplomáciájának” mindig szándékolt és pontos üzenettel bíró, ikonikus brossai ma sikeres kiállítás darabjai.

Zseniális, humorát sokszor megvillantó TED-talkjában üvegplafont szimbolizáló darabot viselt, és a brossok történetének kezdetéről is mesélt. Egy iraki lap kígyóként utalt rá azon a napon, amikor az ENSZ-ben Szaddám Huszein ellen szólalt fel. Ezen a reggelen feltette kígyós kitűzőjét, majd az ötleten felbátorodva több száz darabot beszerzett az évek alatt, hogy az éppen aktuális üzenetét fizikai szinten is hangsúlyozza. Read my Pins: Stories from a Diplomat’s Jewel Box (Figyeld a kitűzőmet – Történetek egy diplomata ékszerdobozából) címmel a védjegyévé vált melltűkön keresztül mesél diplomáciában eltöltött éveiről.

Miután búcsút intett külügyi pályájának, létrehozta az Albright Group tanácsadó céget, majd beválasztották a New York-i tőzsde igazgatótanácsába is. Közben egy-egy pillanatra a média világába is kiruccant:

a Szívek szállodája egyik részében önmagát alakította, és a milliókat vonzó Late Night Show-ban is megjelent. 2012-ben megkapta a legmagasabb amerikai polgári díjat, a Szabadság-érdemrendet.

Két testvérével együtt római katolikusként nőtt fel, így nem kis meglepetésére, a hatvanas évei elején, a Washington Post egyik újságírójától szerzett tudomást zsidó származásáról és arról, hogy nagyszülei közül hárman koncentrációs táborban veszítették életüket. Összesen 26 rokonát vesztette el a holokausztban.

Halálával egy nagy formátumú geopolitikai elemzőt és a női jogok szószólóját veszítettük el. 

Trembácz Éva Zsuzsanna 

Szerzőnk írásait Facebook-oldalán és honlapján is olvashatod.

Kiemelt kép: Getty Images / © Wally McNamee / CORBIS / Corbis