–

Ha az ember csak Gorman sziluettjét látná, jó eséllyel tippelné a zavarba ejtően méltóságteljes kiállású lányt idősebbnek a valódi koránál. Bár ma már számtalan bátor és sikeres fiatal nőt láthatunk a közéletben és a médiában egyaránt, az még mindig ritkaságnak számít, hogy valaki olyan sebességgel és elszántsággal robbanjon be a köztudatba, mint ahogyan ő tette két nappal ezelőtt. Ami pedig még lenyűgözőbb, hogy ezt egy mindössze hatperces előadással sikerült elérnie, egy olyan műfajban, ami egyébként nem a sztárcsináló erejéről híres.

Biden előtt csak három másik elnök beiktatásra szerveztek versfelolvasást

Eddig még sosem merték egy javarészt ismeretlen költőre bízni ezt a hatalmas feladatot. Gorman viszont nemcsak hogy felért a felkérői elvárásaihoz, de túl is szárnyalta őket megrendítő és húsbavágóan aktuális szövegével, ami egyértelműen az esemény fénypontja lett.

De honnan is érkezett ez a sárga üstökös, és hogyan szerezte meg magának a világ legbefolyásosabb embereinek támogatását? 

Bár könnyen úgy tűnhet, hogy Gorman egy szempillantás alatt jutott el a csúcsra, sokkal hosszabb és rögösebb út áll mögötte, mint hinnénk. Los Angelesben született, anyja Joan Wicks középiskolai tanárnő, aki már a kezdetektől hitte, hogy gyerekei különlegesek, és ebben a szellemben is nevelte őket. Fontos volt neki, hogy Amanda és a két testvére sokszínű környezetben nőjenek fel. A Santa Monicai magániskolában Amanda azonnal kitűnt a társai közül az írásban mutatott tehetségével, ám csak hosszas küzdelem árán vált azzá a karizmatikus előadóvá, akit mi is megismerhettünk.

Ő és ikertestvére ugyanis koraszülöttként jöttek a világra, és mindkettejüket auditív feldolgozási zavarral (egy hallás utáni értelmezést nehezítő rendellenességgel), valamint súlyos beszédhibával diagnosztizálták.

A két testvér közül Amanda viselte nehezebben ezt az akadályt, mert már kisiskolásként is maximalista volt, és nem akart segítséget elfogadni a tanulásban, még akkor sem, ha az állapota miatt nem mindig tudta felvenni a versenyt az osztálytársaival. Ez viszont csak még inkább arra motiválta, hogy fejlessze magát: rengeteg akaraterővel és türelemmel sikerült szinte észrevehetetlenné csiszolnia a beszédhibáit. 

„Sosem láttam gyengeségnek a betegségemet. Ha nem lennék ilyen, sosem váltam volna előadóvá, mesélővé. Mikor meg kell tanítanod magadat arra, hogy minden egyes kis hangra, szótagra odafigyelj, akkor automatikusan figyelmesebb leszel, úgy hallasz, ahogy a közönséged” – nyilatkozta a Los Angeles Times nevű lapnak.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Amanda Gorman (@amandascgorman) által megosztott bejegyzés

Gorman a nehézségei ellenére sokat köszönhet ennek az időszaknak

Ennek hatására kezdte el keresni azt a csatornát, amin keresztül elmondhatja azt, amit a hangjával nem tudott kifejezni. Végül az egy ideig szintén néma Maya Angelou műveiben találta meg azt, amit keresett, és azonnal beleszeretett a költészetbe.

A gimi alatt már több, írással kapcsolatos klubhoz is csatlakozott, de az irodalmi életben igazán csak 2014-ben kezdtek rá felfigyelni. Ugyanis ekkor nyerte el a frissen alapított „Los Angeles ifjú koszorús költője-díjat”, amivel bekerült az ország legjobbnak tartott fiatal művészei közé. Amanda Gorman az egyik mentora tanácsára küldte be a jelentkezését az Urban Word tinédzser tehetségeket támogató versenyére, amit főleg társadalmi problémákat és a saját hátterét, örökségét boncolgató művekkel töltött meg. Úgy érezte, ezek mutatják be őt a legjobban művészként, mivel a költészet mellett az aktivizmus áll hozzá a legközelebb, és szereti összefonni a kettőt.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Amanda Gorman (@amandascgorman) által megosztott bejegyzés

Tavaly is brillírozott, elnyerte az „ország ifjú költője” címet is, aminek köszönhetően kiadhatta első verseskötetét, és számtalan iskolában tarthatott előadásokat a hivatásáról. Emellett 2016-ban megalapította a One Pen, One Page (Egy Toll, Egy Oldal) nevű nonprofit szervezetet, amely irodalmi workshopokat rendez az írás iránt érdeklődő fiataloknak. Mindezek ellenére az országos ismertséget csak a múlt keddi beavatási beszédével érte el, ami karrierjének eddigi legfontosabb pillanata volt.

A beszédre maga a First Lady, Jill Biden választotta ki, miután hallotta őt előadni a Kongresszusi Könyvtár irodalmi évadnyitóján.

Ezzel Gorman volt a legfiatalabb ember, aki valaha felléphetett egy elnök beiktatásán, és lelkesedése ellenére nagyon is érezte magán a feladat súlyát. Napokat töltött azzal, hogy más híres beszédeket elemzett, főleg Maya Angelou és Elizabeth Alexander beiktatáson szavalt verseit, közben pedig a Hamilton musical zenéjét hallgatta, hogy „hangulatba kerüljön”. Azonban a szöveggel gyakran elakadt, naponta alig pár sort tudott írni, és nem tudta, hogyan reflektáljon a témaként megadott „egységes Amerika”- szlogenre.

Végül a két héttel ezelőtti, Capitoliumot ért támadás-sorozatban találta meg az ihletet, melynek hatására elhatározta, hogy versében nem az országa dicsőítését helyezi középpontba, hanem a múlttal való szembenézést. 

„Tudtam, hogy nem hagyhatom említés nélkül az elmúlt hetek, vagy mondjuk ki: évek szörnyűségeit. A versemben inkább egy olyan jövőt szeretnék elképzelni, ahol tudunk tanulni ezekből, és együtt gyógyulni fel belőlük, egy országként. Nem fogom eltörölni vagy elbagatellizálni ezeket a súlyos igazságokat, mert Amerikának szembe kell néznie velük” – mondta. 

És ebben rejlik Amanda sikere, ami valójában amennyire jól felépített, olyan egyszerű is: nem hétköznapi módon tudott reflektálni egy nem hétköznapi időszakra, a verse tökéletesen átadta azt a kimerevített, nehéz pillanatot, amiben most élünk.

Megszoktuk, hogy az ilyen eseményeken általában a nemzet magasztalásán van a hangsúly, Gorman így frissitően újat tudott mutatni őszinte, mégis bizakodó soraival.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Amanda Gorman (@amandascgorman) által megosztott bejegyzés

Egy kis híján polgárháborúig fajuló konfliktust követően hirdetett összetartozást és kollektív felelősségvállalást, egy olyan országban, aminek talán még soha nem volt akkora szüksége egy nemzeti költőre, mint most

„Az örökölt országot hagyjuk hátra jobbnak

s minden lélegzetével bronzból vert mellkasomnak

mi emeljük majd ezt a sebzett világot szépségessé”

(Nyáry Luca fordítása)

Ha pedig Gorman eddigi teljesítménye nem lenne elég inspiráló, vessünk egy pillantást a jövőbeli terveire, és máris egyből lustának érezzük magunkat. Jelenleg két könyve vár megjelenésre: egy Change Sings című gyerekkönyv, és egy a mostani beszéde után a „The Hills We Climb”, (A dombok, amiket megmászunk) névre keresztelt verseskötet, amelyek a beiktatás napja óta vezetik az Amazon sikerlistáját, holott csak szeptembertől lesznek elérhetők.

Gorman pedig tavaly még egy diplomát is szerzett magának, egyenesen a Harvard Egyetemről szociológia szakon, amit már tudja is, hogyan szeretne hasznosítani. Nagy támogatójához és egy másik volt diákhoz, Barack Obamához hasonlóan, ő is a Fehér Házra vetett szemet. A New York Timesnak a következőt nyilatkozta az álmairól: 

„Ez egy nagyon-nagyon nagyon távoli célom, de 2036-ban indulni fogok az Egyesült Államok elnöki címéért. Szóval írjátok be a Google-naptáratokba” 

És ha jobban belegondolunk, nem is lenne furcsa a megválasztása, hiszen – fiatal kora és küzdelmes háttere ellenére – Gorman tökéletesen megtestesíti az amerikai álmot: okos, bátor, és nem elégszik meg azzal, ami mások szerint jár neki. Ha a Z generáció hozzá hasonlóan empatikus és ambiciózus vezetőket termel ki, akkor pedig bátran mondhatjuk, hogy a jövőnk legalább olyan fényes lesz, mint ő maga.

Nyáry Luca

Kiemelt kép: Getty Images/Patrick Semansky-Pool