Ürge-Vorsatz Diána: az amerikai elnökváltás nem jó a klímának, de remélhetőleg nem lesz tragikus hatása

–

Még csak két hét telt el azóta, hogy beiktatták Donald Trumpot, az amerikai elnök azonban meglehetősen aggasztó intézkedésekkel indított. Amellett, hogy megszüntette az USA tagságát a WHO-ban, másodszor is (először 2017-ben) kiléptette az államokat a párizsi klímaegyezményből – mondván, ez a lépés ezermilliárd dollár hasznot hoz az államoknak, és reményei szerint innentől új korszakába lép az olaj- és földgázkutatás is.

Ha mindez nem lenne elég, azt is többször jelezte már, hogy igényt tart Grönlandra, és megnyitna eddig lezárt természetvédelmi területeket. A klímakutatók – nem meglepő módon – aggodalmukat fejezték ki Trump intézkedéseit látva – Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológus a WMN-nek adott interjújában katasztrofálisnak nevezte az elnök intézkedéseit, Ürge-Vorsatz Diána magyar fizikus és klímakutató pedig Facebook-oldalán közzétett posztban fogalmazta meg aggályait:

„Nem tagadom, hogy sírva keltem, és rég nem voltam ilyen kétségbeesett. Nem tudom, multilaterizmus, összefogás, együttműködés nélkül hogy lehet ennyi hatalmas problémával küzdő, egy kicsi és véges bolygón élő civilizáció gondjait megoldani” – írta akkor.

De vajon mit jelent mindez a gyakorlatban? A témában a klímakutatót kérdeztük.

A jó hír: Trump sem mindenható

„Kezdetben nagyon aggasztónak találtuk a helyzetet, de azt is meg kell állapítanunk, hogy az Egyesült Államok elnöke nem ural mindent az éghajlatvédelemmel kapcsolatban.

A klímaválság iránti attitűd mindig is hullámzó volt, és Európán belül is vannak olyan országok, ahol ez a kérdés nem élvez prioritást.

Itt az idő, hogy felálljunk, és megnézzük, hogyan tudunk ebben a (geo)politikai helyzetben a legtöbbet tenni” – kezdi a szakember, aki szerint a krízisek mindig alkalmat kínálnak arra, hogy felismerjük, min kell változtatni.

Az éghajlatváltozás egy hosszabb távú dolog, Trump viszont rövid távon gondolkodik. Diána szerint meglehetősen rossz üzenetet hordoz az, hogy a világ legnagyobb károsanyag-kibocsátója, politikai és gazdasági nagyhatalma kilép a klímaegyezményből. Ennek ellenére fontos látnunk, hogy:

• Az USA szövetségi kormánya csak egy szereplő a sok közül; az államainak, a városainak és vállalatainak egy jelentős része akkor is betartja a klímaegyezményben foglalt kötelezettségeit, ha az USA szövetségi szinten kilép belőle.
• Az inflációcsökkentő intézkedéscsomag jót tett az éghajlatváltozással kapcsolatos beruházásoknak. (Mert a csomag olyan támogatásokat és forrásokat biztosított, amelyek elősegítették a zöld energia és egyéb környezetbarát projektek fejlődését, és nem biztos, hogy ezeket az intézkedéseket teljesen megszüntetik a politikai változások ellenére. Ennek oka, hogy a támogatások és pénzügyi források egy jelentős része olyan államokba és cégekhez is kerül, amelyeket republikánusok vezetnek – a szerk.)
• Ami Grönlandot illeti: aki ki akarja bányászni a terület nyersanyagait, annak érdeke lenne a jég elolvadása, tehát a globális felmelegedés gyorsulása is. (Trump megújult érdeklődése Grönland iránt komoly diplomáciai feszültségeket eredményezett. Mind Grönland, mind Dánia határozottan elutasította az eladási szándékot, hangsúlyozva a sziget autonómiáját és a helyi lakosok önrendelkezési jogát. A helyzet továbbra is feszült, már csak azért is, mert egy 1917-es egyezmény értelmében, ha Dánia eladná Grönlandot, az Egyesült Királyságnak elővásárlási joga lenne. Ez az egyezmény tovább bonyolítja Trump víziójának valóra váltását – a szerk.)

A zöld átmenet elindult, ha tetszik, ha nem

Ürge-Vorsatz Diána úgy gondolja, az éghajlatvédelem témakörét leginkább a gazdasági erők határozzák meg, ezek viszont láthatólag a zöld átmenet irányába robognak. Hiszen míg a napenergia és az energiatárolás egyre olcsóbbá válik, a fosszilis források egyre drágábbak hozzájuk képest, és a népszerűségük is csökken.

„Kínában minden harmadik, Európában minden negyedik, az USA-ban minden hatodik újonnan megvásárolt autó elektromos, és ez a szám nőni fog, hiszen rövid időn belül el fogjuk érni a költségparitást, vagyis versenyképes lesz ezek ára a hagyományos autókéval.

Ekkor már nem éri majd meg hagyományos belső égésű járművet venni. Ráadásul a napenergia is egyre népszerűbb, ha pedig valakinek saját napelemei vannak, abból ingyen megtankolhatja az autóját – márpedig ezzel nem lesz versenyképes egy olajjal üzemelő gépjármű. A világ ebbe az irányba megy, és ezt valószínűleg még egy amerikai elnök sem tudja megváltoztatni – ahogy a szénbányákat sem sikerült visszahozni az előző republikánus elnökség alatt.”  

A szakember azt is hozzáteszi: a beiktatásokon láthattuk, hogy megváltoztak a gazdasági dinamikákat alakító erők is. Ma már a legfőbb gazdasági szereplők elsősorban nem a fosszilis ipar érdekeit nézik, az AI-ból és a médiából származik főként a vagyonuk – így nem érdekli őket az olajfúrás. Diána tehát úgy látja: az új intézkedéseknek talán nem lesz akkora hatása, mint elsőre gondolnánk.

„Donald Trump beiktatása természetesen nem jó hír klímavédelmi szempontból. Én azonban a megoldást nem a pánikolásban látom, hanem abban, ha reflektálunk a saját helyzetünkre, és megvizsgáljuk, miért jutottunk ide, miért szavaznak ilyen sokan a klímaellenes irányokra világszerte.

Koncentráljunk a pozitívumokra: ilyen például az, hogy a kereskedelmi háborúk és a tarifák miatt valószínűleg csökkenni fog az ellátóláncok hosszúsága – hiszen az nem normális, hogy egy telefon alkatrészei 300 ezer kilométert utaznak. Ha lerövidülnek az ellátóláncok, akkor csökkenthetnek a tengeri szállításból eredő kibocsátások – ez az egyik legszennyezőbb közlekedési forma.”

Takács Dalma