Ne birtokolj, bérelj! – A közösségi helyek, autók, szerszámok (és férjek) újhullámos világa

–

Minek megvenni az egész disznót azért a kis kolbászért?

Ha belegondolsz, a nagyszüleinknek, szüleinknek (sőt, talán még neked is!) egy csomó olyan tárgya volt otthon, amire valójában szinte soha nem volt szüksége, de egyszer megvette egy bizonyos életszakasz kihívásainak megfelelve. Ilyenek például a felújításhoz használatos szerszámok (mondjuk, egy ütvefúró vagy ipari porszívó), a gyerekek különböző fejlődési fázisaihoz kapcsolódó holmik (babamérleg, bölcső, kisbicikli, trambulin), de akár a nyaralót, a vitorláshajót, az autót, a könyveink 95 százalékát, a felhalmozódott VHS- és magnókazettákat, vagy a cédéket is ide sorolhatnánk. Ezek a holmik az idő java részében érintetlenül porosodnak a padláson vagy a tárolásukra kirendelt kupiszobában, pincében, garázsban, lakásban. 

Erre a feleslegesnek tűnő felhalmozásra kínált roppant praktikus megoldást a közösségi gazdaság megjelenése, ami lényegében így foglalható össze frappánsan: ne birtokolj, bérelj!

Ezzel az alternatív közgazdasági és szociális rendszerrel úgy is hozzáférsz árukhoz, szolgáltatásokhoz, adatokhoz és a tudáshoz, hogy nem kell az egész halmazt megvásárolnod, hanem – egy adott közösséggel osztozkodva rajta – akkor férhetsz hozzá, amikor épp szükséged van rá, a többi időben viszont nem terheli sem a pénztárcádat, sem a lelkiismeretedet, sem a tárolóhelyeidet, és a fenntartásával sem kell bajlódnod.

A közösségi gazdaság amúgy elég tág fogalom: ide tartozik a kölcsönzés, a barter, a bérbeadás, az ajándékozás, illetve olyan közösségi birtoklási formák is, mint például a termelőszövetkezeti struktúrák.

Béreld és használd, amikor csak akarod!

Ma már szerencsére egyre elterjedtebb ez a modell (mindjárt mondok is rá pár szuper példát, hátha valamelyiket nem ismernéd), azonban pár évvel ezelőtt (frissen kikecmeregve a másolt kazetták, cédék és dévédék korából) talán még a Spotify is furcsán hatott, és sokan úgy érezték, jogosan tehetik fel a kérdést: ugyan miért is kellene akár csak egy ezrest áldozni arra, ami eddig ingyen volt? De biztos, hogy ingyen volt? Neked lehet… Ám a dalok elkészülésében és sugárzásában résztvevő zenészek és szakemberek egészen biztos, hogy másképp gondolják.

Ma már persze sokunknak nem kérdés, hogy több mint 50 millió dal szabad (és reklámmentes) streameléséért megéri áldozni havi öt eurót, vagy családi csomagban hat fő számára nyolcat. A közösségi gazdaság másik, szélesebb körben is ismert és használt szolgáltatóját a Netflixet vagy az HBO-t gondolom, nem kell senkinek külön bemutatni. Bónuszként pedig akkor hallgatod, nézed, amikor csak akarod, kábé annyi pénzért a temérdek tartalmat, amennyit korábban egy darab lemezre költöttél el.

Okostelefonnal robbantva

A kezdeti óvatosabb lépések után aztán az okoseszközöknek hála, végre igazán be tudott robbanni az élet szinte minden területén a sharing economy gördülékeny műfaja. Ezt mi sem bizonyíthatná jobban, mint hogy amíg 2015-ben egymilliárd euró bevételt termelt, két évvel később már 3,6-ot.

Ami nem is csoda, hiszen ezek az innovatív megoldások nemcsak a versenyképességet növelik, de megfelelő szabályozással a fogyasztók, a vállalkozók és a cégek is nyernek vele, hiszen számtalan előnyük van. Először is, a szolgáltatáshoz vagy jóval olcsóbban tudsz hozzájutni, mintha nemcsak bérelnéd, hanem meg is vennéd kizárólagos használatra, vagy azonos áron, de magasabb minőségben kaphatod meg a szükséges időszakra. Emellett mind a szolgáltatók, mind a fogyasztók számára minimalizálódik a kockázat, végül pedig érdemes a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe venni: a legtöbb sharing economy-szolgáltatás helyi érdekeltségű vagy alapvetően helyi erőforrásokat használ. A modellnek tulajdonképpen három népszerű műfaja van:

• saját tulajdon, amit megosztasz mással
• szolgáltatás, amit megosztasz mással
• közös tulajdon (aminek távolról sem turós a háta, sőt!)

Közösségi közlekedés

Az autómegosztás mint gazdasági modell már évtizedek óta jelen van, de mind a mai napig több különböző szolgáltatást is neveznek így. Az egyik ismert műfaj, amikor a saját autójukat osztják meg a júzerek, ilyen volt például az Uber is (ami egyébként a mai napig számos külföldi országban elérhető). Ez esetben a cég biztosítja a platformot, de az autók kezelése a tulajdonosok kezében van. Az autóhasználatban rögtön több közösségi gazdasági modellt is láthatunk, az egyik ilyen az Oszkár Telekocsi, amelynél a saját autóját osztja (többnyire hosszabb távokon) a sofőr.  Ennek ötlete 2007-ben pattant két egykori BME-s egyetemista fejéből. (Hasonló carpooling-szolgáltatás egyébként más Európai országokban is megtalálható.) A használata nem túl bonyolult: csak beírod az alkalmazásba, honnan mennél hová és mikor, majd kiválasztod azt a sofőrt, akivel utaznál. Így nemcsak hogy jóval kényelmesebben tudsz közlekedni, mintha busszal, vonattal tennéd, de ráadásul még pénzt is spórolsz.

Az autómegosztás egy másik ágát – amikor közösen használjátok egy carsharing-cég flottáját – képviseli Magyarországon többek között a GreenGo 2016 óta. Ez idő tájt még csak 45 elektromos autóval indultak egyedüliként a piacon, ez ma már 300 darabra (és több versenytársra) bővült, de ők az egyetlenek, akik akkor és most is kizárólag elektromos autókat futtatnak.

A szolgáltatás nem véletlenül népszerű, hiszen a karbantartással, a szervizeléssel, tárolással, tankolással a felhasználónak egyáltalán nem kell foglalkozni, az autó használatért is pontosan annyit kell fizetni, ahány percet használták a járgányt. Ezzel együtt még mindig van hová modernizálódnunk, legalábbis ami a gondolkodásunkat illeti a használatával kapcsolatban. Budapesten jelenleg körülbelül 50-70.000 főre becsülik a felhasználók számát, ami azért azt is jelzi, hogy még mindig ragaszkodunk a sajáthoz, vagy legalábbis még nem vagyunk annyira szupernyitottak a közösségi gazdaság ezen ága felé, mint a hasonló méretű szomszédos főváros lakói – Bécsben ugyanis már bőven 100.000 felett jár a felhasználók száma.

Ennek a GreenGo kérésére a NRC által végzett kutatás szerint részben az az oka, hogy a célcsoport közel fele nem szívesen használ kölcsönzött autót, ötből ketten pedig, ha lehet, nem vezetnek olyan autót, amellyel még nincs rutinjuk. Az is érdekes, hogy mennyire alulreprezentáltak a nők a közösségi autózás felhasználói között: a férfiak képviselik ugyanis a jelentős 75 százalékot. Pedig érdemes lenne egy kicsit nyitottabbak lennünk, hiszen nem csupán a pénztárcánkat, de a környezetünket is megkímélhetjük ezzel a közösségi módszerrel.

Ezen felül egyre több faktor mutat abba az irányba, hogy a jövő a közösségi autókban rejlik, azokban az országokban, ahol jóval elterjedtebb ez a szolgáltatás, ott csökkenni kezdett a saját autók száma.

Budapest ebből a szempontból még a sor végén kullog: az elmúlt években az autók száma rendkívüli növekedésben volt, miközben azonban az életkoruk is egyre nőtt – a hazai utakon közlekedő gépjárművek átlagéletkora jelenleg körülbelül 14 év, ami légszennyezettségi szempontból sem elhanyagolható tényező. Bár a fővárosban is van még hová fejlődnünk, én mégis messzebbre tekintek, a szebb és komfortosabb jövő irányába, ugyanis nagyon boldog lennék, ha a saját autó használatát kompletten fel tudnám cseréni a bérlésre. Arról kérdeztem hát Michaletzky Bálintot, a GreenGo ügyvezetőjét, hogyan segítené a főváros és a levegő védelmét ez a váltás: „Sokan nem tudják, de nagyjából öt-tíz belvárosba be- és onnan kipöfögő járművet válthatnánk ki egy-egy megosztott autóval. Ezért is tartjuk fontosnak az edukációt az e-autókról, autómegosztásról. A fenntarthatóság szintén kiemelt célunk. Az elektromos flottánknak köszönhetően eddig több ezer tonna széndioxid kibocsátásától kíméltük meg a közvetlen környezetünket és a budapestieket, összehasonlításképp: ennek a súlya több mint 400 teherautó tömegének felel meg. Ennyit pöfögtek volna hagyományos gépkocsikkal a levegőbe azok az autósok, akik ehelyett inkább az elektromos autómegosztót választották.” 

Bérelj gépet, férjet, kölcsönözz jószomszédot!

Ahogy a bevezetőben már volt róla szó, egy csomó olyan szerszám, eszköz, szolgáltatás akad, amire csak egy adott élethelyzetben vagy időszakban van szükséged, netán csak kipróbálnád, hogy valóban beválik-e. Az előbbi kategóriából ilyen például a parkettacsiszoló, a kárpittisztító vagy a hegesztő, az utóbbi közé sorolnám a futópadot vagy a szobakerékpárt (amire, tedd csak a szívedre a kezed, tíz birtokló háztartásban nyolcból többnyire a nedves ruhákat teregetik). A Vedd bérbe! közvetítőplatformon keresztül ezekhez a holmikhoz egészen jutányos áron juthatsz hozzá napi bérléssel.

A dolog ráadásul oda-vissza működik: ha otthon régóta porosodik egy sörcsap vagy egy karaoke-gép, de már kijöttél a nagyüzemi buliszervezésből, miért nem hasznosítod úgy, hogy bérbe adod?

Ha pedig a már említett szerszámok mellé szükséged lenne egy megbízható figurára, akire nem kell feltétlenül hónapokat várni, akkor ott van a Férfikéz egy órára vagy a Bérelj férjet! szolgáltatás… bár, hogy ez még belepasszol-e a közösségi gazdasági modell definíciójába, arról lehet, hogy többen vitatkoznának velem.

Persze, ilyesmi szívességeket, mint egy polc felfúrása vagy a macskára való vigyázás, akár a szomszédtól is kérhetsz, főleg, ha csatlakozol a Miutcánk közösségéhez, ahol nemcsak megismerheted a környékeden élőket, de az adatlapodon feltüntetheted, milyen szolgáltatásokat nyújtasz szívesen csere-bere alapon, pénzmozgás nélkül (például ő felszereli a polcodat, te sütsz neki egy tálca almás pitét), kérhetsz (vagy adhatsz) kölcsön szerszámot, de akár csak barátkozni, ismerkedni, közösséggé formálódni is lehet. Hasonló a járókelő.hu oldal is, mely a közösség közös munkáját kéri azért, hogy élhetőbbek legyenek a városok.

Kölcsönlakás, kölcsöngarázs, kacsalábon forgó iroda

A bérbe adott lakások műfajából az Airbnb talán a legismertebb: az oldalon keresztül jutányos áron kiadhatod a lakásodat pár napra az utazóknak, akik így jóval olcsóbban lakhatnak egy személyesebb hangulatú, rendszerint igen jó elhelyezkedésű otthonban. A Spotager hasonló elven működik, csak épp a felhasználói közeg más: a saját lakásodat, garázsodat filmes, fotós forgatási helyszínként tudod bérbe adni, amikor éppen nem használod. A Roomly oldalán viszont szinte bármilyen célra bérelhetsz helyszínt, akár a hobbidnak hódolnál, bulit vagy csapatépítőt rendeznél, netán oktatnál – és ugyanígy fordítva, te is felkínálhatod a megfelelő adottságokkal rendelkező ingatlanod, ha szeretnéd. 

A világjárványnak „köszönhetően” egyre több cég állt rá a home office-irodai bentlét hibridműfajára, erre pedig abszolút praktikus megoldást kínál a már 2009 óta jelen lévő Loffice, amely főleg a szabadúszók és a „neonomádok” igényeit akarta kielégíteni a parádésan felszerelt, remek infrastruktúrával ellátott közösségi irodáikkal, bérelhető tárgyalóikkal vagy napi bérletű munkaállomásaikkal. Hasonló jellegű a Kaptár is, mely az otthonról dolgozást és a kávézók pörgős hangulatát szeretné ötvözni.

Egy szó, mint száz: az elmúlt években olyan izgalmas burjánzásnak indultak a különféle közösségi gazdasági modellek, amikről nem is álmodtunk volna tíz-húsz évvel ezelőtt. Ami egyúttal felvet egy még érdekfeszítőbb kérdést: vajon hová fog ez kifutni egy-két évtized múlva? Ti mit gondoltok?

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images