Érzelmek vihara – Avagy: a WMN-szerkesztőség egy napja

–

Hétfő, 9:05

Amikor beesek az ajtón, már javában zajlik a szűk körű vezetői meeting. Gyorsan exkuzálom magam a késésért, de nagyon sűrű volt a reggelem, a kutyát is meg kellett futtatni, a gyerekeknek ebédet főzni, aztán ott van a 30 napos öt perc plank-kihívásom, arra is rá kell szánni negyed órát, meg utána még egy felet, hogy bőséges reggelivel jutalmazzam meg magam az extrém sportteljesítményért. Hosszas hadarásomra a többiek csak hányják a fittyet. DTK már a nagy, fehér, szerkesztőségi táblára firkant bőszen, ide vannak felírva a szivárvány minden színében a kampányok, cikkek, szerzők, határidők, támogatók, rövid-, közép- és hosszú távú tervek, pipák, vonalak, karikák, négyzetek és csillagok.

Klassz dolog lehet, ha valaki átlátja ezt a 4D-s kézműves Excelt, én nem tartozom közéjük, de mind ez idáig sikeresen titkoltam – szóval léci, te se árulj be, köszi.

9:25

Kellemesen elhelyezkedem a székemben, a táskámból előkerül a tízórai is. Zsíros ujjakkal épp jegyzetelem a fontosabb gondolatokat és feladataimat, amikor hirtelen megérzem magamon a sales-osztály felének pillantását. Kíváncsian fürkészi az elemózsiámat, elismerően, de nem irigykedve biccent. Látom, őt is jól ellátták otthonról, almaszeletkék, szőlőszemek, répa, retek, mogyoró, szendvicshegyek… van minden.

9:58

Perceken belül kezdődik a nagy szerkesztőségi meeting. Ezt onnan lehet tudni, hogy a Szentesi már végigvonult az irodában elegánsan és parfümtől illatozva, jobbra-balra harsányan köszöngetve. Senki nem kérdezi meg, hogy van és mit csinált a hétvégén, de nem azért, mert érzéketlenek vagyunk. Hanem mert már mindenki széles körűen tájékozódhatott az Insta sztorijaiból.

A közelgő értekezlet másik biztos jele, hogy a heti ügyeletes felelős szerkesztő, aka Zimre Zsuzsa, a tyúkos asszony már bent ül a tárgyalóban, határozott mozdulatokkal csapkodja az asztalt, mint egy katonatiszt a tavernában, és úgy kiabál, mint egy piaci kofába oltott müezzin:

„Értekezlet! Kezdődik az értekezlet!”

10:02

Nagy üggyel, bajjal, még több zajjal, csiviteléssel, vihorászással, zörgéssel és nyihogással végre elhelyezkedik mind a három tucat nőszemély az asztal körül. Valójában nem vagyunk ennyien, de a külső szemlélő számára legalább annyinak tűnhetünk.

10:03

DTK, mint egy karmester az úri közönségre, türelmesen várja, és továbbra is egyre csak várja, hogy befogjuk végre.

10:20

És! Igen! Hölgyeim és uraim, csoda történt! Kihasználva, hogy épp egyszerre vett mindenki levegőt, a nanosecundumnyi csönd kínálkozó lehetőségét megragadva. D. Tóth megnyitja a „Nagy Hétindító Értekezletet”. Egyszerre három Excel, két Word doksi és négy másik táblázat között zsonglőrködve igyekszik Zsuzsa segítségével feltölteni a táblázatot cikkekkel, szinte füstöl a kezük alatt a klaviatúra.

Engem viszont sokkal inkább az foglalkoztat, hogy mit fogunk enni ebédre? Lopva az órámra pillantok…

11:02

Mások is éhesek lehetnek, az biztos, sokkal enerváltabb a társaság, mint egy órával ezelőtt. Lassacskán haladunk körbe, egymás után mondja mindenki a témáit, amivel készült a hétre. Lilla küszködve a hétvége okozta jetlaggel, még bedob egy remek kvízötletet, mielőtt visszaszunnyadna alfába.

Fló, a WMN anyukája ezúttal az esti lefektetés szépségeiről és kihívásairól fog írni.

A tündérhangú Adri izgalmas interjút ígér, miközben olyan bennfentes infókat szór szanaszéjjel az általam csak halványan ismert hírességekről, hogy belesárgulok az irigységbe.

Dorka megpróbál beleszuszakolni egy hétbe negyvennyolc filmpremiert. Mindegyik abszolút muszájos műalkotás, óriási hiba lenne őket kihagyni, ez amúgy is már egy leválogatott shortlist – magyarázza, miközben elgondolkodva az ujjai köré csavarja a bongyori haját. Féltékenyen hallgatom az ő átszellemült, magasztos gondolatait.

Az én e heti legjobb ötletem a „9 dolog, amit mindig is tudni akartál a pukizásról” című opusz, a vécés kontentem után ezt éreztem a leghitelesebb darabnak a sorozatomban.

Meg hát, mi tagadás, érdekel is a téma. Az idő közben vészesen telik…

12:00

Szentesi művésznő kerül sorra. Kaján mosollyal állapítom meg magamban, hogy valószínűleg már az ő vércukorszintje is vészesen lezuhant, a kedve ugyanis egyre harciasabb. Témaötletei között szerepel a férfiak megnevelése, egyszemélyes céges csapatépítő megszervezése az Antarktiszon, a világ összes galád politikusának felszecskázása és kolbászba töltése…

12:32

Apropó, kolbász! Végre véget ért az értekezlet, úgyhogy ismét magamhoz ragadom a szót, és emlékeztetem a többieket, hogy mindez szép és jó, klassz, hogy megbeszéltük, milyen tartalmak jelennek meg a WMN-en ezen a héten, de lássuk be, vannak ennél fontosabb dolgok is:

mi legyen az ebéd?

12:45

A szerkesztőség firkász fele, mint egy megriadt verébfelhő, hangosan csivitelve, sürögve és forrongva, átvonul a sales-osztályra, melynek kétfős tagja délelőtt tíz és délután három között a gasztroötletelés professzionális és bizalmi feladatát szokta ellátni.

(Nem teljesen véletlen tehát, hogy az ő irodarészüket épp a konyhai étkezőből alakítottuk ki… Jegyzem meg! Egészen halkan!)

13:05

Kitör a forradalom!

13:06

Még mindig nem jutunk szóhoz a felháborodástól!

13:12

Kiderült, hogy amíg mi meetingeltünk, a sales-osztály privát magánakcióban rendelt magának ebédet. Minket nem kérdeztek, mert „nem akartak zavarni”.

13:25

A sales-osztály elbarikádozza magát az üvegkalitkájába. Pár pillanatig úgy tűnik, vagy felkoncolja őket az éhező tömeg, vagy elkommunizálják a rendelt ebédjüket. Lilla új cikkötletet dob be: melyik szerkesztőségi tagot együk meg leghamarabb? Ezen felbuzdulva elkezdem fenni a késeim.

Dorkának eszébe jut erről egy film, a Szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője. Meg a Hannibál. Szentesi felpattint magára egy kis harci vörös rúzst és nagyasszonyosan elvonul. Majd eszik ő másutt.

13:41

Megérkezik a túsztárgyaló, DTK, aki a játszótéri vitás helyzetekben hatalmas rutint szerző Flóra segítségével elsimítja a nézeteltéréseket. A sales-es Domit előcsalogatják az asztal alól, a többieknek gyorsan segítenek ebédet rendelni.

13:45

Kezdődhet a munka!

13:46

Mármint kezdődhetne… ha nem lenne mindenki farkaséhes.

14:05

A szerkesztőség java része kényszercselekvésekbe öli az ebéd megérkezéséig hátralevő időt. Korgó hassal, az éhhalál szélén agonizálva nyilvánvalóan képtelenség érdemi munkát végezni. Adri egy sztárséfet hív telefonon, interjút kérve, Zsuzsa fennhangon sajtószemlézi az egyik munkajogi szakoldal javaslatait, Lilla vicces macskás kontenteket küldözget a fotósunknak, Annának, én recepteket nézegetek. Szigorúan ihletgyűjtési céllal!

14:15

Csöngetnek! Csak nem a futár?

14:25

A postás lehajtott fejjel, összekuporodva menekül az éhes zombihorda,  a felbőszült csőcselék a kellemes hölgyek elől.

14:35

Újra megszólal a kapucsengő. Bingó! YES! Van isten! Az ételfutár az.

14:36

A szerkesztőség megkönnyebbült tagjai visszaszivárognak a tárgyaló hosszú asztalához. Érezhetően jobb a hangulat most, mint pár órával ezelőtt, az értekezleten. Mindenki kedves, barátságosan mosolygunk egymásra, miközben kipakoljuk a különféle dobozokból a szerény kis ebédkéket. A tárgyaló asztala enyhén megroggyan a teher alatt.

14:45

Élénk diskurzus, még élénkebb falatozgatás veszi kezdetét. Fontosak ezek a pillanatok, a közös étkezés másodpercecskéi, és nem csak dietetikai szempontból! Hiszen ilyenkor tudunk egy füst alatt csapatot építeni, átbeszélni a fontosabb dolgokat és inspirálódni is egymástól.

15:19

Lelép a főnök, de mindenkit megnyugtat, ha végzett az aznapra még betervezett három forgatásával, négy tárgyalásával, a lánya dob- és lovasórájával, meg az öt megbeszélésével, akkor újra gép előtt lesz. Az órájára néz: szóval kábé fél öt–öttől.

15:55

Miután mindenki lenyelte az utolsó falatot, elkezdünk szedelődzködni. A konyhában már lesben áll Erika, aki – mint mindig – ezúttal is ellenőrizni kívánja az elpakolás és mosogatás műveletét. Sasszemmel lesi, nehogy valaki akár csak egy kupakot is ne a szelektív kukába dobjon. Mivel erőfölényben van, természetesen neki van igaza.

16:00

Hoppácska! Hogy elszaladt az idő! Lejárt a mai munkanap. A cikkeimmel nem sokat tudtam haladni, viszont mennyi minden történt! Szerintem ritka hasznos voltam ma is. Meg hát, ahogy említettem, az igazán fontos dolgokat csak apró lépésekben lehet elintézni. Minek a kapkodás, kérdem én! Majd holnap innentől folytatom, most viszont muszáj vagyok lépni, várnak otthon az éhes gyerekek, meg a bepisilés szélén táncikáló kutya.

16:10

A munkából egy pillanatra felocsúdva Judit a marketingről kimegy a konyhába. Úgy belemerült a feladataiba, hogy elfelejtett reggelizni. Felaprít magának egy kis gyümölcsöt, belekeveri a joghurtba és körbenéz. Vajon hová tűnt el mindenki?

szöveg: Fiala Borcsa
képek: Kerepeczki Anna

A fotók a Canon EOS 6D Mark II típusú géppel készültek.