A rajzfilmek visszaadják az önmagunkba vetett hitünket – Így találtam vissza hozzájuk
A jó rajzfilmek – ahogyan a mesék is – univerzálisak, mély jelentéstartalmat hordozhatnak, és minél többet tapasztalt már az ember, annál többet és árnyaltabban üzenhetnek neki. Pont emiatt nem kellene megszakítani a velük való kapcsolatot felnőttként sem. Harmincegy évesen a Ghibli Stúdiónak köszönhetően visszatértem a rajzfilmekhez, és jobban elbűvöltek, mint valaha. Filákovity Radojka írása.
–
Harmincas házaspár péntek estéje járvány idején
Mintha újra gyerek lennék, tátott szájjal ülök a tévé előtt, miközben a Ghibli Stúdió egyik klasszikusát, A vándorló palotát nézzük. Harmincas házaspár péntek estéje – ha fotó készülne rólunk, azt hiszem, ez lehetne a képaláírás. Sosem volt még ennél furcsább és sok tekintetben nyomasztóbb évünk, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy ebben az elmúlt néhány hónapban ne éreztem volna jó néhányszor, hogy „visszatekerném a szalagot”.
Olyan nagy szükségem volt valamire, ami pár órára magával ránt, és nem engedi, hogy semmi mással ne foglalkozzam, csak azzal, amit épp csinálok, mint egy falat kenyérre.
A férjem ekkor mutatta meg a Ghibli Stúdió egyik sikerfilmjét, az Oscar-díjas rendező, Mijazaki Hajao alkotását, a Chihiro Szellemországbant, én pedig teljesen „ráfüggtem” erre a csodás, izgalmas fordulatokkal és gyönyörű rajzokkal teli univerzumra, amit korábban még nem ismertem. Pedig a Ghibli Stúdiónak 1985-ös megalakulása óta – ami a már említett Mijazaki Hajao mellett Takahata Iszao rendező és Szuzuki Tosio producer nevéhez fűződik – számos csodás alkotást köszönhetünk, amelyek nemcsak Japánban, hanem világszerte is óriási rajongótáborral rendelkeznek.
Szükség van a varázslatra
Meséken nevelkedünk, rajtuk keresztül ismerkedünk először a jóval és a rosszal, azzal, mit jelent a hűség, milyen fontos a leleményesség és a szív, milyen messzire lehet jutni, ha az ember kitartó és bátor.
Aztán ahogy egyre növekszünk, eltávolodunk a mesevilágtól is. Nemcsak abban nem hiszünk többé, hogy léteznek varázslatos lények, hanem egy idő után azt is megkérdőjelezzük, hogy a jó mindig elnyeri méltó jutalmát.
Azt hiszem, ez az őszinte naivitás, ami a leginkább hiányzik a gyermekkorból, a hit, hogy a világ tényleg egy bizonyos logika alapján működik, úgyhogy, ha igyekszel jónak és tiszta szívűnek lenni, akkor a nehézségek ellenére is elnyered jutalmad. A rajzfilmekben, ha történik is igazságtalanság, a mérleg nyelve legtöbbször akkor is egyensúlyba kerül. És épp erre az egyensúlyra volt szükségem az elmúlt időszakban.
- A vándorló palota
- Chihiro Szellemországban
- A vadon hercegnője
- Porco Rosso – A mesterpilóta
- Nauszika – A szél harcosai
- Totoro – A varázserdő titka
A filmek mind Mijazaki Hajao alkotásai.
Mindennapi hősiességeink
Csakhogy a jó rajzfilm nem ránt ki teljesen a valóságból, hanem éppen, hogy segít tisztábban látni és más perspektívába helyezni bizonyos dolgokat, helyzeteket, egyszóval a mindennapi életünket, magunkat is beleértve. A Ghibli Stúdió filmjeinek alapvető valósága pedig a mi valóságunk is.
„A vadon hercegnője” például az ember és a természet harmonikus együttélésének fontosságára int, míg „A vándorló palota” arra tanít, miért fontos, hogy a felszínes dolgoktól elrugaszkodva nemcsak másokban, hanem önmagunkban is meglássuk, megtaláljuk az értékeket.
Ezekben a rajzfilmekben nincsenek szuperhősök, csak olyan komplex karakterek, akiknek a bátorsága épp abban mutatkozik meg, hogy legyőzik a kishitűségüket és kétségeiket, és utat engednek az életükben a szeretetnek, bizalomnak és együttérzésnek. És nem ez az, amire a legnehezebb időkben mindenkinek szüksége van?
Filákovity Radojka
Kiemelt kép: Jelenet a Chihiro Szellemországban című filmből