–

A karácsonyi készülődés kicsit olyan, mint az esküvőszervezés – annyi elintéznivaló van még a várva várt napig, hogy az addig hátralévő idő képes egy szempillantás alatt eltelni. Jön majd szokás szerint a rohanás, meg az utolsó utáni pillanatokra hagyott vásárlás, díszítés, menü-összeállítás. De nem nálunk, ugyanis mi igyekszünk (mondom: igyekszünk…) ezeket a feladatokat egyenletesen elosztani, hogy a karácsonyi hangolódás azzal teljen, ami a lényege: testileg-lelkileg átszellemülni, várni a mézeskalács illatát és a szaloncukorpapírok zörgését.

Ennek az izgatottan várakozó létformának a megkezdésére pedig tökéletes alkalom volt a Kika karácsonyi vására: amint beléptünk, tátva maradt a szánk.

Mindenhol szépen feldíszített fenyőfák, villogó fények, plüss mézeskalácsok, csillogó tányérok és díszgömbök fogadtak minket. Annával pedig rögtön belevetettük magunkat ebbe a téli csodavilágba.

Nem győztünk tobzódni a sokféle dísztárgy között, az egyértelmű kedvenceink azonban a különböző trendek szerint berendezett sarkok voltak, ahová lehuppanva azon nyomban elfelejtettük, hogy odakint harminc fok van árnyékban.

De nem csak a környezet segítette a ráhangolódást: Orosz Barbara négy meghívott vendégével, Juhász Anna irodalmárral, dr. Tátrai Zsuzsanna néprajzkutatóval, Havas Dóra gasztrobloggerrel és Hompok Melinda lakberendezővel beszélgetett a karácsonyról, trendekről, hagyományokról és szokásokról. Megtudhattuk például, hogy a karácsonyfa csak a XIX. században lett hagyomány Magyarországon, leginkább persze a főúri családokban, és ekkortájt még minden gyereknek saját fája volt. Aztán ahogy változott a világ, változott vele ez az ünnep is, új hagyományok jelentek meg, de abban mindannyian egyetértettek, hogy minden család számára a saját szokásai a legfontosabbak. Ilyen például a karácsonyi menü, amin egyes házaknál bűn változtatni, mások pedig együtt énekelnek a családjukkal. Van, akinek nem az esti vacsora, hanem a másnapi brunch a fő attrakció karácsonykor, míg olyanok is, akik ilyenkor vetnek számot az elmúlt évükkel.

Orosz Barbara, Hompok Melinda, dr. Tátrai Zsuzsanna, Havas Dóra és Juhász Anna

Szóval mindenkinek más, de mégis mindenkinek kicsit ugyanolyan a karácsony. A lelassulás, az együtt töltött idő mindenhol fontos érték, ezek azok a ritka pillanatok, amelyekre megéri készülődni.

De nem csak a lelkünk, a környezetünk is ünnepbe borul ilyenkor. Mindenki másképp csinálja, van, aki a díszfényekre, más a gyertyákra esküszik. Van, aki roskadásig rakja a polcokat mikulásfigurákkal, más a hétköznapi kiegészítőket váltja ünnepire. Pontosan e miatt a sokszínűség miatt nincs egységes karácsonyi trend, több irányzat is van. Ahogy megtudtuk Melindától, az ünnepi divat minden évben változik kicsit, néha vissza-visszatérnek régebbi darabok, idén ilyen például a klasszikus piros-arany kombináció, vagy a kékes-fehéres, jeges hangulatú díszítés.

Aki a naturálisabb dolgokat szereti, megtalálhatja a zöld és barna színeket egy kis narancssárgával megbolondítva. És aki szeret eltérni a hagyományostól, annak ott van a púderrózsaszín-rosegold színvilágú kollekció, amikbe olyan merészebb darabok is belekerültek, mint a fánk alakú karácsonyfadíszek vagy ez a medve-szarvas-hercegnő-angyal, ami személyes kedvencem lett.

Egyszóval annyiféle karácsonyt idéztek meg egy helyen, hogy Annával csak kapkodtuk a fejünket, és szívünk szerint mindent hazavittünk volna. Közben már elkezdtük fogalmazni az e-mailt DTK-nak, hogy akkor mi az év végéig kihelyezett szerkesztőségként innen dolgoznánk, mert hiába hangulatos az iroda, ezt azért nehéz überelni.

Végül beláttuk, hogy ez nem járható út, azonban nagyon sok ötlettel és még több karácsonyi lelkesedéssel indultunk hazafelé, háromszor meg-, majd újratervezve képzeletbeli karácsonyfánkat, hiszen addig már csak hatvan nap van.

Ti készültök már az ünnepekre?

Dián Dóri