–

– Diákjegy, miért? 
– Mert diák vagyok. 
– Maga? 
– Én. 
– Tud mutatni diákigazolványt? 
– Tudok. 
– Akkor mutassa. 

Mutatom, lessed. Igen, kicsit öreg vagyok diáknak, nem ezt szoktad meg itt a pénztárban, de attól még valóban beiratkoztam az ELTE-re, és tényleg egyetemi szinten foglalkozom a lélekkel, amibe most csúnyán belemartál ezzel a hülye nézéseddel meg az eljárásoddal. 

Az is bolond, aki negyvennyolc évesen diákká lesz Magyarországon! A klimax helyett a haladó korszellem miatt veri ki a víz.

Tudom, tudom, már a hormonpótlással kellene foglalkoznom, ehelyett az utánpótlás soraiba férkőztem be, és ennek súlyos következményei vannak. 

Új tapasztalásaim a következők: 

1. A Neptun az nem a római mitológia pucér, vonzó testű tengeri istene, hanem egy egységes tanulmányi rendszer, ami annyiban hasonlít a tengerhez, hogy őrült hajótöröttként lehet benne hánykolódni a tárgykódok, tranzakciós listák és gyűjtőszámlák között.

2. A kötelező bemutatkozásoknál (csoportmunka, miegyéb) nagyon higgadtnak kell lenni, amikor az „Anikó vagyok, negyvennyolc éves” szakaszhoz érek. Jobb, ha az ember lánya a kínos csendet nem veszi észre, hiszen a csoporttársak akkor sem lennének ennyi idősek, ha mindegyik az éveinek a dupláját mondaná be.

3.

Az a piszok utánam következő Zsófi, levonva a tanulságot, annyit mond: „Zsófi vagyok, és annyi idős, mint Anikó.” A harmadik csaj megkérdezi, hogy fontos-e életkort mondani, a válasz: nem. 

4. Akkor sem árt a derűs nyugalom, amikor a kis pajtások tágra nyílt szemmel, ránc nélkül csodálkozó arccal és hibátlan fogsorral kezdenek beszélni hozzád, midőn ez hagyja el az ajkukat: „…ennyi idősen én is ilyen fiatalos szeretnék lenni. Rólad egy rocksztár jut eszembe, mint például Mick Jagger, aki öregen is nagyon nyomja, tök sok energiája van…”

5. Nem szabad azt mondani, hogy rólad meg Harry Potter jut eszembe, és ne hadonássz itt a varázspálcáddal, az élet egy kaland, meg hogy én is voltam Zsákos Frodó, csak még az előtt, hogy te megszülettél.

6. Nem kell csodálkozni, ha hülyén néznek rád, amikor elejted a tollad, ceruzád, és lapokra jegyzetelsz, miközben mindenkinek az ölében cuki laptopok kattognak, aminek a klaviatúráját csendesen verik a műkörmükkel. 

7. Igen, van olyan, hogy Skype. Azon keresztül is lehet konzultálni. És ne érvelj azzal, hogy az pont olyan, mintha Bruce Willisszel beszélgetnél az Armageddonban, mert nem tudják, mi az az Armageddon, és nem értik, hogy miért ragaszkodsz olyan beszélgetéshez, ahol a másik embernek van szaga, meg testhőmérséklete, meg aurája.

8. Attól, hogy egyetemen vagy, és ez az állami felsőoktatás fellegvára, a falak veled együtt öregedtek meg, a csövek is, a klotyókban nincs papír, de van minden olyasmi, amit húsz éve láttál utoljára. Akkor sem tetszett. 

9.

Valószínűleg a portást is befalazták ugyanide korábban, ezért pontosan olyan, amilyet húsz éve láttál utoljára. És akkor sem tetszett.

10. Rajtad kívül senkinek nem csillog a szeme a szexuálpszichológia szemináriumon, amikor végre igazolttá válik számodra, hogy az emberi pénisz testmérethez képest számított viszonylag nagy méretét az evolúció az örömszerzés szándékával és képességével magyarázza. Mert például más emberszabásúaknak kicsi a péniszük a testükhöz képest, így az örömszerző funkció elsikkad. Te már annak is örülsz, hogy bebizonyosodott, ezt a funkciót nem te találtad ki. Csökkenti az örömödet, hogy a körülötted üldögélő vidám fiatalok valószínűleg friss tapasztalatokkal bírnak az inkriminált testrész örömszerző szerepéről.

11. Hozzá kell szokni a gondolathoz, hogy az egyetemistáknak már huszonévesen olyan külföldi tapasztalataik, kutatási módszereik vannak, amilyenekről nem is hallottál, betűszavakban beszélnek, amit nem értesz, a karrierről alkotott elképzelésük pedig legalább annyira meghaladja a legmerészebb terveidet, mint Holle anyó kemencéjét a szuvidáló berendezés. 

12. A gyerekeiddel egyidős fiatalok folyamatosan esznek, isznak, csörögnek valamivel, ami érthetetlen, hiszen az iskolapadban történő szocializációd szerint ez tilos, viszont iskolapad sincs, csak székek, amiknek a lehajtható asztalkájára csak akkor érdemes rákönyökölni, ha azt szeretnéd, hogy feltétlenül leboruljon onnan az otthonról hozott teád. 

13. Ami azt illeti, új csoporttársaid elég soványkák. 

14. Némelyik nem az, de nem zavarja.

15. Te sem vagy az, de téged zavar. 

16.

Csoporttársaid meglepődnek, hogy te a te korodban még lehetsz másnapos. 

17. A szakdolgozatra történő jelentkezés felveti azt a kérdést, hogy portfólió vagy nem portfólió típusú szakdolgozatban gondolkodsz, akármit jelentsen is ez. 

18. Ne csodálkozz, ha ott találod magad egy tüntetés közepén, lelkesen, kipirultan, és arról nosztalgiázol, hogy milyen jó volt zsíros kenyeret osztani akkor, amikor a Bokros-csomag miatt eltörölték az ebédjegyet.

19. A legfontosabb. Amikor belépsz a tudomány szentélyébe, és órákat tölthetsz el azzal, ami igazán érdekel, amikor kiművelt emberfők töltik a fejedbe az okosságot, amikor csak hallgatnod kell, és időnként elcsöppen a nyálad, akkor rájössz, hogy az, hogy tanulhatsz, fejlődhetsz, a világ legcsodálatosabb dolga, és hogy ehhez a felfedezéshez úgy jutottál el, hogy el kellett közben telnie annak a küzdelmes negyven évnek. De van még előtted talán ennyi. Ne add fel!

S. Tóth Anikó

Kiemelt képünk illusztráció