–

Felfoghatatlanul repül az idő

Ismét eltelt egy év, szinte elrepült, és annyi minden történt. Egy év, amit alig fogtam fel, sodródtunk az érzelmekben, feladatokban és a szeretetben. Hihetetlen, hogy egy éve újra átélhettem a születés csodáját duplán, büszke lehettem, új érzéseket kaphattam, boldog voltam, mint még soha előtte, és ettől a perctől elmondhattam nagy családos apuka vagyok! Egy év telt el az óta megtapasztalhattam, milyen dupla lányos és fiús apukának is lenni! Milyen még nagyobb felelősséggel dolgozni, építeni az életünket, biztonságot adni, meg tanulni szülőnek lenni.

Túl vagyunk rengeteg türelemjátékon, büfiztetésen, fürdetésen, altatáson, etetésen, vigasztaláson, nevelésen, nevetésen, összebújáson, vitatkozáson, ölelésen, hálaadáson. Túl vagyunk a csodálkozó szempárokon, a rengeteg kérdésen. Milyen? Hogy bírjátok? Ikrek?…

Ez az időszak csak közelebb hozott minket egymáshoz a feleségemmel

Olykor dühösen, nyűgösen, veszekedve a kimerültségtől, de mindenképp közelebb kerültünk egymáshoz, hiszen három gyermeket nevelni, gondozni, eddigi életünk legnagyobb kihívása. Kapcsolatunk folyamatosan fejlődik tőle, és úgy érzem, tanulunk hibáinkból. Soha sem tiszteltük, szerettük még ennyire a másikat, mint életünknek ebben a meghatározó szakaszában, ezt mindketten tudjuk, érezzük, még ha ezt sajnos nem is mindig mondjuk el egymásnak.

Olyan érzés, mintha mindig is ezt csináltuk volna. A régi életünkre, amikor ketten voltunk, csak távoli emlékfoszlányként tekintünk.

Nem is értem, miből álltak a gyereknevelés előtt a napjaink. Megjöttetek hárman, és megtöltöttétek igazi tartalommal, kalandokkal, értékekkel életünk könyvét.

Kaptunk újra két kicsi csodát, akiktől rengeteget tanulhattunk magunkról, a világról, egymásról, az emberekről, az életről.

Megtanultuk, hogy nem létezik lehetetlen!

Három gyerkőccel, egy kutyával és egy vagon cuccal, (igen, mert ha gyereked lesz, mindig egy vagon cuccal indulsz el) is útnak lehet indulni a panel harmadik emeletéről. Megtanultunk nevetni magunkon, azokon a pillanatokon, amikor már nincs más lehetőséged, csak nevetni! Ha három gyereked van, és mind hármat egyszerre éri el a fáradtság gonosz kis ördöge, és ez hisztibe fordul, amikor már mindennel próbálkoztatok, de semmi sem jó, csak hármójuk közös ordítását halljátok, azt veszed észre, hogy egymásra néztek, és csak nevettek magatokon és az egészen!

Megtanultuk, hogy egy csomag nedves törlőkendő, mindenki vize, cumija, plüssije és váltóruha, na meg pelenka nélkül egy tapodtat sem megyünk sehová.

Megtanultuk, hogy Halász Judit még mindig menő, és egy tündér, aki elvarázsolja a gyerekeinket. Megtanultuk, hogyan lehet egyedül is lefürdetni, és elaltatni három gyereket. Megtanultunk alva járni és működni. Megtanultuk, hogyan kapjunk ki három gyereket egyszerre a kakis vízből. Meg tanultuk értékelni a kettesben eltöltött közös időt. Megtanultuk, hogy lehetetlen nem létezik!

Üzenet a gyerekeimnek

Köszönjük, hogy család lehetünk, köszönjük, hogy csodálhatunk titeket, köszönjük, hogy ennyire hasonlóak vagytok és mégis mennyire mások! Köszönjük, hogy testvéreteket felelős szerető nővérkévé tettétek. Köszönjük, hogy minket választottatok. Köszönjük ezt a sok-sok feledhetetlen pillanatot.

Tudjuk, még az utunk és kalandjaink legelején tartunk, de addig, amíg itt vagyunk egymásnak, szeretetben, jókedvvel és hálával éljük az életet, mindenre találunk majd közösen megoldást.

Bárki bármit mondhat, lehet egy vagy több gyermeke, ennél keményebb és kellemesebb, fárasztóbb és mégis hálásabb feladatot el sem lehet képzelni. Hiszen elég egy tekintet, egy ölelés, egy csók, egy szó, egy érintés, egy illat, egy összebújás, ami mindennél többet ér, és feledteti a megannyi tennivalót és megpróbáltatást!

Családban élni a legjobb dolog, felelősen gyermeket vállalni a legnagyobb feladat, de minden pillanatában meghálálja magát.

Köszönöm, hogy mindezt megtanítottátok nekem!

Isten éltessen titeket még rengeteg évig, drága Luna & Edmund!  

 

Sánta Dávid

Képek: Farkas Hajnalka