Ez a film olyan, mint egy szippantás a friss, tiszta levegőből. Felemel és visszaadja az emberi méltóságot, amit odadobtunk, amikor a pillanatnyi élvezetet és a gondolkodás nélküli kukoricamajszolást választottuk a moziban.
„Vajon mennyi jó dolognak kell ahhoz történnie, hogy felülírja a félelmet, a fájdalmat, a berögzült rossz mintákat?”
Mi az összefüggés a bizonyos hét év, Szabó Anna Eszter, Berlin és a WMN között? Olvassátok el, és kiderül.
„Írtam egy számvetést a szülinapomra, amiből hiányozni fog a megbánás, ugyanis abban nem vagyok jó.”
Ha E.T. visszatelefonálna a Földre, és arról érdeklődne, hogyan telt az idei évünk, hét és fél milliárd ember egyszerre üvöltene fel, hogy „koronavíruuus”. Pedig, ha jobban belegondolunk, a pandémián túl más fontos dolgok is történtek velünk idén. Ne feledjük, például, hogy:
Egy derékfájásnál, egy makacsul ragaszkodó kilónál vagy épp egy szűnni nem akaró szem alatti karikánál végül mindenkinél elérkezik a pont, ahol rádöbben: nem lesz örökre fiatal, sőt a szervezete olyan, mint egy jó memóriapárna, semmit nem felejt. Így történt ez Steiner Kristóffal is, aki a negyedik ikszhez közeledve úgy érzi, kicsit be kellene húznia a féket.
„Szentimentálisabb pillanataimban (azaz nagyjából minden másnap) azt szoktam mondani, hogy a legnagyobb különbség köztünk és mindenki más között az, hogy a WMN szeretetből készül.”
Egy ikres apuka vállaltan érzelmes vallomása következik az ikrek egyéves születésnapja alkalmából.
De jó lenne, ha mindenki ilyen pozitívan tudná végigszámlálni, tervezgetni a hátralevő cirka 29 évét! Akkor talán ez a sok minden valóban beleférne.
Szerintetek együtt fel tudjunk dobni egy kicsit ezt a fránya januári évkezdést?