Noha Magyarországon bizonyos értelemben nincsenek nagy távolságok, a közúti, pláne a tömegközlekedés anomáliái miatt előfordulhat, hogy a válás utáni, akár csak két-háromszáz kilométernyi távolságra való költözés is tartós változást hoz a szülő-gyerek kapcsolatban.
A megváltozott világhoz igazodva a szülői szerepeket is át kell gondolni. Remek fogódzót ad ehhez egy új könyv, az Apának lenni, amelynek szerzője a Berlinben élő újságíró, Tillmann Prüfer, aki négy lány apja, és hosszú ideje kutatja az apaság mibenlétét – írja Both Gabi.
Akkor így is történhetett volna… de nem így lett. És ez így is teljesen rendben van most már.
„Mit ér egy kívülről szépnek tűnő élet, ha te közben nem találod saját magadat?” – töpreng szerzőnk, aki gondolt egy merészet, és nagycsaládos apaként pályamódosításba kezdett.
Geszti Péter mesélt apaságról, a gondolkodásában és a világban bekövetkezett óriási változásokról, és arról is, szerinte miért nem elvárhatók bizonyos paradigmaváltások ma Magyarországon.
Egy elvesztett gyereket nemcsak az anya, hanem az apa is gyászol. De az apák még az anyáknál is sokkal kevesebb figyelmet és támogatást kapnak rendszerint.
A filmek nemcsak szórakoztatnak, hanem sokszor gyógyítanak is, kimondanak, bevilágítanak helyettünk fontos dolgokat. Például azzal kapcsolatban, milyen a viszonyunk a felmenőinkkel, milyen hiányokat pótolgatunk egész életünkben akár. Mi öt „apás” filmet ajánlunk, aztán ti jöttök, bővítsük közösen a listát!
Az apák szerepét és megélését méltatlanul elhanyagoljuk, amikor a szülésekről beszélünk, pedig lehet, hogy éppen az ő bevonásuk, felkészítésük segítene mindenkinek kezelni a nehéz helyzeteket.
Szívhez szóló gondolatok egy apa-lánya kapcsolatról, amely nemcsak átvészelte kritikus időszakait, de sokkal mélyebbé is alakult.
„Nem volt olyan opció, hogy nem létező személy, ezért beírtam, hogy apám meghalt” – meséli Lejla, aki sosem tudhatta meg, ki is a valódi édesapja.