Az apák szerepét és megélését méltatlanul elhanyagoljuk, amikor a szülésekről beszélünk, pedig lehet, hogy éppen az ő bevonásuk, felkészítésük segítene mindenkinek kezelni a nehéz helyzeteket.
Szívhez szóló gondolatok egy apa-lánya kapcsolatról, amely nemcsak átvészelte kritikus időszakait, de sokkal mélyebbé is alakult.
„Nem volt olyan opció, hogy nem létező személy, ezért beírtam, hogy apám meghalt” – meséli Lejla, aki sosem tudhatta meg, ki is a valódi édesapja.
Van, akit a főzés ment meg az apátiától. Így:
Egy film a szeretetről, az empátiáról, az önfeledt pillanatokról (és a hiányukról).
Erre mondják: akasztják a hóhért.
Egy férfi és két lány. Egy kicsi meg egy nagy. Szerzőnk arról mesél, mit jelent számára az apaság:
„Még a szülőcsoportokban is azt látom, hogy nagyon gyakran az anya énideje akkor legitim igazán, ha a „boldog mama, boldog baba” jegyében telik, tehát még a pihenőidőt is akkor tudja bűntudattól mentesen megélni sok ember, ha azzal legalább áttételesen a gyerekének tesz jót” – mondja riportunk pszichológus szakértője, akivel a szülői kiégésről beszélgetett Kerekes Anna.
Sajnos nagyon sok pár egy veszteségélménnyel indul el a családdá válás amúgy sem könnyű útján. De hogyan viszonyulnak a vetéléshez az apák, akik a fizikai részét nem élik meg, „csak” a lelkit? Egy érintett apa és szakértők mondják el.
Régi „módszer” úgy tartani meg egy férfit, hogy a nő „véletlenül” teherbe esik tőle. De lehet-e erre alapozni egy kapcsolatot, illetve milyen hatással lesz rá később?