–

„Az első szerelemben a lelket jóval a test előtt vesszük el, később a testet ragadjuk el a lélek előtt, és néha a lélekre már egyáltalán nem is kerül sor” – mondta Victor Hugo. És milyen igaza volt, hiszen az első szerelemben épp ez a gyönyörű, az ártatlan fejesugrás a mindent elsöprő érzelmekbe, az óvatos tapogatózás, ami sokszor nem is több mint távolról való rajongás az elérhetetlen(nek tűnő) álomférfi vagy álomnő irányába.

Zsenge korban még úgy tesszük bele ennek a mindent felkavaró, elemésztő szenvedély oroszlánjának a szájába a fejünket, hogy egyáltalán nem számolunk a veszélyekkel. Talán ezért van az, hogy az első szerelem kapcsán inkább a kezdetekre emlékszünk, meg arra, amíg tart, a fájdalmas szakítás könnyei pedig, ha vannak is, eltörpülnek az élmény újszerűsége mellett. És néha valóban megelégszünk magával az érzéssel, ami csurig tölt bennünket, a beteljesülésre pedig még csak gondolni sem merünk.

A viharban született

„Szerintem 12 éves koromban kezdődött, hogy valakibe folyton szerelmes lettem. Bár gyanús, hogy valójában a szerelem érzésébe voltam igazán szerelmes, mert minden pasi elől elszaladtam. Pláne azok elől, akik valóban tetszettek. Az első igazi szerelmem 19 éves koromban kezdődött, és kisebb-nagyobb szünetekkel 24 éves koromig tartott. Mindent megtett, hogy ne tudjak elmenekülni előle, még a Széchenyi Könyvtárba is odaszokott, csak hogy találkozhassunk. Igazi szép nagy szerelem volt, de nem mentes konfliktusoktól, főleg hogy egy művészemberről van szó.

Akkor vesztem el végleg, amikor Space-buliba mentünk az akkor még Iparművészeti Főiskolára, és befestettük narancssárgára a hajunkat temperával, ő meg az anyukája ezüst színű, légmentesen záró „fogyipizsamájában” breakelt és ivott.

Majd egyszer csak elájult, és le kellett róla fejteni a cuccot, amiből szerintem több liter víz folyt ki. Akkor éreztem igazán, hogy ha valaki ennyire hülye, azt nagyon kell szeretnem” – idézi fel emlékeit Marossy Kriszta. „Azóta is imádjuk egymást, és soha semmi nem fogja beárnyékolni azt az öt évet, amiben annyi mindent tanultam tőle magamról és a szerelem sokszínűségéről. Vadak és fiatalok voltunk, néha túlzottan is. De semmit nem bánok.”

A túlbuzgó

„Nekem az első szerelmem rögtön kettő volt, mert egy igazi stréber vagyok. Úgy indult, hogy pont osztálykirándulás előtti napon összejöttem egy fölöttem járó fiúval. Még szárba sem tudott szökkenni a szerelmünk, csak egy szájrapuszit nyomtunk, amikor a kegyetlen kiszuperált Volánbusz elvitt a távoli Bakonybélbe. Ahol viszont az egyik korábban méltatlanul mellőzött osztálytársamról derült ki, hogy titokban jó fej, aminek az örömére el is fogyasztottunk fejenként két-két cent Garrone Cherryt.

A nagy bódulattól aztán egymásra találtunk, volt kergetőzés a Balatonban, sejtelmes pillantások, titkolózó susmorgások meg minden, amit hetedikben gondolsz a szerelemről. Aztán otthon jött a szívszorító valóság: meg kellett mondani a másik fiúnak, hogy a négynapos „járásnak” vége.

De megcsináltam. Az osztálytársammal még viharos gyorsasággal megejtettünk egy első csókot, aztán a nagy szerelmet elmosta a nyári szünet. Nem bírta a kapcsolatunk a távolságot (12 km). Amúgy azóta is jóban vagyunk. Most jut eszembe, milyen rég nem beszéltünk, gyorsan írok is neki” – számolt be Flóra a duplán megélt első szerelméről.

Aki egyből a testiségre és a méretekre koncentrált

A mi colos Erikánk praktikus nő lévén sosem szerette a köntörfalazást, már kiskorában sem. „Négyévesen Horánszky Gabi el akart venni feleségül, miután kölcsönösen megmutattuk egymásnak, amink volt a csendes pihenő alatt. Ez mindkettőnknek fontos lépés volt, neki ugyanis bátyja volt, én meg egyke vagyok. Miután ezt megdumcsiztuk, a szomszéd fiú is jelentkezett, hogy elvenne, de mondtam neki, hogy már foglalt vagyok. Mire ő, nem probléma, akkor ő majd ügyvéd lesz, és elválaszt minket. Mondanom sem kell, egyikből sem lett semmi. Azt leszámítva, hogy Gabival még mindig barátok vagyunk.

De az egyik igazi nagy szerelmi csalódásom maga Vikidál Gyula volt.

Egészen addig rajongtam érte, amíg egyszer a Moszkva téren össze nem futottunk. Én álltam a lépcső alján (a hátsó rövid, ami most már mozgólépcső, akkor még csak egy egyszerű lépcső volt). Szóval álltam a lépcső alján, amikor megláttam, hogy a lépcső tetején ott áll Ő, Vikidál Gyula (teljes életnagyságban, a nap sugarai glóriát vonnak körré). Majd elindul lefelé. A lábam földbe gyökerezett a boldogságtól, ezért a lépcső alján maradtam. Ő jött, jött, én meg álltam és bámultam. Majd amikor elment mellettem, csak néztem hüledezve, »bakkker ez a pasi ilyen alacsony?!« Kábé a hónom aljáig ért. Az első szerelmemnek tehát lehetne a címe, hogy: »Me and my first short love«.

Aki szó szerint beleesett

„Az én első szerelmem csodálatos volt. Úgy ismertem meg, hogy majdnem elütött biciklivel, de mivel rohantam a buszhoz, csak néztük egymást az ablakon keresztül. Aztán megtalált a Facebookon, és elkezdtünk beszélgetni. Az egész kapcsolat nagyon szép volt, én mindig mosolyogva emlékszem vissza rá. Három évig tartott, megéltem vele minden szépet.

Remélem, ha lányom lesz, neki is lesz egy Marcija" – meséli Dominika.

A tervezett

„Nekem az első igazi szerelmem 16 évesen kezdődött, és három évig tartott” – mesél Trembácz Éva Zsuzsa. „Mindent elterveztünk: négy gyerek, akiknek természetesen neveket is választottunk. Elhatároztuk, hogy ő orvos lesz egy Nyíregyháza melletti kis faluban, Oroson, én meg tanárnő a helyi iskolában. A suliban unalmas órákon gyakoroltam, milyen lesz az aláírásom majd, mint dr. S. Tamásné. Halálosan komolyan gondoltam, és egy nap, amikor fodrásznál ültem, két idősebb nő felhozta a témát. Amikor beszámoltam nekik az én eget verő nagy szerelmemről, akkor valamelyik nevetve azt mondta: sok víz lefolyik még a Dunán, mire te férjhez fogsz menni. Vérig voltam sértve, hogy azt feltételezték, ennek a hatalmas szerelemnek egyszer vége lehet. Aztán valóban még 17 év telt el, sok-sok szingli-bulizós-ilyen-olyan kapcsolatos év nagyon meghatározó szerelmekkel, mire valóban férjhez mentem.

Nagyon jó visszagondolni arra a három évre, és mivel rengeteget sétáltunk télen is az egyébként esténként totál elnéptelenedett városban, még most is fel tudom idézni, ahogy a szén és a hideg illata áthatotta a hóborította nyíregyi utcákat a ’80-as évek végén.”

Akinek tragédiával ért véget

„Sokan nevetnek, amikor ovis szerelemről beszélünk, hiszen a gyerekek érzelmeit nem tartják komolynak. Pedig biztos vannak sztorik, ahol esküvő lett belőle. Első szerelmem, Tomi volt az oviban, még mindig nagyon élénk az emlékem róla. Együtt mentünk elsőbe is, irtó helyes kis srác volt, utólag visszaemlékezve amúgy tök hasonlított Harry Potterre. Tomival csókolóztunk is, már amennyire azt annak lehet nevezni. Őszintén szólva elég rossz volt, de aztán megbeszéltük, hogy a nyelves csókhoz valószínűleg meg kell érni. Nem emlékszem pontosan hányadikosak voltunk, amikor szakítottunk, de én vetettem véget a dolgoknak, mert Tomi bevallotta, hogy a többi lányba is szerelmes az osztályból. Nagyon kiakadtam. Barátként azonban megmaradunk egymásnak.

Tomi egyébként nagyon rendes és okos fiú volt, de sajnos csecsemőkorától fogva rossz volt a szíve. Az általánosban mindenkinek csak »a furcsa fiú volt, akin nevetni lehetett«. Ma menő kocka lenne, akiért biztos odalennének a csajok. Emlékszem, nem is igazán fogtam fel, amikor az iskolában elmondták, hogy elment. Akkoriban már magántanuló volt, tudtuk, hogy szarul van.

Vajon tizenpár évesen fel lehet egyáltalán fogni, hogy egy osztálytársunk már nincs többé? 

Remélem, ha máshogy alakultak volna a dolgok, és ma visszagondolhatna ránk, akkor mosolyogva tenné, és eszébe jutnának a jó pillanatok, ahogy nekem is. Végül is vele volt az első igazi csókom, amire nagyon büszke vagyok!” – mesélte Anna, aki azt is bevallotta, hogy az első szerelmének emléke most is könnyeket csal a szemébe.

 Fiala Borcsa

Kiemelt kép: My Girl - Az első szerelem című film (1991), InterCom