–

1. Hidegháború

Ez a három Oscar-díjra jelölt, cannes-i díjas lengyel film talán nekünk, kelet-európaiaknak mondhat a legtöbbet. Mi aztán értjük, mit jelent a világháború pusztítása után a kommunista diktatúra kiépülése. Pontosan tudjuk, mit jelent a korábbi társadalmi osztályok eltörlése – annak minden hátrányával és előnyével –, milyen lehet a méltóságától megfosztott városi polgár találkozása a megzabolázhatatlan parasztlánnyal, és a különböző társadalmi, családi, neveltetési háttereken, kultúrákon is átívelő szenvedély közöttük. Pontosan tudjuk, milyen ára van annak, ha kompromisszumot kötsz a hatalommal, és milyen, ha ezt nem teszed meg. Mit jelentett akkor elszökni, és mit jelentett maradni. 


Nálunk jobban nem érti senki, mit takar, amikor a szerelmes légyott közepén, a fűben heverésző boldogságban elhangzik a mondat: „Jelentenem kell rólad”. Vagy amikor a disszidensnek még külföldön is utánanyúl a hatalom… Meg amikor munkatábor jár azért, mert nem tudsz a szerelmed nélkül élni, ahol a kezed is úgy tönkreteszik, hogy a hivatásodnak örökre búcsút mondhatsz. De akkor persze már mindennek… A Hidegháború annak a szerelemnek a története, amit a történelem maga alá gyűrt és felemésztett. Tudjuk, hogy volt ilyen, nem is egy. Ebben a filmben pedig olyan, mint egy Pilinszky-költemény.

Tomasz Kot és Joanna Kulig a Hidegháború című filmben

2. Szerelmes lettem

Azt hallottam egyszer egy pszichológustól, hogy a szenvedélyes szerelem azért érkezik az ember életébe, hogy felszínre hozza a mélyben megbúvó traumákat. Luca Guadagnino (a Szólíts a neveden rendezője) egyik korábbi filmje pontosan ezt támasztja alá. A nagypolgári, előkelő Recchi-család egyik tagja, a huszonéves Edoardo elhozza egy barátját, a séfként dolgozó Antionót, hogy bemutassa a rokonainak. Anyja, a visszafogott eleganciával közlekedő, hallgatag Emma (Tilda Swinton) másnap összefut vele a városban.  

Tilda Swinton és Flavio Parenti a Szerelmes lettem című filmben

Hirtelen és váratlanul, de mindent elsöprő módon tör fel belőlük a szenvedély egymás iránt, a társadalmi szakadék és a korkülönbség ellenére. Ez mindent fenekestül fordít fel Emmában – és szembesíti az identitásával. Mint kiderül, ő valójában orosz származású, aki az egész múltját, a gyökereit megtagadva épült be a Recchi-családba, és idomult hozzájuk úgy, mintha ebbe a világba született volna. A szerelem által azonban gejzírként tör föl belőle, ki is ő valójában, és ezért nagyon nagy árat kell fizetnie. Nem is a szerelemért – bár nem véletlenül az a film eredeti címe, hogy Én vagyok a szerelem –, hanem mindenekelőtt az elnyomott, elfojtott, megtagadott énjéért. Azért, hogy annyi éven át hazudott magának.   

3. Távol Afrikától

Mindannyian ismerjük azokat a történeteket, amiknek a tanulsága nagyjából abban merül ki: a szerelem nem elég. Mert hiába szereti egymást két ember úgy, ahogy soha senkit korábban, ha a személyiségük, a vágyaik, az értékeik más élet felé szólítják őket. Karen Blixen dán írónő önéletrajzi ihletésű regényének filmváltozatában az afrikai farmot erős kézzel irányító nő épp egy igazi kalandorba szeret bele, akit nem lehet röghöz kötni. Még az sem lenne akadály, hogy a nő házas (a férje amúgy sincs ott, és nagyvonalúan szemet is hunyna a románc fölött), a két életfelfogást, életcélt viszont sehogy sem lehet összeházasítani.

Robert Redford életművéből nyilván más filmek is felkerülhetnének erre a listára (az Ilyenek voltunktól kezdve A nagy Gatsbyn át A hírek szerelmeséig), ahogy Meryl Streepnek is vannak még klasszikus szerelmes filmjei (például a Zuhanás a szerelembe, amit nagyon szeretek, a másik listára kívánkozó A szív hídjai, vagy bizonyos értelemben a Sophie választása is), de én ezt szeretem a legjobban, és nem győzöm újranézni. Két megingathatatlan, autonóm, erős egyéniség szerelmét.   

Meryl Streep és Robert Redford a Távol Afrikától című filmben

4. Bizalom

Egy pszichológia szakra járó barátom mondott egyszer egy másik érdekességet a szerelemről: hogy mi a legfontosabb tényező, ami feltételezi a létrejöttét. Na, mi az? Hát, a hely. Huzamosabb ideig, vagy rendszeresen kell a két félnek egy helyen lennie, tehát újra meg újra látnia egymást ahhoz, hogy szárba szökhessen és elmélyülhessen az érzelem – nem véletlen tehát, hogy annyi románc szövődik iskolákban és munkahelyeken. Vagy akár bujkálás közben a II. világháborúban, ahogy Szabó István Oscar-jelölt filmjében láthatjuk, amiben Kata (Bánsági Ildikó) és a Bíró János álnéven rejtőzködő férfi (Andorai Péter) egy szobában kényszerülnek meghúzni magukat, házaspárnak hazudva magukat a főbérlőik előtt.

A szélsőséges helyzet, az egymásrautaltság és az összezártság pedig lassan olyan intimitást eredményez, amit még a korábbi, valós házasságukban sem éltek meg, így mire véget érnek a megpróbáltatások, már szinte biztosak benne, hogy jobban illenek egymáshoz, vagy legalábbis jobban meg tudtak nyílni egymásnak, mint az eredeti párjuknak. Vagy csak a szélsőséges körülmények láttatták így? Sosem tudjuk meg, Katának és Jánosnak pedig úgy kell leélnie a további életét, hogy ez a kérdés örökre ott motoszkál a szívükben.    

Bánsági Ildikó és Andorai Péter a Bizalom című filmben

5. Ellenséges vágyak

Maradjunk még egy kicsit a II. világháborúnál, aminek az Európán kívül eső fejezetei alig jutnak el hozzánk. Ang Lee tajvani nagymester 2007-es filmje, az Ellenséges vágyak például Shanghai japán megszállásának történetét meséli el, ami ellen fiatal kínaiak egy csoportja küzd az élete kockáztatásával. Közöttük van a tétova szerelmes Wong Chia Chi (Tang Wei) is, aki csak egy fiú miatt vág bele a kémkedésbe, amivel megbízzák, hogy aztán váratlanul egy minden porcikáját elemésztő szenvedélyben találja magát – sajnálatos módon éppen azzal a befolyásos férfival, akiről kémkednie kell. (Innen tehát a cím.)

Wei Tang és Tony Chiu-Wai Leung az Ellenséges vágyak című filmben


Ha ázsiai szerelmes film, akkor a legtöbben nem ezt, hanem a férfi főszereplő, Tony Leung (egy időben Kína legnagyobb sztárja) egyik korábbi munkáját citálnák a listára, a Szerelemre hangolva című Wong Kar Wai-filmet (aminek egyébként idén nyáron készül a folytatása), de nekem az Ellenséges vágyak – ami egy igazi, nagyszabású, hollywoodi színvonalú produkció – nagyobb élményt jelentett. Egyébként Ang Lee is vissza-visszatér a szerelmes történetekhez, és mindig makulátlan ízléssel teszi, ami egy olyan erotikus filmnél, mint ez, külön erény – és nagyon ritka. Itt a testi szerelem ábrázolása sosem csúszik át öncélú kukkolásba, és lélektanilag minden rezdülés a helyén van, és a csontunkig hatol. 

6. Fantomszál

Nem hagyhatom ki egy másik kedvenc rendezőm, Paul Thomas Anderson legutóbbi munkáját sem, aki a szerelemnek egy igazán különleges változatát énekelte meg a legutóbbi filmjében, amit 6 Oscar-díjra jelöltek. A Fantomszál a “beteg” szerelem története, ami példátlan harmóniában van akkor, ha a két fél defektje (vagy perverziója, ha úgy tetszik) épp kiegészíti egymást. Ebben a történetben egy makulátlanságra törekvő, a perfekcionizmus rabjaként tevékenykedő divattervező, Reynolds Woodcock (Daniel Day-Lewis) szeret bele az ’50-es évek Angliájában egy pincérlányba (Vicky Krieps), annak mozgásába, természetes bájába és tökéletes arányaiba.

A lány, Alma természetesen nem is lehetne meghatottabb attól, hogy egy már befutott, elegáns, híres és a tökéletességnek hódoló férfinak lehet a múzsája, de ahogy minden szerelemben, úgy itt is el kell érkeznie az időnek, amikor mindkét fél rajongása csökkenni kezd, a szerelem fénye pedig a vad ragyogásból a pislákoló tompaság felé tendál. És itt jön a csavar! Alma ugyanis ráébred, hogy nem tud lemondani az ölébe hullott luxusról és arról a kiemelt figyelemről, amivel hirtelen megajándékozta a sors, ezért úgy dönt, nem ereszti Woodcockot a karmai közül. Ártatlan, tiszta lányból ravasz manipulátorrá válik, ám – és ez benne az igazán szép – ez csöppent sincs az áldozata ellenére, sőt. Woodcock boldogan megy bele a játszmába, hogy időről időre megleckéztessék és rabul ejtsék, így a kettejük közti egyensúly is helyrebillen.  

Daniel Day-Lewis és Vicky Krieps a Fantomszál című filmben

Szerelem tehát sokféle létezik, és a legszebb benne, hogy szinte minden belefér, és bármi megengedett benne – feltéve, hogy a két fél azonos hőfokon lángol. Most rajtatok a sor, hogy elmondjátok, nektek melyik beteljesült szerelmi történet ment igazán mélyre!     

Gyárfás Dorka