-

Látszólag egyszerű a helyzet, hiszen ha az iskolai tanórákon figyelni kell (márpedig azt kell), akkor minden olyan tevékenység, ami ezt megzavarja (papírgalacsin dobálás, mobilozás, pad alatti levelezés, stb.) az helytelen.

A gyerekek számára fontos alapjog a tanulás és az oktatásban való részvétel, tehát nemcsak az állam vagy a felnőttek számára tilos a gyerek tanulását akadályozni, hanem a gyerekeknek is tiszteletben kell tartaniuk egymás jogát a tanulásra.

A pad alatti levelezés (jellegéből adódóan) általában a tanórán folyik, a levelezésben érintetteket pedig akadályozza abban, hogy megtanulják a röghegység és lánchegység közötti különbséget vagy hogy hol van vasérc. Ezért aztán a pad alatti levelezés nyilvánvalóan nem diákjog. Ha kiderül, akkor a tanár a házirendben meghatározott módon reagálhat, és vonhatja felelősségre azt, aki aláásta a sikeres tanítást.

Ennek a felelősségre vonásnak számos formája van, azonban egyik sem sértheti a gyerekjogokat. Így nem lehet megalázó vagy lealacsonyító, sem pedig erőszakos, és nem sértheti a gyerek magánélethez való jogát sem.

Leegyszerűsítve: nem lehet kokit, vagy taslit kiosztani, a levelezőket az osztály előtt tettekkel vagy szavakkal megszégyeníteni, a levél tartalmát elolvasni, pláne hangosan felolvasni.

Sok pedagógusban felmerülhet, hogy milyen remekül elrettenti majd a következő levelezni szándékozót, ha az osztály előtt felolvassa az elcsípett pad alatti levelet. Erre azonban nincs joga a tanárnak. Hogy miért?

Mert a pad alatti levelezés (szintén jellegéből adódóan), a magánélet részét képezi, amiről a Magyarországon 1991 óta hatályban lévő ENSZ Gyermekjogi egyezménye kimondja: „a gyermeket nem szabad alávetni magánéletével (...) vagy levelezésével kapcsolatban önkényes (...) beavatkozásnak, sem pedig becsülete vagy jó hírneve elleni jogtalan támadásnak”. (16. cikk)

Ez a szabály tehát egyértelműen és határozottan védi mindenféle jogtalan beavatkozástól a gyerek naplóját, telefonját, e-mail fiókját, online és valóságos személyiségét, szobáját, táskáját, ruhazsebét, és pad alatti leveleit is – hogy csak néhány részt emeljünk ki a „magánélet” csodásan összetett fogalmából.

A magánélet az auránk része, mintegy kiterjedt területe a létezésünknek, tetteinknek, amikor nem dolgozunk, tanulunk vagy hivatásunknak élünk. Minden, ami a családunkkal, érzéseinkkel, kapcsolatainkkal, viszonyainkkal van relációban, az a magánélet részét képezi.

Felnőttek viszonyában nem lehet kérdés, hogy a mobiltelefonunk, az e-mail fiókunk, a Facebook-profilunk a magánéletünk része. Ahogyan a lakásunkba sem léphet be bárki, ahogy a ruhánkat sem motozhatják meg, ahogy a kocsinkat, táskánkat sem kutathatják át. A rendőrségnek is nagyon komoly előírásokat kell betartani ahhoz, hogy jogszerűen átléphesse a magánéletünk küszöbét. És nem véletlenül háborodunk fel, ha valaki a telefonunkban, számítógépünkben vagy a táskánkban matat!

A gyerekekkel kapcsolatban azonban hajlamosak vagyunk elfeledkezni erről az alapjogról, pedig tudnunk kell, hogy a gyereknek is van privát szférája. Joga van ahhoz, hogy ne kutassunk a cuccai között, ne olvassunk bele a naplójába vagy a leveleibe.

A szülők általában az aggódást nevezik meg motivációként, amikor a gyerekük holmijai között kutakodnak, és állítólag emiatt nem éreznek lelkiismeret-furdalást. Számukra fontos azt tudatosítani: ha a gyerek észreveszi, hogy nyomoznak utána (márpedig észreveszi), akkor az csak a bizalmatlanságot és a kommunikációs problémákat fog fokozni, ami éppen ellentétes a szülő azon szándékával, hogy többet tudjon meg a gyerekről. Számukra inkább azt ajánljuk, hogy azokat az erőforrásokat, melyeket a gyerek utáni nyomozásra fordítana, inkább a kommunikációba fektesse.

Iskolai helyzetben ennél is egyértelműbb a helyzet. Ha egy tanár például pad alatti levelezésre lesz figyelmes, akkor a következőket teheti:

– felszólíthatja az abban résztvevőket, hogy hagyják abba,

- megkérheti az érintetteket, hogy a levelet tegyék el,

- alkalmazhatja a házirendben foglalt szankciókat (fekete pont, megrovás, stb.)

- kérheti a levél átadását, és ha az megtörtént, akkor a levelet (elolvasás, felolvasás, vagy a közzététel más módja nélkül) elteheti azzal, hogy később visszaadja, vagy megkéri az érintettet, hogy semmisítsék meg azt.

Egy levél nem tud pirulni, mondta Cicero, de egy gyerek igen. Gondoljunk erre is, amikor arra készülünk, hogy átlépjük a magánélete határát.

Dr. Gyurkó Szilvia