Párkapcsolati megváltó

Egészen véletlenül dobta elém a Facebook a következő oldalt: „Tanuld meg, hogyan gondolkodnak a férfiak a nőkről és a kapcsolatokról, – Christian Carter párkapcsolati szakértő tanácsai arról, hogy kapd el, és tartsd meg a kiszemelt férfit” – és hasonló grandiózus gondolatok valamint ígéretek kerültek a terítékemre a trendi, nyálas-naplementés-csókolózós hátterű szövegekben.

„Ha úgy érzed, mostanában a pasid távolságtartó volt, akkor van egy jó hírem” – kezdi bemutatkozását Carter, aki megígéri, ha megveszed a harmincdolláros könyvét, illetve fix havi apanázsért megrendeled a bölcsességeit, akkor az eredmény azonnal érezhető lesz. (Gondolom, nem csak a bukszád laposodásában.)

Carter úr – hogy megtámassza alapkoncepcióját – a férfiakat felnőtt, érett személyként tálalja, a nők viszont nem többek, mint egy peremkerületi szakközépiskola naiv kislibái, akik Disney-filmekre és nyálas romkomokra andalodnak el, és titokban még mindig a plüssmacijukkal alszanak. Ha nem így lenne, vajon miért érezne kísértést arra, hogy a szánkba rágja: a pasi, ha elhív második randira is, az csak azért van, mert felkeltetted az érdeklődését, de nagy valószínűséggel még nem tervez hónapokkal, évekkel előre – mint te, buta kis nőstényállat?

Neszesemmi tanácsok

Hogy ezen felül milyen egyéb praktikus tippeket nyújt? Kábé annyira hasznosakat és életszerűeket, mintha a zsákfalu végén élő aggszűz nagynénikédet faggatnád.

De ezen ne múljék a boldogságod, mondok párat, szemezgess kedvedre:

„Ne feküdj le a pasikkal túl korán!” (Szerintem viszont, ha megkívántad, fektesd meg. Ha emiatt lekoccol, menjen isten hírével.)

„Ne legyél kiszámítható!” (Persze, hiszen a férfiak rajonganak a szeszélyes, játszmázós pszichopatákért.)

„Érzelmi témákról semmiképp ne beszélgess!” (Marad a foci és a meló, gondolom.)

„Csak azért, mert hónapok óta jártok, ne hidd, hogy ez már egy párkapcsolat.” (Hanem? Könyörgök mindenre, ami szent, akkor micsoda???!)

De tudod mit?! Szerintem nem is ezek a tanácsok a legnagyobb mételyei a sztorinak. Nekem legalábbis rögtön van két komoly fenntartásom az egész koncepcióval szemben.

Hímporos fődíj

Már a címben megjelenő felvetés is azt sugallja, hogy egy nő számára dicsőségesebb győzelem nem létezhet, mint kifogni magának A Férfit. Lelőni a három hurkapálcás fődíjat, megszerezni vérrel, verejtékkel a jutalmat, majd egy életen át küzdeni, hogy meg is tartsa. Mert ha a fickó elkolbászol más szoknyák után, ha nem hajlandó önként és dalolva igába hajtani a fejét, akkor az kizárólag a nő hibája. Aki hiába egy értelmes, melegszívű teremtés, ha egyszerűen zéró fogalma sincs róla, hogy mi kell a férfinak. Hatalmas szerencsénkre itt jön Christian a képbe, aki több ezer nővel beszélgetett, tengernyi szakirodalmat elolvasott, hogy rávilágítson a hibáinkra. A baj csak az, hogy én ezzel nem tudok mit kezdeni.

Távolról sem gondolom ugyanis, hogy egy nő ne lehetne teljes, kerek, egész, boldog, elégedett, autentikus lény egy férfi nélkül. Hogy feltétlenül az kellene legyen az életcélunk, hogy behajtsuk a barmot a karámba, és rácsattintsuk kívülről a lakatot. Emellett pedig fontos hangsúlyozni: egész biztos nem nagyobb jutalom egy férfi az én életemben, mint én az övében. Ennek a „kapd el, és tartsd meg” lózungnak a szajkózása viszont további éket ver az egyenlőségen alapuló párkapcsolatokba, hiszen a mérleget ezzel elállítjuk. A pasiknak még nagyobb lesz az arca, ne adj' isten a végén tényleg elhiszik, hogy az ő seggükből süt a nap. A nők pedig majd egy kicsit még inkább meghunyászkodnak, magukat a férfiak mögé pozicionálják, és még sebesebben hajtják a rollert, hogy a párkapcsolatukat flottabbul menedzseljék.

És ezzel el is érkeztünk a másik problémámhoz.

Női munka

Muszáj rögtön az elején leszögezem a félreértések elkerülése miatt: tisztelet a kivételnek. És tisztelet a bátraknak, meg az érző szívű férfiaknak, akik maguk is sokat tesznek azért, hogy a házasságuk, szerelmi viszonyuk működjön. Tulajdonképpen mindegy, hogy ez önnön indíttatásukból történik-e, vagy külső – a párjuk, esetleg egy terapeuta – hatására vannak ebbe kicsit belerugdosva. Ám sajnos azt látom, hogy a nagy átlag nem ilyen. Számtalan kapcsolat ment gajra az utóbbi időben a környezetemben, de hát, ez – a negyvenes lemezforduló – egy ilyen időszak. Viszont csak a szememet nem szúrta ki az a vissza-visszatérő minta, hogy amikor a házasság elindul a lejtőn, azt a nők mindig pontosan megérzik. És szinte minden esetben ők azok, akik egyre kétségbeesettebben kezdik el nyomni a vészcsengőt. Ahogy javarészt ők voltak addig is a viszony működtetésének fő mozgatórugói: akik programokat szerveztek, közös együttlétet, rendszeres, meghitt beszélgetéseket indítványoztak. Csak hát...

Egy kézzel nemcsak hogy nem lehet tapsolni, de rendkívül fárasztó is a próbálkozás.

Ezek a nők is kivétel nélkül belefáradtak abba, hogy buzgó tengerimalacként szaladgáljanak egyedül a mókuskerékben. Belefásultak, kiábrándultak, és letették a lantot. És ez volt az a pillanat, amikor a pasik nagy része kapcsolt. Mert a nők kiégettségével párhuzamosan megszűnt, vagy legalábbis akadozott a szex. Szóval nagyon hibás felvetésnek tartom azt sugallni, hogy a nőknek kellene még többet teperni, nekik kellene még szorgosabban odatenni magukat.

Amikor a nő a tét

A kíváncsiság persze nem hagyott nyugodni, így megnéztem, akad-e mindezek pandantja, olyan okosság, ami abban segít, hogy a férfiak rátaláljanak a maguk „nyereménynőjére”, és meg is tarthassák őt. És képzeld, van! Vagyis, hát... Egy idevágó mű a következő sarkalatos pontokat foglalta magába: minden férfi a legjobbat (értsd: legminőségibb árut) érdemli. Ezen kívül: hogyan öltözz fel stílusosan, ami bevonzza a nőket, hogyan elégítsd ki a nődet minden egyes alkalommal (mondjuk, ez tényleg baromi hasznos lecke egy csomó férfinak), illetve: hogyan vedd rá a nőt, hogy randizzon veled. De hogy mit kell tenni azután, ha sikerrel bevarázsoltad az ágyba a kiszemelt macát, tehát a párkapcsolatot hogyan kell működtetni, arról már nem szól a fáma. Egy neves férfimagazin pedig öt pontban szedi össze, hogyan keltsék fel az urak egy nő érdeklődését. Pont. Nem is sorolom tovább.

Inkább előveszem szokott derűlátásom, hisz nyilvánvalóan akad itt egy komoly piaci rés. Végre engedjük el azt az avítt és renyhe koncepciót, hogy a házasságok üzemeltetése és életben tartása a nők feladata. Inkább arról beszéljünk, arról írjunk, mit tehet azért egy férfi, hogy megszerezze ÉS megtartsa a nőjét.

Hajrá, srácok, indulhat a ráúszás!

 

Fiala Borcsa