„Majd én megcsinálom!" – Novella a férfiról, aki mindent megjavít(ana), de bárcsak ne tenné
Helyzet van a konyhában. A nő a pult alatt négykézláb görnyedő férfi mögött áll, körmét rágva, aggodalmasan nyeli le gondolatait. Tipródik, vajon kimondhatja-e, amire valójában gondol? Még mit nem! Az kéne még csak! Hisz a férfi megmondta, hogy csak békén kell hagyni, csak hinni kell benne, és szépen mindent meg fog oldani. Majd ő megcsinálja! Figyelem! Ez az írás nyomokban csípős szarkazmussal fűszerezett szexizmust tartalmazhat, amit gátlástalanul, ámde név nélkül tárunk most elétek.
–
Hangos puffanás, cifra szentségelés a pult alatt. A nő nem követi el azt a farkashibát, amit az előző káromkodós esetnél. Most már tudja, hogy ilyenkor rákérdezni a férfi hogylétére valójában minden, csak nem törődés, helyette viszont zavaró és sértő is. Úgyhogy a nő szépen csendben marad. Türelmesen vár. Sőt, bizalma jeléül távozik a konyhából.
Kis idővel és némi bazdmegeléssel később a férfi előáll, kihúzza magát, és egy nagyobb, demonstratív nyújtózás kíséretében kijelenti: megcsinálta. Megmondta, hogy meg fogja csinálni és lőn!
A nő szeretne megkönnyebbülni, de valahol mélyen, gyomortájékon érzi, hogy a történetnek itt nincs vége.
A férfi büszkeséggel vegyes fáradtsággal mutogat a csap alá, közben magyaráz. Azt mondja, oda lett a cső rögzítve a szekrény oldalához, picit mozog, de ez, mint mondja, nem lényeges. Ami fontos, hogy a csapot ki kell nyitni, amikor a mosogatógépet bekapcsoljuk, és ha lejárt, el kell zárni.
A nőnek mintha víz alá nyomták volna a fejét, a szavakat nem nagyon érti, csak hallja, hogy beszélnek hozzá. Nem nagyon érti, hogy ha el kell zárni a csapot a mosogatógépnél, akkor mégis mi van megcsinálva.
Közben a férfi mélyebbre mutat a szekrényben, úgy tűnik, a bemutatónak még nincs vége. A nő érzi, hogy amit ott fog látni, az próbára teszi majd az idegrendszerét, de hogy mennyire, azt nem sejtheti.
Igen, jól látja: egy műanyag ételhordós tálka van a sarokban, fölötte műanyag cső. Vastagon körbetekerve fekete szigszalaggal.
A férfi a nő riadt tekintetét látva elmondja, hogy nyugi, ennek nincs semmi jelentősége, éppenhogy csak csöpög, de ez átmenetileg jó lesz, csak el kell menni a barkácsboltba, és kicserélni azt a csőszakaszt, a hét második felében lesz ideje, majd elintézi.
A nő tekintete ekkora a harminc centivel arrébb lévő másik csőre téved, ami nagyjából egy éve lett hasonló módszerrel átmenetileg körbetekerve. Majd én megcsinálom, mondta akkor is a férfi. Mondjuk, az legalább nem csöpög.
A férfi – látva a nő pásztázó szemeit – kicsit élesen megjegyzi, hogy igen, tudja, ez nem néz ki túl bizalomgerjesztően, de ennél jobban ezt most nem lehet megoldani, ő személyesen ellenőrizte le, nem lesz semmi baj.
A nő óvatosan nyomatékosítja, csak a biztonság kedvéért, hogy akkor a hét második felében a férfi elmegy a barkácsboltba, ugye? Igen, elmegy és megcsinálja, hiszen megmondta!
A nő kockáztat, és hozzáfűzi, hogy ezzel a lendülettel a másik csőhöz is meg kellene venni a szükséges alkatrészt. Persze, NYILVÁN – mondja a férfi. Hát, akkor egyelőre ennyi.
Telnek a napok.
Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!
Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!
Szükségünk van a támogatásodra.
Megnézem a tagsági csomagokatvagy bejelentkezem
A kiemelt kép forrása: Getty Images/Maria Korneeva
Glow
Glow