Nix fakszni, és told fullba a dumát, avagy: 4 hasznos tanács, ha angoltanulásra adnád a fejed
Támogatott tartalom
Egykori nyelvtanárként sajnos az a tapasztalatom, hogy nagyon sokan vannak, akik bele sem mernek vágni az angoltanulásba, mert azt hiszik (ahogy gyakran hallottam is), hogy nincs nyelvérzékük. Ezt rögtön meg is tudom cáfolni: ha az anyanyelvedet el tudtad sajátítani, akkor bizonyíthatóan van nyelvérzéked. Manapság, ahogy az angol közvetítőnyelvként egyre nagyobb teret kap, és egyre több felületen és csatornán jelenik meg, ráadásul tényleg „játszi könnyedséggel” meg lehet tanulni, pláne nem szabad megfutamodni előle. Íme, az én hasznos és bátorító tanácsaim, ha belevágnál a nagy kalandba, amiből hiszem, hogy garantáltan szerelem lesz. Fiala Borcsa írása.
–
Talán nem tudjátok, de mielőtt bloggernek, majd újságírónak álltam volna, bő másfél évtizeden keresztül angolt tanítottam, javarészt felnőtteknek, sőt még az egyetemi szakdolgozatomat is e témából írtam nem kevesebb mint 87 oldalon keresztül: a present perfect tanítása magyar felnőtteknek nyelviskolai körülmények között. Úgy ám!
Amellett, hogy nagyon örülök, amiért úgy tűnik, sokakban lenne igény arra, hogy elsajátítsanak egy idegen nyelvet, gyakran elszomorított annak idején, mennyire bátortalanok mégis a kommunikációban, így minden erőmmel azon igyekeztem, hogy ezeket a görcsöket valahogy kimasszírozzam a diákjaimból.
Ha te is hasonló cipőben lépkedsz bizonytalanul, ha úgy érzed, felnőttként esélytelen elsajátítanod egy idegen nyelvet, akkor megnyugtatlak, nagyon tévedsz! Íme, pár tanács és tipp arra az esetre, ha belevágnál a kalandba, amit egész biztos, hogy nem fogsz megbánni!
1. Nem kell a fakszni
Annak idején gyakran vittem be az első órákra az egyik kedvenc karikaturistám, az amerikai Gary Larson egyik rajzát. Az első képen Tarzan leng egyik liánról a másikra, Jane-hez igyekszik, miközben gyakorolja a szép és elegáns bemutatkozást. „Lássuk csak… Üdvözlöm, hogy van? Az én nevem Tarzan, és ha jól sejtem, kegyedet Jane-nek hívják.” A következő liánon: „Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Tarzan vagyok, a dzsungel királya. És önben kit tisztelhetek?” És így tovább, és így tovább, liánról liánra szállva születnek a szofisztikált introdukciók, egészen addig a pillanatig, amikor Tarzan megérkezik, majd azonnal le is fagy Jane látványától, és semmi mást nem bír kinyögni, mint egy „Én Tarzan, te Jane” makogást. Ezzel a kis rajzzal azt szerettem volna illusztrálni, és neked is ezt mondom: nyelvtanulásnál alapvetően a kommunikáción van a hangsúly, azaz a lényeg, hogy megértesd magad. Lehet ugyan cifrázni a mondatot, de ne felejtsd el a lényeget:
a cél az, hogy a másik megértse, amit mondasz. Ha ez még csak egy „me Tarzan, you Jane” szintjén mozog, az is szuper, hiszen a legfőbb üzenet átment.
Amúgy meg… az iskolában az emberbe beleverik a bonyolultabb mondatsablonokat (mint amiket eleinte Tarzan is gyakorol), de aztán rendre ki szokott derülni, hogy az életben nem feltétlenül ezek működnek a legjobban. Az én imádott angoltanárom, a nyelv nagy szerelmese is nagyon odatette magát, hogy olyan szintű angolsággal beszéljünk, hogy leülhessünk akár a királynővel is társalogni. Nos, Erzsi sajnos a mai napig nem invitált át magához teázni, viszont az „Elnézést kérek, kedves uram, ha nem okoz nagy fáradságot, meg tudná mutatni, kérem, hol találom a lisztet? Igazán hálás lennék érte!” körmondatommal már többször lyukra futottam, például Londonban, mert a kis közértet üzemeltető pakisztáni férfi sem az anyakirálynőféle angolt beszélte. Cserébe (kis túlzással) a „Liszt! hol?” röffenésemre azonnal készségesen rábökött a keresett holmira.
Egy szó, mint száz: csill, tesó, nem baj, ha még tökéletlen a nyelvtanod.
A lényeg, hogy:
2. Beszéj, beszélj, beszélj!
Most képzeld csak el, mi lenne, ha a gyerekek sem mernének megszólalni addig, amíg nem beszélik kifogástalanul az anyanyelvüket! Ülhetnénk otthon a folyamatos kussban. Egy felnőtt számára is hasonlóképp épül fel az idegen nyelv: eleinte teljesen természetes, ha sokat hibázol, ha nem jutnak eszedbe szavak, fordulatok, vagy rosszul használod az igeidőket. Na és? Majd belerázódsz, a lényeg, hogy nem kell kétségbeesni, ha sokat gyakorlod, hamarosan úgy fog menni, mint az ágybaszarás!
Ragadj meg minden lehetőséget a beszélgetésre, csetelj, ismerkedj, kérd meg a tanulótársadat, hogy egymással csak angolul beszélgessetek, írj angolul naplót, vagy próbálj meg angolul gondolkodni!
És feltétlenül dicsérd meg magadat minden apró sikerért, elért eredményért, ha már sikerült elsajátítani a present perfect continuoust, megtanulni a good fokozását, vagy ügyesen útbaigazítást kértél a cockney portástól, abszolút jár a taps!
3. Legyen a nyelv a hobbid!
Ne nyűgnek éld meg a nyelvtanulást, sőt, vegyük is ki gyorsan belőle a tanulás szót, ha ez benned kellemetlen iskolai emlékeket idéz fel. Inkább tekints erre úgy, mint egy hobbira, akárcsak a főzésre, festésre vagy a kisplasztikázásra: olyan képességet sajátítasz el, amitől több leszel, lelkiekben gazdagabb, ami megkönnyíti az életedet, és kitágítja a világodat.
Gyűjtsd azokat a szavakat, kifejezéseket, jópofa szlengeket, közmondásokat, idézeteket, amik megtetszenek, olvass minél több angol nyelvű tartalmat, képregényeket, blogokat, pletykalapokat, a célnak bármi megfelel, nézz utána a kedvenc angol nyelvű számaid szövegének, a filmeket, sorozatokat pedig nézd eredeti nyelven, magyar vagy angol felirattal.
Manapság már annyi, de annyi forrásból és felületről ömlik az emberre az angol, hogy biztosan megtalálod azokat, ahol a legkényelmesebben el tudsz merülni a nyelvben, és ez régóta nem pénzkérdés.
Volt egy barátnőm, aki fiatalabb korában, egy portugál gyerekotthonban önkénteskedett. Ő mesélte, hogy a gyerekek szinte kivétel nélkül parádésan beszéltek angolul, ráadásul nagyon szép kiejtéssel is. Hogy miért? Nagyon egyszerű: Portugáliában a legtöbb filmet nem szinkronizálják, csak feliratozzák, a gyerekek pedig jobb híján egész nap tévét néztek, így szinte észrevétlen sajátították el a nyelvet.
4. Utazz!
Ha már egy icike-picikét sikerült elsajátítanod a nyelvet, akkor épp itt az ideje, hogy nekivágj a nagyvilágnak (amint a járványhelyzet engedi, persze) az új tudással a tarsolyodban, és bevesd magadat a mély vízbe. Elhiszem, hogy hülyén hangzik, de nekem óriási élmény volt 16 évesen, amikor életemben először Londonba keveredtem, hogy azt a nyelvet, amit én évek óta gyűrök heti kétszer másfél órában, azt itt mindenki beszéli, és értik, amit zavartan próbálok elmakogni nekik.
Úgy tartják, minden elsajátított nyelvvel tágul az ember külső-belső világa. Ezért én mindenkit arra biztatnék az angol iránti fékezhetetlen rajongásom minden leheletével, hogy feltétlenül váltsatok magatoknak jegyet erre a csodálatos utazásra!
Fiala Borcsa
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images