Pár éve, amikor egy kutatást csináltunk – „Gyerekek tapasztalatai a sportban” címmel –, egy nagyon fontos dologra lettünk figyelmesek. A kutatásban résztvevő felnőttek a gyermekkori sportolós élményeikre visszagondolva, sokszor bántalmazásként élték meg a „motivációs célú” edzői, szülői magatartásokat. A kiabálás, fizikai erőszak, megalázás, kirekesztés megannyi formája motivációnak számított az edzők és a szülők szemében: „Azért kiabáltam vele, mert azt akartam, hogy jobban teljesítsen.”  „Nem ütöttem volna meg, de muszáj volt, különben sosem hozza ki magából a maximumot.”. Ha tehát motivációról van szó, az első és legfontosabb: hogyan motiválj úgy, hogy az tényleg a gyerek érdekét szolgálja. 

1.

Először is, légy biztos abban, hogy szükség van a motivációra, és a gyerek teljesítményével kapcsolatos elégedetlenséged oka nem az, hogy – szerinted – ő neked nem tud megfelelni. Tudd biztosan, hogy nem a saját vágyaidat vetíted a gyerekre, és azért motiválod, hogy saját képességeit jobban megélhesse és kibontakoztathassa, nem azért, hogy te elérd, amit akarsz.

2.
Tudd, hogy hol a határ. Ne feszítsd-, és ne terheld túl a gyereked. A motiváció ne jelentse a játékhoz, pihenéshez szabadidőhöz való nagyon fontos gyermekjog sérülését.

3.
Légy biztos abban, hogy a motiváció a gyerekről szól. Ha azért keresel motivációs eszközöket, hogy a végén a gyerek több és jobb jegyet-, díjat-, elismerést hozzon haza, akkor versenyistállót működtetsz, nem pedig családot.

A motiváció célja az, hogy a gyerek végigmenjen egy úton, hogy ne adja fel, hogy átlendüljön a holtponton, hogy elfogadja: egy eredmény eléréséhez a küzdelem (és a kevésbé tetszetős feladatok elvégzése is hozzátartozik). Tehát itt is a célhoz vezető út a fontos, nem pedig önmagában a cél.

4.
Fogadd el, ha a gyerek nem akar valamit. Ne akarj egy botfűlű zenei antitálentumot „elmotiválni” a konzervatóriumig. Ne csak a motiváció alkalmazkodjon a gyerekhez (az ő egyedi szükségleteihez), hanem a cél is. Maradj a realitások talaján.

5.
Miután ezeket végiggondoltad, és még mindig azt érzed, hogy szeretnél néhány ötletet ahhoz, hogyan motiváld a gyerekedet, fogadd meg (a számodra legerősebb esküvel), hogy a motiváció semmilyen formában, és soha nem lehet a gyerek számára megalázó, lealacsonyító, nem hozhatja őt kiszolgáltatott helyzetbe, és nem jelenthet erőszakot.

....és akkor lássuk a gyerekmotivációs guruk legjobb tanácsait:

1. Szalámi-technika

Szeleteld fel a „Nagy Célt” több kisebbre, ezek részeredményeket, ennek köszönhetően ezek részsikereket jelenthetnek a gyereknek. Egy olyan motivációs tervet gondolj el, ami – hetekre lebontva – mutatja az elért sikereket és eredményeket (jól nyomon követhető módon). Mindez sokkal szerencsésebb, mintha csak egyetlen, hosszú távú (és ezért kevésbé kézzelfogható, elérhető) cél lebegne a gyerek szeme előtt. Ezt az utat a „Nagy Célig”  felrajzolhatjátok egy nagy papírlapra, a falra, de vezethettek róla naplót, rajzfüzetet is.

2. Ne csak azt tartsd számon, hogy mi van még előttetek, hanem azt is, hogy milyen hosszú utat tettetek meg

Például: a nyelvvizsgára való felkészülésnél minden újabb téma, 100 szó, igeidő vagy bármilyen anyagrész elsajátítását ünnepeljétek meg. Néha álljatok meg, és nézzetek hátra, hogy mi mindent tanult már meg, sajátított el, hogyan fejlődött a gyerek. Ezzel a fókuszt az erőfeszítésén tartod (és így az eredmény/cél elérése kevésbé tűnik „elvárásnak”) – tehát jól motiválsz.

3. Tedd érdekeltté a gyereket

Nem, ne pénzzel vagy más materiális módon, mert az korrupció, hanem beszélgessetek, és találjátok meg, hogy mi a gyerek valódi érdeke és érdeklődése a kitűzött cél elérésében. Önmagában a cél elérése is jutalom, de ha közben több időt töltött veled, közösen csináltatok meg egy-egy részfeladatot, akkor minőségi időt is töltötök együtt, ami a gyerekek számára az egyik legnagyobb jutalom.

4. Legyetek egy csapat, amelyik együtt dolgozik

Nem akkor vagy „elég jó szülő”, ha a gyerek helyett dolgozol, hanem akkor, ha úgy segíted őt, ami neki a legjobb. A csapatmunka nem azt jelenti, hogy mindennap megkérdezed: „Megcsináltad?” „Gyakoroltál?” – ez számonkérés, nem motiválás. Ha viszont kíváncsian közelítesz, és valódi érdeklődést mutatsz, az tényleg segítheti a gyereket: „Megmutatod, mit gyakoroltok?” „Mi megy a legkönnyebben?” „Mi érzel a legnehezebbnek most?”...

5. Felkészítés a kudarcra

Felnőttként (általában) tudjuk, hogy nem baj, ha nem egyforma ütemű a fejlődés – merthogy szinte sosem az. Semmi sem egyenes. Még az egyenesek sem (hiszen a végtelenben találkoznak). Teljesen oké, ha van megtorpanás, visszaesés, majd nagy nekilódulás, abból lelassulás... és így tovább... Ezt a gyereknek is tudnia kell, tudatosítsd benne te is.

6. Maradj őszinte, ha az elismerésedet fejezed ki egy elért eredmény miatt

Nem szabad túldicsérni a gyereket, sem általánosságban adni megerősítést. Legyél specifikus: ahelyett, hogy azt mondanád: „Ügyes vagy”, inkább fogalmazz úgy, amiből kiderül, hogy miben és miért volt ügyes.

Ahogy ezekből a példákból is látható, a motiváció akkor igazán hatékony, ha a gyerek egyedi szükségleteire szabott, partnerségen alapul, és egy folyamatot feltételez, nem pedig pillanatokat. De a szülőség tanulható, ezért elég sok időnk van arra, hogy rátaláljunk arra a motivációs eszköztárra, ami a saját gyerekünknél is hatékony.

Dr. Gyurkó Szilvia

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/Voyagerix