–

Dr. Gyurkó Szilvi
Ha a világ dolgait nézem, borzalmas év volt. Ha a saját életemet – főleg szakmailag –, 2016 elképesztően jó volt. Nem is értem, hogy lehet ekkora szakadék a globális folyamatok meg a privát tapasztalatok között... Ja, és még valami. Ez az év olyan volt, amiről nagyanyám azt mondta volna: „ezek azok az idők, amikor elválik a szar a fostól.” Szóval kiderült, ki milyen ember, ki hogyan gondolkodik, kire lehet számítani. Tanulságos év volt.

Szentesi Éva
Nekem fasza évem volt: végre nem voltam rákos a teljes évben, mind a 12 hónap összes napjának minden egyes órájában. Úgyhogy ez már önmagában elég nagy boldogság nekem, de pláne az anyámnak és a családomnak (meg szerintem a D. Tóthnak is, mert dolgoztathat, haha). Aztán életmódot is váltottam, ami miatt iszonyú büszke vagyok magamra, mert megcsináltam, kibírtam, mit kibírtam, élvezem is, igen azóta is tartom. Hét kilót fogytam, beleférek (már majdnem) a betegségem előtti ruháimba, egészséges vagyok, prímán érzem magam a bőrömben, új lakásba költöztem, egy kényelmesebb helyre... és ennyi. Gyakorlatilag az összes fogadalmamat teljesítettem ebben az évben, jövőre nem kell megfogadnom semmit, max. csak annyit, hogy minden maradjon így. Gyere a keblemre, 2017! 

Kárpáti Judit
Számomra a veszteségek mind külső tényezőkhöz kapcsolódnak, a nyereségek pedig személyes, jó dolgokhoz. A legnehezebb azt volt megélni idén, hogy amíg velem sok jelentős és jó dolog történt, addig a környezetemben rengeteg rossz. A családi, baráti kapcsolatoktól független, közéleti és a világot érintő dolgok is ugyanúgy megérintettek, de mégis máshonnan néztem ezeket úgy, hogy nem a saját „túlélésemért” kellett küzdenem. Egy másik oldalra kerültem, és azt kerestem idén, hogyan kell ebben a helyzetben létezni. 

Kormos Anett
2016 haljon meg!

Prónay-Zakar Gina
2016 az az év volt, amit az ellenségemnek se kívánnék, mégis a legjobb évként fog majd egyszer (sokára) bekerülni a mindent megszépítő emlékezetembe. Kemény, fájdalmas, veszteségekkel és pofonokkal teli, embert próbáló, közben mégis baromira tanulságos, építő és eredményes év volt. Ehm... a maga alternatív módján. Az a nagyszerű az egészben, hogy tudom: pár éve még beledöglöttem volna a tizedébe is annak, ami az idén történt velem, körülöttem. 2016-ban viszont csak erősebbé tett minden. Szóval ez az év a változások és változtatások éve, a bigger picture éve, a tisztulás éve, abban az értelemben is, ahogy Szilvi nagymamája mondja, de/épp ezért alig várom már a 2017-et. 

Szabó Dominika
Jaj, hát bőven panaszkodhatnék, mert sose könnyű semmise, zavaros év volt ez is, szabadúszásom kezdete, úszás, ez az, micsoda találó ige: úsztam az idén, na. Aztán volt benne rengeteg gyaloglás is, főleg óceánmosta tájakon, volt benne futás is, hol én futottam, hol előlem futott más (oké, ilyen csak egy volt.). Keveslem a szerelmet, de reményt annál többet kaptam az évtől, és aztán volt még legvége, legalja és csúcsforma is. 2016-ban összezártam magam a múltammal, és startégiát alkotok a jövőre. A jövő pedig 2017-tel kezdődik. Alig várom. BÚÉK!

Kalapos Éva Veronika
Életem egyik leghullámzóbb éve volt minden szempontból. Akadtak hatalmas csúcspontok és óriási mélypontok. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára ennyire eseménydús az élet. Szakmailag minden szuperül ment, napról napra erősödtem (és ez még mindig tart), kipróbálhattam magam új területeken, megtaláltak izgalmas feladatok, amelyek közül az egyik legizgalmasabb egyértelműen az volt, hogy bekerülhettem a WMN csapatába. Ami a magánéletet illeti, az év első felében eléggé meg lettem rángatva, de a végére kitisztult a kép, szóval most azt mondom, még mindig nem egyszerű, de jól vagyok. A világ pedig eközben a szó szoros értelmében felrobbant körülöttünk országos szinten és globálisan is: a hónapról hónapra beütő veszteségek (egy magazin összeszedte azokat az ikonokat, akik az idén elmentek – három oldalt tettek ki), a fanatizmus és az erőszak különböző megnyilvánulásai, Brüsszel, Trump, Aleppo, Berlin és az összes borzalom megtöltötte az évet félelemmel is, de a pasim tegnap azt mondta, „nem akarok félni, mert ha azt teszem, félig már ők nyertek", és igaza van, szóval „csakazértse” félek. De ha lehet kívánni 2017-et illetően, akkor én most komolyan venném a szépségkirálynők kliséjét: legyen világbéke, de tényleg. 

D. Tóth Kriszta
2016? Na, az kemény év volt. Csupa magasság meg mélységes mélység. Körülnézek itthon, a család egészséges, együtt vagyunk, reggel van, én írok, ők még alszanak. Ez a világ, az én világom rendje. Aztán kinyitom a tévét az újságot az internetet, és pofán csap a valóság. Carrie Fishert 24 órán belül követte a halálba az édesanyja, Debbie Reynolds. Egy bloggerlány „nőies nőket” követel, de egydimenziós irományában a női lét és az anyaság közé egyenlőségjelet tesz. Ünneplik érte. Gyerekjogi éves összefoglaló cikkünk alatt migránsozás van. Volt polgármester arról ír, hogyan vált a magyar közélet szövetének kimoshatatlan, kivághatatlan, megszüntethetetlen részévé a korrupció. Három barátom lába alól is kicsúszott a talaj, boldogtalanok. Fölmegyek a Facebookra, és érzem, nem kellett sok, már el is múlt a karácsonyi szeretet... emberek egymást nyírják, iróniának sminkelt mérget fröcskendeznek a sorok közé, gazdagon szmájlizott hozzászólásokban árad a népítélet. A hírfolyamban két ismerősöm is szembejön, akik elárultak az idén. Már nem fáj, csak szomorú vagyok. Olyan lyukat ütöttek a közöttünk lévő bizalmi hálón, hogy nem vagyok benne biztos, be tudom-e valaha foltozni. Vagy egyáltalán be akarom-e. De nem tudom őket törölni az ismerősök közül. Még nem. Lejjebb görgetek. Majd' két évvel ezelőtti fotó ugrik föl, valaki újra megosztotta. A negyvenedik születésnapom. Boldogan ugrándozunk a parketten, talán a KFT Afrikájára. Néha úgy érzem, mintha tíz év telt volna el azóta... pedig még nem egészen kettő. De én ezalatt a kettő alatt, és főleg az utóbbi egyben a helyemre kerültem. Olyan emberekkel dolgozom, akiket szeretek, olyan munkát végzek, amit szeretek, szabad ember vagyok, erős és büszkén tökéletlen. Megtanultam nemet mondani, így több energiám marad az igenekre. És ma már azt is tudom, hogy kik az igazi barátaim. Mennem kell, ébredezik a család. Várnak. Ez a lényeg. Kedves 2016, oké, alaposan megkeverted a kártyákat. Most add szépen át a paklit 2017-nek, hadd ossza újra a lapokat ő!

A WMN csapata

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/AngiePhotos