–

Az első foltom pár hónappal azután jelent meg, hogy anyu meghalt. A családban volt már vitiligo, így sejtettem, hogy erről van szó – orvoshoz mégis csak azután mentem el, hogy mindkét kezemen egyre nagyobb kiterjedésű, hófehér alakzatok jelentek meg.

A vitiligo egy olyan krónikus és jelenleg gyógyíthatatlan betegség, amely során a bőr egyre növekvő és szaporodó foltokban elveszíti a pigmenttartalmát. Sokan autoimmun folyamatokhoz kötik, megfigyelhető a családi halmozódás, és a leírásaiban visszaköszön, hogy gyakran valamilyen jelentősebb lelki megrázkódtatást követően kezdődik el.

„Boci” – olvastam a közösségi médián egy vitiligóstól, akinek ez a becézés segített elfogadni a saját foltjait. Én nem akartam boci lenni. 33 éves voltam, és épp eléggé megrázott az anyám elvesztése, amikor bekopogott a vitiligo, hogy a testemet is visszafordíthatatlanul megváltoztassa.

Arra gondoltam, a gyászom, a fájdalmam rajzol rám kitörölhetetlen mintát, mint egy ősi törzs beavatási szertartása. 

Ahogy telik az idő, megtanulsz a gyásszal együttélni – és megtanultam a vitiligóval is. A férjem szerint szexi, és szerencsés vagyok, mert soha nem ért még atrocitás miatta: sem gúny, sem az, amiről vitiligósok beszámolnak, hogy ismerethiányból, mondjuk, mások bőrgombának nézzék, és féljenek tőle, hogy elkapják. De azért fényvédőzők rendesen, nemcsak azért, hogy védjem a bőröm, hanem azért is, hogy ne barnuljon le olyan feltűnően a foltok körül a még egészséges bőr. Rejtőzködöm.

A bőröd a lelked tükre?

Arra azért így is, hogy ezt élem, újra meg újra rácsodálkozom, mennyire érzékeny tükre a lelkünknek a bőrünk. Ez a testünk legnagyobb kiterjedésű szerve, amely hűen közvetíti az érzelmi rezdüléseinket: legyen az harag, félelem vagy akár szerelem. Csakhogy emellett a bőrünk állapota az önértékelésünkhöz is hozzájárulhat, az elváltozások, bőrbetegségek, sérülések, vagy akár olyan természetes folyamatok, mint az öregedés, befolyásolhatják, ahogyan magunkat látjuk, ahogyan mások látnak minket – vagy éppen feltételezzük, hogy látnak bennünket. A bőrünket ráadásul mi is alakíthatjuk: ápoljuk, sminkeljük, tetováljuk, beavatkozásokat végeztetünk rajta, de az önsértésünk felületévé is válhat. 

Bőr és lélek kapcsolatával már a szakemberek is foglalkoznak: a pszichodermatológia egy multidiszciplináris, azaz tudományközi terület, amely a bőrgyógyászat, a pszichiátria, a neurológia és a pszichológia tudását és megközelítéseit ötvözi. Az itt kezelt eseteknek is vannak persze típusai.

„Érdemes két nagy csoportról beszélni. Az egyiknél a meglévő bőrgyógyászati betegség váltja ki a pszichés tüneteket, vagy a pszichés probléma, például a stressz, az immunrendszer állapota járul hozzá valamilyen bőrgyógyászati elváltozáshoz. A másiknál pszichés probléma, állapot miatt a beteg tesz valamit a saját bőrével, sokszor akár öntudatlanul is” – magyarázza dr. Szlávicz Eszter bőrgyógyász adjunktus és pszichoterapeuta, amikor elkezdünk bőrtünetek és psziché kapcsolatáról beszélgetni. 

Mi volt előbb: az érzelmi stressz vagy a bőrtünet?

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy az emberi neuroendokrin hálózatot befolyásolhatja az érzelmi stressz. Azt már kimutatták, hogy az érzelmi stresszorok – például jelentős életesemények vagy a mindennapi stresszhelyzetek – hatást gyakorolnak az immunrendszerünk működésére. Az is egyre egyértelműbb, hogy az érzelmi tényezők szerepet játszanak számos krónikus bőrbetegség kialakulásában és lefolyásában. De ezek a hatások visszafele is működnek: egy felmérés szerint a bőrgyógyászati betegek körében 36,32 százalékban fordult elő depresszió, míg 18,41 százaléknál szorongásos zavart diagnosztizáltak.

„Az ok-okozatiságot hajlamosak vagyunk egyfajta előre tartó, egyenes vonalként elképzelni, pedig a lelki és a testi egymásra hatást inkább a cirkularitással lehet leírni. Egy-egy pszichés eltérés, esemény, befolyásolhatja az immunrendszert, ami miatt elindul egy elváltozás. A megjelenő bőrtünet viszont ronthatja a pszichológiai állapotot. Minden mindennel összefügg, ez a pszichoszomatikus koncepció lényege” – mondja a szakember, aki szerint fontos lenne, hogy a szomatikus orvoslásban dolgozó kollégái nyissanak abba az irányba, hogy a betegségek lélektani összefüggéseit megértsék.

De hogyan veszi észre éppen a bőrgyógyász, hogy a páciensnek pszichoterápiás segítségre lehet szüksége?