–

Három éve kezdtem el rendszeresen sportolni. Ötven kiló alatt voltam akkor, azóta viszont, hogy elkezdtem az erőemelést, az ötvenhatot is elrúgtam már. Jól érzem magam a testemben, és jó érzés az is, hogy egyre erősebb vagyok. Mégis, amikor egy-egy beszélgetés során szóba kerül, hogy hetente hányszor, hány órát és mit edzek, rendszerint először rácsodálkoznak, majd jön a kérdés: nem félek attól, hogy túl izmos leszek? Hogy túl széles lesz a hátam? 

Túl izmos és túl széles, értitek.

Ezek a – még mindig túl gyakori – elképzelések pedig jóval nagyobb kárt okoznak annál, mint hogy nők rosszul érezzék magukat a „széles” vállaik miatt. 

A nemek közti különbség a testmozgás terén már igen korán megjelenik: nyolc és tizenkét éves kor között a lányok átlagosan húsz százalékkal kevésbé aktívak, mint a fiúk. Ennek következménye a gyengébb állóképesség, a rosszabb kéz–szem koordináció és az alacsonyabb önértékelés a fizikai képességek terén. Serdülőkorra a lányok hatszor nagyobb valószínűséggel hagyják abba a sportolást, mint a fiúk, tovább mélyítve ezeket a különbségeket.

Ennek egyik fő oka a hozzáférés – pontosabban annak a hiánya

A lányok, különösen az alacsonyabb jövedelmű vagy marginalizált közegből érkezők, jóval kevesebb lehetőséget kapnak a sportolásra, mint fiú társaik. De legalább ennyire meghatározóak a társadalmi normák is.

A Sport England 2019-es jelentése szerint

a 7–16 éves lányok kevésbé érzik magukat magabiztosnak és kompetensnek a sportban, mint fiú társaik, és az aktív életmódot is ritkábban élik meg örömforrásként.

Ezzel párhuzamosan a Women in Sport jótékonysági szervezet 2023-as felmérése arra jutott, hogy a lányok szüleinek többsége – 57 százalékuk – szerint gyerekük kirekesztve érezte magát a sportban.