Az ADHD-val gyakran együtt jár a szégyenérzet – Cinthya Dictator és az ADHD
A fotóművész Tatár Csillának mesélt a Tünetben
Támogatott tartalom
Cinthya Dictatort már gyerekként diagnosztizálták ADHD-val, ám felnőttként is úgy érezte, hogy segítségre lenne szüksége ahhoz, hogy állapota könnyebben kezelhető legyen a mindennapokban. A Tünetben Tatár Csillának elmesélte, milyen gondokkal küzdött felnőttként és gyerekként az ADHD miatt, és mit gondol arról, hogy a közösségi médiában az elmúlt években slágertéma lett az ADHD. Orvosa, dr. Ammer Mária pszichiáter, ADHD-specialista pedig elmondta, mik a tünetek gyerek- és felnőttkorban, hogyan zajlik a diagnózis felállítása, és hogyan lehet javítani az érintettek állapotán. A beszélgetésből Dián Dóri emelt ki három fontos gondolatot.
–
Szégyen
Cinti története ritka, mivel a kilencvenes években diagnosztizálták először – ráadásul lány, akiket még ritkábban vizsgáltak ki azokban az időkben. Cinti tehát gyerekkora óta tisztában van ezzel, és hiába volt segítsége különtanárok személyében, és hiába voltak kedves osztálytársai, mégis nagyon sokat küzdött azzal, hogy nem tud úgy teljesíteni az iskolában:
„Nagyon szégyelltem ezt. Annyira, hogy amikor gimnáziumba kerültem, betegségeket produkáltam, hogy ne kelljen iskolába járnom,
mert nem akartam, hogy a többiek számára kiderüljön, butának éreztem magam.
Hiába voltak nagyon kedvesek az általános iskolai osztálytársaim, nem bántottak emiatt, de akkor is volt bennem emiatt szégyen.”
Nem a képesség hiányzik
Cinti azt is elmesélte, hogy bár az osztálytársai jó fejek voltak vele, a tanárai nagyon sokat bántották, megalázták, butának, hülyének tartották. Dr. Ammer Mária szerint Cinti tapasztalatai – hogy a környezete és ő maga is butának tartja magát – egyáltalán nem számítanak ritkának:
„Nagyon gyakori probléma, hogy nem képesek a képességeiknek megfelelő teljesítményt nyújtani. Holott a képességek megvannak, de az ADHD tünetei miatt nem tudnak úgy teljesíteni.
Emiatt aztán ezzel nagyon gyakran együtt jár a szégyenérzet, mivel például az iskolában, ha nem eléggé tájékozottak ebben a kérdésben a tanárok, akkor a gyerek tüneteit úgy fordítják le, hogy biztos buta, biztos nem tudja. Aztán amikor már dolgozik az illető, nagyon gyakori, hogy sokszor és gyakran vált munkahelyet” – mondta a pszichiáter.
Folyamatosan bizonyítani
Mióta elkezdték a közös munkát a doktornővel, Cinti jobban érzi magát, de idáig rögös út vezetett:
„Most már jobb, de kellett ahhoz egy MOME-s diploma, aztán még egy, hogy bizonyítsak magamnak. És azért még mindig vannak kibillenéseim. Még mindig van, hogy azt érzem, hogy kevés vagyok. De igyekszem tanulni, képezni magamat. Mindig bizonyítanom kell saját magamnak, hogy az ilyen gondolatokat el tudjam hessegetni.”
Ha kíváncsi vagy, hogyan zajlik az ADHD-diagnózis felállítása, és hogy Cintinek miben segít a gyógyszer, nézd meg a teljes beszélgetést!
Glow
Glow