„Mi az a kis fájdalom, ha új életet tudunk ezzel adni egy embertársunknak?” – Véradással, donornak való jelentkezéssel megmentheted a leukémiás betegeket
Egy olvasónk, aki elveszítette leukémiás édesanyját, arra hívja fel a figyelmet, hogy véradással is milyen sokat tehetünk a betegekért, illetve a csontvelő-transzplantáció messze nem olyan félelmetes vagy fájdalmas a valóságban, mint ahogy azt sokan gondolják. Oláh Anna Fanni írása.
–
Vannak napok, amikor még az elmondhatatlannál is jobban hiányzol.
Ezeken a napokon semmi nem jön össze.
Kiborul a kávé. Törik a tányér, hullik darabokban szanaszét.
Megszalad a kés, folyik a vér. Egészséges vér.
Ha tehetném, az utolsó cseppig neked adnám.
E vers egyike azoknak, melyeket az édesanyám betegsége alatt írtam rólunk, mindarról, amin és ahogyan átmentünk. Azt hittem akkor, hogy majd később odaadhatom neki a gyűjteményt – mint egyfajta emlékeztetőt: „nézd, mi mindent küzdöttél le, mégis itt vagy, mégis velünk vagy. Nézd, mennyire erős és hihetetlenül kemény asszony vagy.”
És valóban az volt, csak végül nem úgy alakult a történet, ahogyan mind reméltük. Most magam olvasgatom a verseket, hol sírva, hol nevetve az emlékeinken. Ez az egyik kedvencem.
Egy barátom azt mondta róla, „milyen szép lenne költeménynek, bárcsak ne tudná, mi van mögötte”.
Sokan nem tudják, de a leukémiák a világ összes rosszindulatú daganatos megbetegedéseinek közel három százalékát teszik ki. A fehérvérűség (leukémia) a vérképző sejtekből indul ki: a csontvelőben lévő éretlen és érettebb vérképző sejtek szabályozás alól kiszabadult, féktelen szaporodásának eredménye. Ezek a felszaporodott sejtek aztán kitöltik a csontvelőt, és legtöbb esetben a vérpályába is belépnek.
Szerencsére napjainkban, ha valaki leukémiás, már nem feltétlenül azt jelenti, mint pár tíz évvel korábban. Ma már közel 80 százaléka a megbetegedéseknek gyógyítható. Az adott betegnek legmegfelelőbb kezelés megválasztása számos tényező figyelembevételét igényli, összetett folyamat, azonban legfőképpen három főbb terápiás mód közül választanak, vagy azokat kombinálják: a kemoterápia, a sugárkezelés, illetve a csontvelő-átültetés. Emellett rengeteg vérkészítményt kapnak a betegek, melyből csak akkor áll elegendő mennyiség rendelkezésre, ha minél többen elmennek vért adni. Menjetek vért adni, kérlek!
Sokan a mai napig nem tudják, hogyan is zajlik valójában a csontvelő-donáció. Számos emberrel találkoztam, aki megdöbbenve hallgatta, amikor elmondtam nekik, hogy dehogyis, nem műtötték sem anyát, sem a donorját.
Nem egy szó szerinti csontvelő-transzplantációról beszélünk. Egy transzfúzió történik, ami során a beteg a donorjától kinyert őssejteket kapja meg. Senki csontját nem fúrják meg, senkit nem vágnak fel.
A folyamat röviden a következő: amennyiben valaki csontvelő-donornak jelentkezik, felkerül egy nemzetközi listára, mely alapján bárhol a világban valaki életmentőjévé válhat. Az őssejtek kinyerése előtt a donor kettő–öt napon keresztül pár injekciót kap a vállába, mely segítségével a csontvelőből a perifériára, azaz a vérkeringésünkbe kerülnek az őssejtjek a csontok belsejéből. Ez semmilyen egészségkárosodást nem okoz, csupán pár napig eltérő intenzitású fej és csontfájdalmat tapasztalhat a donor.
Azonban mi ez a kis fájdalom, ha egy új életet tudunk ezzel adni egy embertársunknak?
Ha már elég őssejt gyűlt össze a vérkeringésben, akkor két véna szúrásával és egy gép segítségével tudják kigyűjteni őket. Az egész leginkább a vesedialízishez hasonlít, az egyik vénán szív a gép, a másikon pedig visszaad, körülbelül kettő–öt órát vesz az egész igénybe. Fontos kiemelni, hogy a donor kiválasztása nem vércsoport alapján történik, hanem genetikai egyezőség alapján, éppen ezért a legelső kérdés, amit legtöbb esetben egy beteg megkap az, hogy van-e testvére. Érdekesség, hogy a sikeres transzfúzió után a beteg vércsoportja megváltozik a donoréval egyezőre.
Magyarország sajnos a csontvelő-donorjainak számával igen hátul kullog a sorban, a megbetegedések száma viszont változatlanul magas, így ezzel a rövid leírással szeretnék bátorítani mindenkit a donornak való jelentkezésre, ugyanis sok beteg nem rendelkezik testvérrel, vagy a szülei nem alkalmasak donornak, így nekik külső segítségre, idegen donorra van szükségük.
A folyamatról bővebben többek között a Tegyünk a Leukémiás Gyermekekért és Betegekért Közhasznú Alapítvány oldalán vagy az Országos Vérellátó Szolgálat oldalán is lehet olvasni.
Oláh Anna Fanni
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/matucha