Könnyű a tanárnak, hisz csak egy osztálynyi gyereket kell négyévente megszeretnie, aztán elengednie – Olvasói írás

–

Könnyű a tanárnak! Neki ott van az egész nyári szünet. Meg a téli. Ja és a tavaszi, meg az őszi.

Könnyű neki. Ezért aztán ő már augusztusban be-bejár az iskolába. Hogy elintézzen ezt-azt. Megnézze a régi osztálytermét, ahonnan elballagott az előző osztálya, éppen új érkezik.

Míg mások, szülők még a Balcsi partján állnak, aggódva néznek a távolba, ugye a bóján belül úszkálnak a gyerekek?, ő az osztályterem közepén áll. Ott, ahol a névmásokról, Balassiról, a Szent Péter esernyőjéről, a metaforáról és ezernyi költői eszközről tart lelkesen végeláthatatlan kiselőadásokat, s hogy a bója az vajon j-s vagy ly-os, no meg a viselkedésről, az egymásra figyelésről, a szép beszédről, versenyeredményekről, a felvételi maceráiról, meg minden másról, amiről egy tanárnak, különösen egy osztályfőnöknek beszélnie kell.

Még felvillannak az emlékek a régi osztályából, de kezében az új listával elkezdi tanulmányozni a neveket. Persze látta már őket, amikor alsósként rohangáltak a folyosón, rájuk is szólt, hiszen azt nem szabad! Pláne, ha futtában valaki nekiütközött. Ajjaj!

Áll a terem közepén a listával és azon tűnődik, hova és ki mellé fog ülni Boldizsár, Jázmin, Tibor, Réka. Jé, Leventéből kettő is van! Hogy fogjuk majd külön szólítani őket? Megoldódik. Becenévből sosincs hiány. Esetleg tanárból.

Könnyű a tanárnak, ő már augusztusban tudja, kik fognak tanítani az osztályban

Lemegy a tanáriba, miközben a gyerekek még a tanszerlistát sem vették elő a nagy bevásárláshoz, meghallgatja az eligazítást, az igazgatónő felkészítő szavait: új tanár érkezett, kettő elbúcsúzott júliusban, a tornatermet októbertől használhatjuk, az informatikát egyelőre Józsi bácsi fogja tartani, új rendeletek, adminisztrációs feladatok vonatkoznak ránk, akadozik a kréta, de oda kell felvezetni ezt meg azt, meg amazt. Augusztusban.

Könnyű a tanárnak, mert ebben az osztályban csak 24 új nevet kell megjegyezni.

De mégis, hogyan tudják olyan hamar megjegyezni? Lili, Lóránt, Adél. Böngészi tovább a listát. Jé, Norbertből és Noelből is kettő van! Óriási.

Eltűnődik, melyik fog folyton focira járni, melyik űz valami különleges sportot? Tenisz, hoki, vagy valami verekedős, száguldós, csapatsport, shopping? Ki fog gyalog járni, kerékpárral, rollerrel, szülőtaxival, tömeggel? Hamarosan kiderül.

A gyerekek számára is hamarosan kiderül, milyen osztályfőnököt és új tanárokat kapnak. Hallottak már róluk ezt-azt. Egészen más, mint alsóban. Mindenki csak követel, minden tanárnak a saját tantárgya a legfontosabb a világon, és még az osztályfőnök is olyan szigorú az alsós tyúkanyóhoz képest. Még a szülőket is helyrerakja az első szülői értekezleten. Vajon sejti, hogy mennyi beírást oszt ki majd?

Szépen lassan megszereti őket

Szereti őket már ötödik szeptemberétől fogva, csak még nem ismeri valamennyiüket. A csendeseket, a nagyszájúkat, a szorgalmasakat, a kitűnőket, a kitűnőre hajtókat, a tavalyi évről sokat javítókat, a noszogatandókat, a vagányakat, a szelídeket, a képtelen egy helyben ülniseket, a már megint nem bír magávalosokat, a harapófogóval sem lehet kirángatni belőle semmiteseket, a velemileheteseket, a mindig mindent otthonhagyósakat és a svájci órát hozzá lehetne igazítanisokat.

Könnyű a tanárnak, rengeteg vidám és gondtalan gyerek veszi körül.

Igaz, idővel, hagymahéjanként, lassacskán akarva-akaratlan belelát a családok életébe,

csak kiderül, hogy valakit megvisel a korán kelés, a sok elvárás, egy veszteség a családban, a szülők válása, a túlzott féltés, vagy épp az elhanyagolás, a meg nem értés, a szerelmi csalódás, a változással járó felnövés, a bőr alá is beszivárgó politika, a tanárok kiállása, amire azért néhány diák és szülő büszkén tekint ám.

Tudja jól, hogy egy osztályban mindig történik valami

Éppúgy törik el a mécses, mint a földgömb. Melyik lesz érintett? László, Dia, Barnabás?

Könnyű a tanárnak, folyton kirándulhat. Igaz, 20-30 gyerekkel, akik képesek egyszerre 40-50 felé elindulni, akiket ugyebár kéztördelve bíztak rá a szülők, de azért befigyel a négy év alatt hol egy Hortobágy, Eger, Kassa, Pozsony, hol egy Balaton, Szeged.

A végére annyira beleérik és összeszokik az osztály, hogy a legjobb kirándulások kerekednek belőlük.

Bárcsak így tudna indulni, s nem az utolsó évben állna össze minden! De legalább összeáll. Jó rájuk nézni. Lesznek emlékek majd a nyári szünetre.  

Persze miután mindenkit lezár, mindenkinek a bizonyítványát, oklevelét gyöngybetűkkel megírja, Izabelét, Zalánét, Alexanderét, Csengéét, a ballagáson a szemét kisírja, mindenkinek vidám nyarat, a középiskolában remek osztályt és – saját kihívásaira, sikereire gondolva – legalább olyan határozott, korrekt és odafigyelő osztályfőnököt kíván, szóval miután mindenkit elbúcsúztat, a terem leltárát leellenőrzi, leadja a titkárságon, jól bezárja az ablakokat, elhúzza a függönyöket – ne égesse a padokat a forró nyári nap –, megáll az osztályterem ajtajában, utoljára végignéz a padsorokon, ki tudja miért, hol sóhaj, hol mosoly lepi meg, amikor Zoltán, Zoé, Áron, Virág, Hanna, padjához ér marabutollként pásztázó tekintetével. Nikolett is eszébe jut, aki másik iskolában ballag, és a világért sem feledkezne meg Vikiről, Pannáról sem.

Ott áll az ajtóban és elcsodálkozik, hogy bár valóban könnyű a tanárnak, mégis milyen nehéz elválni az osztálytól, akit a négy év alatt megszokott, megszelídített és megszeretett.

WMN szerkesztőség