–

Tizenkét éves volt, földrajzórán az atlaszban megtalálta a Meleg-hegyet
be is karikázta a padtársának
és az óra végéig visszafojtva nevettek, mert annyira vicces volt
az angolteremben felcsillanó szemekkel és az egyedi felismerés biztos tudatában
egy betűt változtatott a Good Luck!-feliraton
és röpidarabokkal dobálta a lányokat, akik sikongva elszaladtak
és nézd meg, mi lett belőle: közgazdaság-tudományt tanult, később rendezvényszervezést
valami jó munkát kapott egy menő cégnél, amit nagyon szeret, és sok pénzt kap érte
és olyan jóképű lett, meg jó modorú, hogy minden munkatársa szerelmes belé
sokszor a férfiak is.

Tizenhat éves volt, és a nap közepén felmászott az iskolaépület tetejére
máig sem tudja senki, hogyan csinálta, annyi biztos, hogy fogadásból tette
ami mellé egy igazgatói intőt is nyert, és két hét szobafogságot az anyjától
aki sosem sejtette, hogy kisleánya minden délután az ablakon keresztül lógott meg 
és hatalmas kalapokat viselt, meg saját készítésű ékszereket
amiket máson kinevettek volna, de rajta nem, mert méltósággal hordta
és divattervező lett belőle, elegáns és belevaló, és most is olyan magabiztossággal jár-kel a világban
mint akinek semmi sem állhat az útjába.

Tizenhárom éves volt, elkényeztetett kis liba, aki azt hitte, körülötte forog a világ
és megsértődött, amikor kiderült, hogy mégsem

gyakran hisztériázott és műsorozott, amit egyszer egy tanár megelégelt
és a karjánál fogva rángatta ki a teremből, hogy ne zavarja az órát
ő veszítette el először a szüzességét, amit a lányöltözőben boldogan mesélt el
még akkor is csak tizenhárom volt, és büszke magára
és nézd meg, mi lett belőle: pár év alatt lenyugodott, és kiderült, hogy még esze is van
bekerült az egyetemre, benn is maradt, és ő lett a HÖK alelnöke
céltudatos volt és határozott, és az egyetem után néhány éven belül cégvezető lett 
akit ráadásul kedvelnek a beosztottjai.

Hétéves volt, és szenvedélyesen focizott
kerek feje pont olyan volt, mint a labda, és hangosan szurkolva nézte a Bajnokok Ligáját
az évek során minden jó sportoló díjat megnyert, aztán amikor a kerek fejét használni is kezdte
a jó tanuló-jó sportoló díjakat is megkapta
később Nietzschét kezdett olvasni, és filozófus akart lenni, meg is tett érte mindent
ebben az országban – kérdezte magától később – és bánatában felnevetett
és nézd meg, mi lett belőle: végül könyvtáros, mert az volt az egyetlen használható szakja
abból a négyből, amit elvégzett, és feleségül vette az egyik kollégáját
akinek olykor vacsora közben megemlíti, hogy bejött egy bölcsészhallgató
aki Nietzschét akart olvasni.

Nyolcéves volt, bement a lányvécébe, a többiek sikoltoztak, hogy bejött egy fiú
rövid haja volt és vad természete, de lány volt

ha igazságtalanságot észlelt, szemrebbenés nélkül verekedni és ordítani kezdett
mindig kiállt a gyengébbekért
szünetekben a fiúkkal focizott, nyerítve nevetett, mint a ló, és káromkodott, mint egy kocsis
később leszbikusnak gondolták, ő fölényesen mosolygott, és nagyon szépen tudott rajzolni
sokszor figyelmeztette a konyhás nénit, hogy ne spóroljon az ebédadagján
és nézd meg, mi lett belőle: fotóművész, aki bejárta és végigfényképezte Európát
utána Amerikát is, számos saját kiállítása nyílik, és albumokat adnak ki a munkáival
a karját pedig színes, saját tervezésű tetoválások borítják.

Tizenhat éves volt, és narancsot evett, azaz csak evett volna
ha nem osztogatja szét a többiek között, mint általában mindenét
néha, ha elfeledkezett önmagáról, halkan énekelgetve ment végig a folyosón
és halványan rámosolygott a szembejövőkre
sosem felejtette el meglocsolni a virágokat a tanteremben, és összeszedni a szemetet
hosszú ujjút hordott tavasszal is, ha kérdezték, szokása szerint csak mosolygott
és azt mondta, nem bírja a napot
összevagdosta a karját, azt akarta eltakarni, de ezt már nem tudta róla senki
ahogy azt sem, hogy üvöltözik éjjelente az apja az anyjával
amit ő görcsbe rándult gyomorral, zokogva hallgat
és később, ha kérdezték, mi lett belőle, annyit mondott: egy bankban dolgozik
de azt már nem tette hozzá, hogy takarítóként.

Tizenegy éves volt, és hintázás közben arról mesélt
hogy náluk valakit megöltek, feldaraboltak, és elrejtették a maradványokat az ágyneműtartóban
és ő maga is hitte, amit mondott
aztán tagja lett a színjátszó szakkörnek, meg mindenféle alkotótáborokba járt
ahol a határtalan fantáziáját és kreatív energiáit kibontakoztathatta
és rém fárasztó szóviccekkel traktálta azokat, akik hajlandók voltak meghallgatni
és nézd meg, mi lett belőle: bekerült a színházba, ahol sokszor kap főszerepet
dalokat ír a gitárján, minden fesztiválra meghívják

rajongótábora van, és lájkolják a fészbukon
de nemcsak ott
hanem a valódi életben is imádják.

Tizenhét éves volt, szőke és kék szemű, szerette a németet és a történelmet
kiselőadást tartott az Ármány és szerelemből
az öltözőben előszeretettel hangoztatta, milyen jó mellei vannak a fizikatanárnak
ennél tovább nem is terjedt az érdeklődése egyik reál tárgy iránt sem
kémián a mellette ülő lány súgta le neki a dolgozatot, aki a kémiát ugyan szintén utálta
a fiúba viszont titokban szerelmes volt
a srác nevetve hálálkodott, mikor két jeggyel jobbat kapott a padtársánál
és hogy mi lett később belőle? elvégzett valami egyetemet csupán hobbiból
jól fizető állást kapott a gázműveknél, aminek köze sem volt ahhoz, amit tanult
aztán eljegyzett valakit, aki rockzenét hallgatott, nagyok voltak a mellei, és boldog volt vele
és soha eszébe sem jutottak a gimnáziumi évek
sőt, örült, hogy már régen véget értek.

Tizenöt éves volt, és már problémái voltak az életével
előfordult, hogy otthon megverték, és részegen ment iskolába
a legrosszabb menzakaját is megette, tanítás után órákon át elücsörgött a könyvtárban
hogy minél később kelljen hazamennie, közben a füzeteibe firkálgatott
senki nem volt szerelmes belé, csak ő volt szerelmes abba a lányba, aki az osztálypénzt szedte be
kitartóan próbálkozott nála, hiába
talán nem is olyan meglepő, hogy nem lett belőle semmi, csak a drogokkal és az alkohollal
került évről-évre szorosabb viszonyba, mert ezeken kívül nem volt senkije és semmije
amikor pénze sem volt már, egyre otthonosabbá vált számára az utca
ahol végül, hogy mégse legyen annyira egyedül,
a Támasz Alapítvány karolta fel.

Tizenhat éves volt, és egyest kapott fizikából, amire korábban sosem volt példa
mindenki csodálkozott rajta, mert a legjobb tanuló volt, de őt ez nem érdekelte
mert nem is szerette a fizikát, csak az apukája kedvéért tanulta meg
mert ilyen rendes lány volt
télen forró teát ivott termoszból, és a bepárásodott ablakra írt üzeneteket
imádta a Chagall-kiállítást, amire a rajztanáruk vitte el őket
később, amikor eljött az ideje, összeszorított fogakkal dacolt az apai akarattal
pszichológus lett belőle, ami mindig is lenni akart

most festményekkel van tele a rendelője, ahol legszívesebben a labilis lelkű művészekkel foglalkozik
amire az apukája félig csalódottan, félig büszkén csak a szemeit forgatja.

Tizenöt éves volt, és odaadta a szendvicsét a folyton másnaposan érkező hippilánynak
a dolgozatoknál bárkinek szívesen segített, és felébresztette a padon fetrengő fiút
hogy írjon már valamit a papírra, mielőtt egyest kap
miatta nyerték meg kilencedikben a papírgyűjtést, mert minden régi könyvét bevitte, még a szüleiét is
és szerette a biológiát, értette a genetikát is, és sosem használta káromkodásként az alapfogalmakat
orvos akart lenni, de sosem lett az
mert néhány évvel később autóbalesetet szenvedett
és egész hátralévő életére tolószékbe kényszerült.

Tizennégy éves volt, és először ment haza részegen
az anyukája nem volt mérges rá, sőt, tartotta neki a lavórt, ami meg mellé ment, feltörölte
ő később is lejárt a térre, ahol adogatták a kannás bort körbe, jól érezte magát
nem gondolta, hogy az anyukája aggódik, és csak tetteti az alvást, mikor ő hazaér
aztán egy idő után már csak reggel ment haza, vagy akkor sem
tizenkettedikben meglepően jó eredménnyel érettségizett le, matekból kapott csak kettest
a többi négyes–ötös, két nyelvvizsgát is csinált, meg egy egészségügyi szakképzést
ápoló lett a kórházban, ahol néha azon kapja magát
hogy az anyja mozdulatai köszönnek vissza az övéiben
amikor valamelyik beteghez gondoskodón odahajol.

Tizenhét éves volt, és egy síró kislányt felnyalábolt a földről a játszótéren
leporolta a nadrágját, és bekísérte az orvosiba
az irodalom volt a kedvenc tantárgya, tanár akart lenni, és háromszor olvasta a Zabhegyezőt
de a Rozsban a fogót már sosem, sőt a létezéséről sem tudott
mert az orvos nem erősítette meg, hogy terhes
ahogyan azt ő gondolta a rosszullétei, a kimaradó ciklusa és a férje közreműködései alapján
hanem előrehaladott petefészekrákot állapított meg nála

és ma már csak egy fejfa jelzi a temetőben
hogy valaha ő is létezett.

Tizenhét éves volt, amikor egy egész hetet lógott valami zenei fesztivál miatt
ezért kihagyta a földrajzvizsgát, meg is bukott év végén
de kitűnőre pótvizsgázott augusztusban
füvet szívott, nevetett, virágos táskája volt, és színes szoknyái
nyáron epret szedett a dán földeken, és kamionstoppal ment Spanyolországba
végigsimogatta az összes kóbor macskát
és nézd meg, végül mi lett belőle: egy nemzetközi vállalatnál tolmács
mert kábé annyi nyelven beszél, ahány nemzetiségű bandát végighallgatott
mindennap kiskosztümben jár dolgozni, meleget ebédel, színházba megy
közben nem érzi az életét közhelyesnek
akkor sem, amikor tizenöt éves lánya a szemébe vágja
hogy mekkora kispolgár vagy, anya.

Tizennégy éves volt, és magabiztosan járt a magas sarkúban
mindenkinek kölcsönadta az Ifjúsági Magazinjait, miután az összes tesztet kitöltötte bennük
Avonos termékekkel üzletelt, és szerették a lányok, mert jól tudta
mikor milyen ruhát kell hordani, és milyen sminket kell felrakni
minden más nagy igazságot is kiolvasott a Bravo Girl!-ből meg az IM-ből
az érettségin alig ment át, de azért kocsit kapott a szüleitől
munkát, szintén tőlük, egy esküvői fotószalonban
ahol telibe világítja a menyasszonyok arcát
a mai napig tehetségesnek képzeli magát
pedig nem az, szegény
de ezt senki nem mondja el neki.

Tizennyolc éves volt, és hangosan bazdmegelt meg kurvaanyázott
mikor nem tetszett neki valami
vagyis szinte mindig

fejére húzta a kapucnit, és lefeküdt a padra az órákon, így kívánt lázadni a rendszer ellen
cinikusan nevetett tesiórán erősítés közben, és azt mondta, egészséges halott akar lenni
kivételesen értelmes gyerek volt, de csak kevesen vették észre a pózai miatt
kihajigálta a szemetet az ablakon, és olyan volt a tekintete, mint aki már mindent tud az életről
és nézd meg, mi lett belőle: rendőr lett végül, aki szolgál és véd
pedig több lehetett volna, sokkal, meg is fájdította egy lány szívét
hogy ő is annyi minden lehetett volna, de mégse
úgyhogy csak járőrözött a városban, vagy fogadta a nyugdíjasok bejelentéseit a tyúklopásokról
és minden évben egyszer körbefutotta a Balatont a barátaival.

Tizenhárom éves volt, nem tudott elaludni, a plafonon világító csillagokat nézte hajnali háromkor is
mert attól félt, nem lett jó a matekházija, és rettegett az órák előtt és a tanárától is
a szorongás a további életét is végigkísérte, csak a tárgya lett mindig más
pár évvel később a cigarettája parazsát nézte hajnalig
eszébe jutott a kék szemű szerelme, akivel nem a megfelelő csatornán működött köztük a kémia
meg a többi, álomszerűvé mosódó alak, akik körülvették abban a régen elmúlt világában
el volt a lány keseredve, érezte, hogy valami belőle is elveszett
ami előbb-utóbb szinte minden emberből elveszik, idő kérdése csak
a csikket a karján nyomta el, de a maradék vodkát legalább kiöntötte a lefolyóba
és papírra vetette a fentieket, amit nem lehet se versnek, se prózának nevezni:

nézd meg, mi lett belőle. 

Kovács Dorottya

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Fortepan/TM