Nem akartam lenőtt hajú középkorú nő lenni. Elkezdtem hát „nemfesteni”.

–

Kilenc hónapja másállapotban vagyok. Kilenc hónapja határoztam el, ennyi volt, nincs több festés. Nincs több lenőtt haj, nincs több egy centis, két centis világosszürke csík a fejemen a sötétbarna kontrasztjaként. 

Mindig is sötétbarna voltam, világos bőrrel. Ezért sosem volt opció a szőke, sem a melír. Aztán a hagyományos festés is az ellenségem lett, kopaszfoltosra hullott a hajam tőle. Maradt a növényi, henna-indigó keveréke. Befogja a fehéret is, ha az ember jól csinálja. És ha persze rászánja a vasárnapot, kétszer három órát folpackkal, sapkával, na meg a mocsárszagú, sárszerű trutymákkal a fején.

Világfájdalom még havonta csak egyszer is ez a tortúra, a kéthavontaság meg hozza magával a lenőtt hajat.

Nem akartam lenőtt hajú középkorú nő lenni. Elkezdtem hát „nemfesteni”. És innentől jön a lelkileg keményebb szakasz. Mert ezt csak az bírja lelkileg, aki kellően magabiztos és állhatatos. Először csak jön a sok legyintés: á, nem fogod bírni, be fogod festeni. Aztán mikor már látványos a dolog, az jön, hogy: te még fiatal vagy, ne csináld! Miről beszélünk? 47 leszek, és már van egy felnőtt fiam is. A gyeseket nem számítva is nettó 20 év a munkaviszonyom. Anyám ennyi idősen lett nagymama. Tudom én, a 40 az új 30, és én az ősz hajammal a másik végletet képviselem. És itt jön az a rész, ami miatt meg akartam írni ezt a levelet. 

Kevesen vagyunk, akik ezt vállaljuk.

Mert ez egy nagy ugrás a B oldalra. Optikailag mindenképp. Ez egy mentális utazás, egy elfogadás, önismeret, szembenézés. És mégis jólesik. Ez vagyok én, nem keresem a harminc éves testem a tükörben, inkább elismerően pillogok, nem is nézel ki rosszul a korodhoz képest, kisanyám! Félreértés ne essék, nem temetem magam, ez inkább olyan, minta levetettem volna egy páncélt. Persze, még nem vagyok teljesen ősz, de a 2/3-án túl vagyok, bár nem volt nehéz rövid hajjal.

A dohányzás már elismerten káros – a szépségápolási vegyszerek még mindig nem?

Annyi mindent tudnék írni ezzel kapcsolatban, sajnos szakértő nem vagyok, de az a vegyszermennyiség, amit havonta a nők a fejükre kennek, kenetnek, kizárt dolognak tartom, hogy csak kicsit ártalmas, ezt saját bőrömön tapasztaltam. És hiába a 21. század üdvözölendő áttörése az egészséges életmódot illetően, legyen szó étkezésről, alkoholról, cigarettáról, mozgásról, a szépészeti ipar vegyszereinek hatása kevés fórumon jelenik meg. 

Persze szinte mindenki úgy van vele, hogy a kolléganőnek, anyámnak, szomszédnak, húgomnak se hullott ki a haja, mi bajom lehetne akkor nekem tőle. Hozzáteszem, a cigarettát a 20. század első felében még sokszor orvosi ajánlással reklámozták, most meg már tudjuk, mi a helyzet vele. Hát én is így voltam a festéssel, amíg el nem kezdtem szinte kopaszodni. Megváltás volt a növényi hajfesték, mindenkinek csak ajánlani tudom.

És még kevesebb cikk szól a középkorúan, vagy ennél fiatalabb életszakaszban nőként tudatosan vállalt ősz hajjal.

Mert a társadalmi normáink ezt elég erőteljesen ellenzik.

Egy fodrász egyszer azt mesélte, ötvenes nő, lenövesztené ő is a haját, szép göndör haja van, mint Andie MacDowell-nek, aki nem mellesleg a gyönyörű, hosszú göndör fürtjeit hagyta megőszülni, na szóval a hölgy elmesélte, a nővére beszólt neki, hogy egy fodrász nem lehet ősz, milyen már az. Egy podcastban láttam Váczi Esztert, aki sose festetett, és szép ezüstösek a fürtjei, rá is kérdezett a riporter, miért. Ami nem baj, mert engem igenis érdekelt a válasz, de mégiscsak, a kérdésben benne volt, hogy hiszen nem ez a normális.

Tudom, hogy nézhetnék ki fiatalabbnak is, tudom, hogy a férjemnek ez kevésbé tetszik (mellesleg ezt is igazságtalannak tartom, hogy a férfiak csak úgy megőszülhetnek, sőt, a festett hajú férfi tűnik furcsának inkább), de ezzel érzem magam önazonosnak. És ahhoz, hogy önazonos legyek, szembe kell mennem a normákkal, a véleményekkel, pedig nem csinálok mást, csak annyit, hogy nem festem be a hajam.

WMN szerkesztőség