Igazán üde, épp nyárra való kiállítást kínál a Kiscelli Múzeum A jólfésültség története – Fodrászipari forradalom Budapesten címmel. Innen hoztam nektek pár érdekességet étvágygerjesztőnek, abban bízva, hogy meghozza a kedveteket a tárlathoz, amelyet szerintem akár gyerekekkel is bátran meg lehet nézni (levezetésnek pedig ott a múzeum gyönyörű kertje, illetve az épületet körbeölelő parkerdő, ahová a fák árnyékába nemrégiben játszóteret is építettek). Fiala Borcsa írása.
–
Férfiasan tökéletes
A Kiscelli Múzeum frissen nyílt kiállításán többek között megtudhatjuk, hogyan ötlött King Camp Gillette eszébe annak az eldobható borotvának az ideája, amelynek az ükükunokája ma már szinte minden fürdőszobában magától értetődőn ott lapul. Nem csoda, hogy kreatív elme volt, édesapja ezermester feltaláló hírében állt, édesanyja pedig szakácskönyvet adott ki saját konyhai kísérleteiből. Az is kiderül, hogyan valósította meg a találmányát Gillette annak ellenére, hogy sokáig azt állították, az technikailag kivitelezhetetlen. Az olcsó borotva aztán tarolt, a feltalálója arcát a csomagolásról az egész világ megismerhette, ő azonban egy pénzügyi krízis miatt a vélt sikertelenségtől és kudarctól megkeseredve halt meg.
Bemelegítés hajszárítás előtt, és nyújtás utána
A kézi hajszárítóra egészen 1909-ig kellett várni, ami akkoriban még két kilogrammot nyomott, így akár sportértéke is lehetett egy-egy hajszárításnak.
A kép a szerző tulajdonában van
Ez itt a reklám helye
Igazán mókás fodrászat- és borbélyreklámokat is olvashatunk, mint amilyen a Zóna borbélyszolgáltatás marketingje, amely nem nélkülözi a szuperlatívuszokat (özvegy Rosenthal Czeczilia, „a legzseniálisabb asszony”), egyszerre hat a nemzeti büszkeségre, dorongolja le azokat, akik netán megmosolyognák a reklámot („És önök még nevetnek e reklámon? Hát önök nem tudják felfogni, hogy mit jelent a szó: haladás? Önök kigúnyolják özvegy Rosenthal Czeczilia asszonyságot?”), illetve ígér nem kevesebbet, mint örök boldogságot.
Bor(bély)zadály
A kiállításon végigsétálva az ember annak is módfelett örvendezhet, hogy 2023-ra már egészen más higiéniai elveket vallanak a borbélyok (azaz mai divatos elnevezés szerint: a barberek), mint 1900 környékén, amikor még szentül hitték, hogy a nyáluk fertőtlenít, ezért a fenőszíjra köptek, majd azt kenték szét a borotvával. Az üzletekben így a sima arcra áhítozó urak aztán szifiliszt, ótvart, herpeszt vagy tetveket is kaphattak a beretválás mellé grátisz.
1933 – Forrás: Fortepan / Vincent Till Baumgartner
Pletykafészek
Ami talán mindig is kéz a kézben járt a fodrászatokkal, az a társasági élet.
Bevallom, részben én is ezért szeretek manikűröshöz, fodrászhoz járni: a susmusoló női közönségért, a szaftos pletykákért, amelyeken keresztül az életnek azon rétegeibe is bepillanthatok, amelyek többnyire el vannak zárva előlem.
Így volt ez a tizenkilencedik századtól kezdve a budapesti borbély- és fodrászüzletekben is: csak úgy pezsgett a hangulat, várakozás közben az emberek szívesen cseréltek eszmét, persze csak biztonságos témákban, senkinek nem volt érdeke, hogy hajvasalás közben túlságosan parázs vita alakuljon ki, aztán a heveskedés miatt esetleg oda legyen a szép frizura.
1960 – Forrás: Fortepan / Morvay Kinga
Mindennapi szexizmusunkat add meg nekünk
Bár azt gondolnád, a fodrász alapvetően női szakma, de bizony ez sem volt mindig így. Csak az ötvenes évektől lett több nő ezen a területen (ami még így is nagy előrelépés volt, a huszadik század elejétől még csak segédszemélyzetként jelenhettek meg az üzletekben, természetesen jóval alacsonyabb bérért), de még mestervizsgával is nehezebb dolguk volt érvényesülni, mint a férfiaknak, és nagyobb feladat volt hasonló elismerést kivívni. A második háború végén sok megözvegyült fodrász- és borbélyfeleség folytatta egykori férje munkáját, illetve azzal párhuzamosan, hogy egyre több nő járt nyilvános fodrászüzletekbe csinosodni, a női fodrászok száma is növekedésnek indult.
1963 – Forrás: Fortepan / Erky-Nagy Tibor
A haj szimbólumai
Nem csak Sámson az, akinek a haja jelentéssel bír (hiszen abban viseli az erejét), a haj – főképp a nőké – számos kultúrában bír többletjelentéssel. Az ortodox zsidóknál a menyasszony haját a házasságkötéskor kopaszra vágják (ahogy azt láthattuk A másik út című Netflix-sorozatban is), onnantól fogva csak a férje láthatja az újra kinőtt hajat teljes pompájában, házon kívül a férjes asszony kendőt vagy parókát visel. Az oláh cigány nők hosszú hajat viselnek, a menyasszony felkoszorúzott hajához pedig nem szabad hozzáérnie szinte senkinek.
Sok kultúrában pedig a haj hordozza magában az illető esszenciáját.
Hajzanza
A kiállítás végén egy supercutban tekintheti meg a látogató különféle filmek ikonikus hajas jeleneteit, ezt semmiképp ne hagyjátok ki! Hiszen milyen remek, akár csak pár másodpercre is, de feleleveníteni Bacsó Péter Forró vizet a kopaszra! című munkáját, a Hairt, A Nyomorultak azon jelenetét, ahol Anne Hathawayt szabadítják meg a hajkoronájától, vagy az imádott Sörgyári capriccióban azt a részt, ahol Maryska vágatja le önként és dalolva szépséges, aranyló fürtjeit, amit még maga a borbély sem bír végignézni.
A jólfésültség története – Fodrászipari forradalom Budapesten kiállítás megtekinthető október 31-ig a Kiscelli Múzeumban, kurátora dr. Szabó Zsuzsanna etnográfus, fodrász.
A címben szereplő idézet Sofi Oksanen kortárs finn írónőtől származik.
A Beliczay mézeskalács egykor fogalom volt Pesten. A négygenerációs mézeskalács-készítő család történetét, amely egy mesebeli fordulattal kezdődik, a Kiscelli Múzeumban ismerheted meg, ahol szó van még a mézesbábok formájának titkos jelentéséről, a mézkészítés folyamatáról méh szempontból és arról, a sütőpor megjelenésével hogyan koptak ki a szépen faragott ütőfák a mindennapos használatból.
„Ilyen frizurát szeretnék!” – hangzik az ismert mondat a fodrásznál, amelynek nyomán sajátos frizurák milliói születtek már világszerte. Ki vele, ti melyik sztár frizuráját másoltátok le tiniként!
Mintha a szülőföldemen lennék, pedig percekkel ezelőtt még a zsizsegő Városligeten szaladtam keresztül, hogy ne késsek a megbeszélt találkozóról. Nem lakom távol, így Székelyföld, az otthonom, voltaképpen a szomszédomba költözött. Most mégis nehéz a szomszédolás. Nem úgy, mint otthon, amikor egy tányér kóstolóval átkopogtatunk, hogy „jó napot, adjonisten, hogy vannak?”.
Jó ideje már az ősz jelenti számomra az elmélyülés, a megismerés, az apró részletek kibontásának idejét. És ha azt szeretném megfejteni, miért is jó múzeumba járni, akkor a válasz számomra ugyanez. Az idei ősz pedig bőven kínál muníciót ebből a szempontból.
Karácsonyi rántott ponty, újévi fánk, vasárnapi rántott hús: az évnek ebben az időszakában különösen gyakran kerülnek terítékre olajban sült ételek. Mi az, amire oda kell figyelnünk az egészségünk érdekében? Hányszor használható fel az olaj otthoni körülmények között? Miért nem szabad főzni való krumpliból sült burgonyát készíteni, és mi az az akrilamid, amitől a divatos air fryer sem véd meg, sőt?
A bohóc rosszcsont, öntörvényű, gyermeteg, ártatlan, spontán, elrajzolt, mint amikor a gyerek színez. A bohóc tükör, kimond olyan dolgokat is, amikre még gondolni sem merünk. A bohóc érzékeny. Egy jó bohóc szeretetteljes figura, aki adni szeretne, mutatni valamit, értéket képvisel. Egyed Brigitta pedig pont ilyen, és akár kockázatot is vállal azért, hogy 15 másodpercre megnevettessen.
Az ünnepi Canossa-járás során az egyik vendégségből zuhanunk a másikba, mert mindenki elvárja, hogy neki is jusson a gyerekekből, unokákból, családtagokból, miközben mi magunk már azt sem tudjuk, merre vagyunk arccal. Van rá megoldás?
