Szexuális erőszak áldozata lettem: 10 dolog, amit el szeretnék mondani a sorstársaimnak

–

Nincs mentség a bármiféle fölénnyel, hatalommal való visszaélésre. Kedves sorstársam, nem magadban kellene keresned a hibát, vagy kitalálni, mit kellett volna másképp csinálnod. Ahogy szégyenkezned sem neked kellene. Bárcsak minden erőszaktevő legalább tizedannyit szégyenkezne és vívódna egy nemi erőszak után, mint az áldozat!

Sokat töprengtem én is, összeszedtem, mire jutottam.

1. Nincs tanulság

Nincs mit tanulnod az esetből, valószínűleg nem tudtad volna megelőzni, és nincs is mit megbánnod a történtekkel kapcsolatban. Persze, tudom, az önhibáztatást szinte lehetetlen elkerülni, ezen a folyamaton végig kell menni, ilyenek vagyunk. Szeretnénk azt hinni, hogy csak rajtunk múlik, hogy egy helyzetet kontrollálni tudjunk – a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség megsemmisítő érzések, persze hogy nehéz elfogadni.

Már azt is szégyelled, hogy magadat hibáztatod? Ismerős.

2. A trauma nem vész el, csak átalakul

Lehet, hogy teljesen jól érzed magad utána. Nem azért, mert tudat alatt élvezted. Hanem mert próbálod feldolgozni, ami történt. Valószínűleg lesznek önostorozással teli mélypontok, és lesznek olyan szakaszok, amikor azt érzed, túl vagy rajta. A néha feltörő ok nélküli sírógörcsöket esetleg nem érted, az esetleges szuicid gondolatokkal sem tudsz mit kezdeni, de szerencsére ezeken is túllendülsz. Aztán megdöbbensz magadon, amikor halálra rémülten rohansz el, miután valaki megszólít az utcán iránymutatásért. 

A frászt ok nélküliek ezek a rejtélyes reakciók!

Magától ez a sztori sosem záródik le. Rossz esetben továbbgörgeted feldolgozatlanul. 

3. Lehet, hogy évekbe, évtizedekbe telik felfogni, ami történt

Főleg, mert ez egy magányos sport. Valószínűleg akárkinek meséled, jobb esetben döbbent értetlenséggel fogadja. Tuti nem alakul ki a téma körül olyan támogató beszélgetőkör, mint a munkahelyi pletykák, vadkovászos kenyérreceptek vagy Timothée Chalamet kapcsán. Így magadnak kell levonni a tanulságot és megérteni, hogy azok a reakciók a részedről, amiket természetellenesnek, bénának, érthetetlennek találsz, valójában nagyon is emberiek és normálisak az embertelen és abnormális történtek fényében. 

Szívszakasztó és fájóan valóságos például a Hatalmas kis hazugságokból (a regényből) Jane megélése az őt ért szexuális erőszakról – ahogyan nem bírja lerázni magáról a legszörnyűbb emléket kísérő apróbb kegyetlenségeket, megaláztatásokat. Lehet, hogy kisebbek ezek a tűszúrások, de jobban vérzik tőlük a szíved.

Okozhat váratlan emlékbetörést egy hasonló történet megismerése, hogy ezáltal több mindent megértesz, megtudsz a saját történetedről.

4. Rengeteget számít, hogyan reagálnak a szeretteid a veled történtekre

Hatalmas fekete pont, ha például a saját szüleid benned keresik a hibát. Vagy ha sehogyan sem reagálnak, miután rájuk bíztad ezt az információt.

Ezeket félresöpörheted mellékesként az erőszak okozta megrázkódtatáshoz képest, viszont a probléma bármikor felbukkanhat újra, amikor azon tűnődsz, hogy vajon mitől katasztrofális a kapcsolatotok. Lehet, hogy eltelik tíz év, és akkor ébredsz rá, hogy alapvető gondok vannak, hiszen már egy ilyen krízisben sem voltak képesek úgy viszonyulni hozzád, ahogyan szükséged lett volna rá. Akkor hogyan is számíthatnál rájuk bármiben?

Vagy azzal is kell kezdeni valamit, hogy a párod időről időre „minek ment odázik” („minek kellett neked berúgni?”, „nem tudsz nemet mondani, látszik ebből is”, „rejtélyes dolgok történnek veled”). Valahol őt is meg lehet érteni:

valószínűleg könnyebben fogadná el, hogy megcsaltad őt, mint hogy akaratod ellenére bedrogozva szanaszéjjel cincálták a testedet, miközben te bénultan könyörögtél, hogy ne.

El lehet-e várni, hogy mások megértsék, mi zajlik benned, ha még neked is nehezedre esik, nemcsak elmondani, de felfogni is? – kérdezed magadtól.

5. A „minek ivott” undorító képmutatása

Vajon, ahol az alkoholfogyasztás nemzeti virtus, az alkohollal tukmálás általános szokás, annak visszautasítása pedig modortalanságnak számít (a jó magyar konkrétan megsértődik, ha valaki nem hajlandó inni a mindenható, kerítésszaggató páleszából), lehet-e akár hangyafingnyi létjogosultsága is a „minek ivott” kérdéskörnek? 

Szerintem nincs. 

6. A drogkérdés

Lehet, hogy észre sem vetted, hogy az italodba csempészték. Csak döbbenten gondolsz vissza, hogy normális-e, ha az alkoholtól pár percre teljes eszméletvesztésed volt. Hogy hogyan lehettél ennyire mozgásképtelen, az enervált könyörgésen kívül hogyhogy nem tiltakoztál kézzel-lábbal?

Hogy ha annyira részeg voltál, hogyhogy ennyire élesen emlékszel évek múltán is minden percre, és éreztél mindent túlságosan is?

(Egy pillanatig sem élvezve a dolgot, sőt.)

Hogy mi volt az a kábaság, amivel másnap kezdted a napot – ami körülbelül arra az állapotra hasonlított, amikor az ember altatásból ébred?

Lehet, hogy azt hiszed, randidrog csak a filmekben van, ezért fel sem merül benned, hogy kétszeresen is megerőszakoltak: először az akaratodat, a cselekvőképességedet, aztán a testedet. 

7. Azzal nem mented fel az elkövetőt, hogy nem utasítottad el elég határozottan

Már csak a drog hatása miatt sem. Az, hogy valaki a tudtod és akaratod ellenére bedrogoz, már magában is erőszak. Az, hogyha te erőtlenül könyörögni bírsz csak, amire ő válaszul megzsarol, majd folytatja, szintén erőszak.

Nem a te hibád, ha utána reggel még el is köszönsz udvariasan, akár azt motyogva, hogy „hát, izé, khm, örülök, hogy találkoztunk”. Talán még a drog hatása alatt állsz. Talán kétségbeesetten próbálod normalizálni azt, ami történt, és azt kívánod, bárcsak legalább egy konszenzuális, szar szex lett volna.

Lehet, hogy életed végéig kísérteni fog, hogy milyen „kínosan” viselkedtél, pedig hányféle kreatív módon elküldhetted volna az anyjába legalább!

Jó esetben nem vagy profi a megerőszakoltságban. Remélhetőleg nem kell gyakorlatot szerezned a frappáns búcsúmondatokra.

8. Az igazi szex jó utána is

Az erőszak nem szex. Körülbelül annyira emlékeztet rá, mint a jakuzzira az, amikor a fejedet a klotyóba nyomják. És természetesen az, hogy egy ilyen eset után kívánni tudod a szexet, és örömet szerez: a legkevésbé sem szégyen, hanem csodálatos adomány. Az is lehet, hogy még jobban vágysz az érintésre, mint korábban, hogy amennyire lehet, kiűzhesd a rossz emléket – a testedből, a lelkedből.

9. Nincs „tipikus” elkövető

Nem csorog a nyála, nem hörög és liheg kiéhezetten. Lehet teljesen kulturált, képzett, sikeres ember. Lehet, hogy az egészre úgy gondol vissza, hogy megérte a kis „szerelmi bájital” az árát, vagy milyen jól megdugta azt a csajt (csak ne rinyált volna annyit). De lehet, hogy később megbánja, amit tett, ezt se zárjuk ki. Lehet, hogy ha legalább egy ilyen történet eljut hozzá a másik fél szemszögéből, elgondolkodik, hogyan nevelje a fiát, hogy ő ilyesmit ne műveljen. 

10. Nincs az az önkény, hatalmi elnyomás, ami elfogadható

Ebben különösen lenne hova fejlődni az egész társadalmunknak. Hogy megértsük: attól még, hogy bárkinek valamilyen szempontból hatalma van, nem irányíthat kénye-kedve szerint neki alárendelt embereket. Nem csuklóztathat a főnököd, csak mert nem mersz ellentmondani neki. Nem tehet meg veled az engedélyed nélkül semmit az orvos, csak mert ott fekszel kiszolgáltatottan, és nem tanultál tíz évet, ahogy ő a szakterületéről. Nem igazoltathat bármiféle indok nélkül a rendőr. Nem fogadhatod el, hogy „amit szabad Jupiternek…”. 

Mert az ilyen önkényes hatalomgyakorlások tönkretehetik az életünket. És kötelességünk kiállni az erőszaktevőkkel szemben magunkért és másokért is, megmutatni, hogy nem, nem az erősebb kutya baszik.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / image_jungle

WMN szerkesztőség