Minek ment oda, minek sminkelte magát, miért öltözött ki – úgy néz ki, mint egy felnőtt, ne csodálkozzon, ha megerőszakolják. A kamasz áldozatokkal kevésbé együttérző a magyar társadalom, mint a kisgyerekekkel.
Az iskolai dresszkódokkal az (is) a baj, hogy világszerte nagyobb arányban érintik hátrányosan a lányokat, illetve a kisebbségi csoportok tagjait, míg a fiúk öltözködéséről általában kevesebb szó esik.
„Azoknak, akik egy bántalmazónak csak a pozitív oldalával találkoztak, piszok nehéz elhinniük, hogy az áldozatok igazat mondanak” – Gyurkó Szilvi írása a bántalmazásos ügyek látszólagos ellentmondásairól.
Két nappal ezelőtt Dunakeszin egy férfi meggyilkolta volt feleségét, közös gyereküket és volt anyósát. Úgy tűnik, nem lehet elégszer elmondani: nem, nem szerelmes volt! Olvassátok el Csepelyi Adri írását, nagyon fontos!
Csinos formák az Instagramról, és ami mögötte van.
Múlt hét pénteken jelent meg a WMN-en egy Kata álnevű nő története. Elmesélte, hogyan hívta meg a lakására két ismerősét, és azok végül hogyan erőszakolták meg. A kommentszekcióban egy pillanat alatt kapták szét – nem, nem az erőszakolókat, hanem Katát. Borcsa kiakadt, és megírta ő is, mit gondol:
„A nők átlagosan harmincöt (35) verést szenvednek el, mielőtt segítségért fordulnának, ekkor pedig átlagosan öt-tizenkét intézménynél, szervezetnél, hatóságnál kérnek segítséget az erőszak megállítására, mielőtt hatékony segítséget kapnak, vagy megölik őket és/vagy a gyerekeiket…” Az elmúlt egy hónapban három családirtás történt Magyarországon, összesen heten haltak meg.
Legyen már végre vége az előítéleteknek, a beskatulyázásnak, a mások életét illető önjelölt, vérprofi szakértők korának! – Egy egészen bizarr beszélgetés margójára.
„Minek provokálta, miért úgy nézett ki, minek ment oda?”
„Áldozatnak lenni ma Magyarországon küzdelmet jelent, küzdelmet magadért, másokért és az igazságért.”