Múlt hét pénteken jelent meg a WMN-en egy Kata álnevű nő története. Elmesélte, hogyan hívta meg a lakására két ismerősét, és azok végül hogyan erőszakolták meg. A kommentszekcióban egy pillanat alatt kapták szét – nem, nem az erőszakolókat, hanem Katát. Borcsa kiakadt, és megírta ő is, mit gondol:
„A nők átlagosan harmincöt (35) verést szenvednek el, mielőtt segítségért fordulnának, ekkor pedig átlagosan öt-tizenkét intézménynél, szervezetnél, hatóságnál kérnek segítséget az erőszak megállítására, mielőtt hatékony segítséget kapnak, vagy megölik őket és/vagy a gyerekeiket…” Az elmúlt egy hónapban három családirtás történt Magyarországon, összesen heten haltak meg.
Legyen már végre vége az előítéleteknek, a beskatulyázásnak, a mások életét illető önjelölt, vérprofi szakértők korának! – Egy egészen bizarr beszélgetés margójára.
„Minek provokálta, miért úgy nézett ki, minek ment oda?”
„Áldozatnak lenni ma Magyarországon küzdelmet jelent, küzdelmet magadért, másokért és az igazságért.”
Ha egy átlagos, szerencsésebb múltú embernek is ökölbe szorul a keze az alábbi esetek miatt, vajon mit szólhat hozzá egy olyan nő, aki személyesen is érintett a témában?
Rengeteg támadás éri Tyukod anyakönyvvezetőjét, de azt mondja, nem adja fel. Küzd az igazáért.
Kérdések, amiket talán még sosem tettél még fel.
A fekete az fekete. A fehér az fehér. Az erőszak az erőszak.
#díszbarmokoftheyear by Szentesi Éva