„Átértelmeztem a hűség fogalmát” – Egy férj vallomása

Ha te úgy, én is úgy 

Húsz év házasság és három gyerek után csábultam el egy görbe estére, ami aztán persze gyorsan kiderült, és a házasságunkban kisebb lavinát indított el. A feleségem ezután úgy volt vele, ha én elengedtem magam, akkor ő miért is ne vágna vissza, miért is ne találna egy kis élvezetet magának. Amikor pedig ez is kiderült, hiába éreztem úgy először, hogy én ebbe lelkileg és fizikailag belehalok, valahogy mégis az volt a második gondolatom, hogy tényleg, ő miért is ne érdemelné meg az élet teljességét? Innentől tudatosan nem álltam annak útjába, hogy ezt az élményt néha újra megélhesse.

Belül ugyanis valami nagyon erősen azt súgta, nincs az rendjén, hogy én az ő örömét elvegyem pusztán a saját magam féltése miatt,

hogy életre szóló élményektől és tapasztalásoktól fosszam meg, magasra emelő pozitív energiáktól válasszam el az engem fojtogató érzések miatt. Hiszen ő nem az én birtokom, nem az én tulajdonom. Miért is lennék én kevesebb, ha ő ezeket megéli? 

Ha neked jó, az nekem is jó

Sok-sok hónap belső munkájával jutottam el oda, hogy az ő örömét teljesen úgy tudjam megélni, mint a saját örömömet. Hogy a hűség fogalmát elkezdtem másképpen nézni, átértelmezni. Oda jutottam, hogy a hűség számomra már nem azt jelenti, hogy a teljes lényét, a kizárólagos szexualitását, minden idejét és vágyát számomra tartja fenn. Számomra ő akkor lesz hűséges, ha szeretettel rám koncentrál, amikor velem van, ha tetteivel folyamatosan kifejezi szeretetét és tiszteletét, ha igényes mind a lelkére, mind a testére, ha szuper feleségként és szexi nőként van jelen a házasságunkban. Rájöttem, hogy számomra nem életbevágó, ki van rajtam kívül még a gondolataiban, ki van a vágyaiban, ki fér még el egy kicsit a szívében. Nem szeretném tőle elvárni, hogy MINDENT nekem tartson fenn.

Rájöttem, hogy igazából az csak Disney-mese, csupán illúzió, hogy én akkor érezhetem magam biztonságban, ha semmilyen más egyéb kísértés és kapcsolódás nem érintheti őt. 

Nem baj, ha nem én vagyok az egyetlen

Már nem szeretném tőle azt várni, hogy az idejének, az energiájának, a figyelmének és a vágyainak a 100 százalékát nekem szentelje. Nem szeretnék olyat elvárni tőle, amit úgy érzem, nem lehet megtartani, és nem is akarok ilyen terhet rápakolni, hiszen az emberek nagy többsége nem így működik. Számomra akkor lenne a feleségem hűtlen, ha túl sok időt áldozna a munkájára, ha elhanyagolná a testét, ha, amikor a családjával van, akkor rosszkedvű lenne, ha, amikor velem van, nem lenne odaadó, vagy, ha a szabadidejének jelentős részében, mondjuk, esténként sorozatot nézne az ágyban, nem pedig velem töltene minőségi időt. Engem az nem zavar, ha a munkaidejében vagy az énidejében találkozik valakivel, ha a vécén másnak üzenetet ír, vagy ha egy nap néha más pasi is az eszébe jut, ha a vágya és az energiája időnként másra is rávetül. 

Ébredés

Emlékszem, amikor (mint a Mátrix-filmben) rádöbbentem, hogy azért szenvedek, mert ragaszkodom egy illúzióhoz. Az illúzióhoz, hogy a feleségem kizárólag az enyém, kizárólag hozzám és nekem tartozik, és ha ez egy picit is másképp van, akkor meg vagyok csalva, be vagyok csapva. Nehéz volt ebből az álomból felébredni, ezt elengedni, de ma hálás vagyok azért, hogy számtalanszor megbizonyosodhattam arról, hogy a feleségem nem azért szeret, mert más lehetősége nincs és nem is lehet, hanem mert összességében mellettem a legjobb.

Megbizonyosodhattam, hogy a kalitka ajtaját nyugodtan nyitva lehet hagyni, mert ha a madár ki is repül belőle, mindig visszajön, és neki itthon a legjobb.

Megtapasztalhattam a feleségemnek azt a szexin sugárzó szabad lényét, amiben teljesen önfeledt, amiben teljesen szabadon lehet, és a bizalom már nem azon alapszik, hogy semmit sem csinálhat. Megbizonyosodtam, hogy olyan mélyen kötődik hozzám, hogy abba szinte bármi belefér. Megnyugtató érezni, hogy ennek az állapotnak a bizonyossága százszorosan felülírta a korábbi féltékenységet és féltést, a tiltásokat és a korlátok hamis illúzióját.  

Van-e akkor hazugság a feleségem részéről? 

Persze, jó néhányszor. Mindannyiszor, amikor úgy érzi, feleslegesen bántana engem. Pedig már sok mindent a helyére tettem. Igen, sokáig fájt, hogy más történetei eredetibbek, más csókja édesebb, más érintése izgalmasabb, más „ott” nagyobb. De egyre kevesebb ilyen helyzet van, amitől engem óvni érdemes, mert tényleg őszintén örülök az örömének. És, ha hazudik, sosem rosszindulatból teszi, hanem féltésből. Mert úgy gondolja, hogy óvni szeretne, éppen tiszteletből, szeretetből és a kapcsolatunk féltéséből. Mint ahogy a te férjed is, Sára. Ha hazudik, úgy érzem, miattam, értem és az én gyengeségem érzékelése miatt teszi azt. 

Hogy mit gondolok a harmadikokról? 

Azt, hogy ők nem felelősek a mi történetünkért. A saját egyensúlyukat, a saját teljességüket keresik és kapják meg, egy-egy pillanatban – akár a feleségem által is. Én hiszek abban, hogy ez nekik is jó, ott és akkor gyógyítja őket, és emeli az ő életüket. Ezek nyilván nem hosszú távú egyensúlyok, de nekik mégis sokat segítenek.

Sőt, van olyan partnere a feleségemnek, akivel valóban jó barátságot kötöttem és ápolok a mai napig, mélyen tisztelem és becsülöm. 

Itt tartunk ma 

Most úgy érzem, hogy a szabad és – saját fogalmaim szerint – hűséges feleségem minden eddiginél vonzóbb. Örülök, hogy már nem kell a féltékenység miatt aggódnom. Persze még a mai napig – röviden – belém hasít a féltés, az önféltés, de mivel „többnyire” mindent nekem ad magából, boldog vagyok mellette. Úgy érzem, hogy a szeretete nem attól lesz erős, mert kizárólag rám vetül, hanem azért, mert a cselekedeteiben és az érzéseiben folyamatosan rám sugárzik. Hálás vagyok a sok élményért és tapasztalatért, amit kettőnk kapcsolatába kívülről hozott, a sok újdonságért és energiáért, amivel színesítette a házasságunkat. És igen, még azért is hálás vagyok, hogy bizony néha úgy érzem, versenyeznem és küzdenem is kell a kapcsolatunkért.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/JennaWagner

WMN szerkesztőség