A szerk. megjegyzése: Timi cikke önmagában is vicces, de még jobb ha ismered az előzményeket. Itt tudod elolvasni az eredeti Bond-cikket.

És akkor most már tényleg jöjjön Timi:

Sietős lehetett az indulás Őfelségéhez, legalábbis csupán valami elütésnek tudható be, hogy levelezését fönti bejegyzését követően postafiókomra irányította. Most, miután a férjem elköltözött, mondván, hogy egy szánalmas kis kamugép vagyok, én is úgy gondolom, hogy hiba volt a fiókot 008-as azonosítóval létrehozni. Miután az ön baklövése folytán, rengeteg szabadidőm lett esténként, még rendszereztem és szelektáltam is önnek a számtalan mail-t (mit gondol, a Terézanyu jó lesz új címnek?), amelyeket ezúton továbbítok.

Nos, a lent öntől idézett, 1-es szám alatt így körülírt hölgyektől:

  1. Annyira jelentéktelen volt, hogy már nem is emlékszem rá: a legjobb, ha ezeket hagyom békében nyugodni. Nem kell újfent felkavarni törékeny lelkemet, van nekem elég bajom. Magamban, de legalább álmomban, már úgyis ezerszer bocsánatot kértem az illetőtől.

az alábbi reagálások érkeztek.

Egy darabig azt hittem, csak azért nem hívsz, mert még mindig másnapos vagy. A negyedik nap után hihetőbb magyarázatot kellett találom. Azóta inkább azt hiszem, hogy egy ugyanolyan rohadt szemétláda vagy, mint az összes többi.”

Nagyon bánom, hogy nem vágtalak pofán, amikor a végén megkérdezted, hogy ugye azért barátok maradunk?”

Nekem is szar volt. Sőt! Soha nem volt még ilyen szar.”

Íme, a ketteskék:

2. Én hibáztam és valami kényszer (értsd: például alkohol) hatására mentem el egy kétszemélyes meztelen házibuliba. Megoldóképlet: lásd előző pont. – Így szól az ön leírása.

Dzsizösz, te írsz? De cuki! Megvan még az elefántormányos tangád? Küldd már át az új számod pls!”

Igen, szerintem is ciki volt. De ne keseredj el, a barinőkkel történt másnapi válságstáb alkalmával hímtagod mérete főiskolás éveink középmezőnyében végzett, a kollégiumi csoportból pedig a 4. lettél, majdnem dobogós.”

3. Félig én hibáztam: ezt a felsorolás után elemzem.

Hogy szerinted én az Élete Kapcsolatával Éppen Előtte Szakított Nő voltam? Ja, csak azt felejtetted el, hogy miattad szakítottunk. Mert akkor már három hónapja győzködtél, hogy többet érdemlek egy kiüresedett kapcsolatnál. Aha. Hát tőled megkaptam. Bővebb infókról kérdezd a pszichológusomat.”

Win-win szituáció, mi? Már amennyiben szerinted nekem élmény volt az elmúlt kapcsolataidról folytatott eszmefuttatásaidat hallgatni. Mérhetetlenül önző voltál.”

„Végre élni akartam, na és? Elegem volt a színlelt orgazmusokból, de hát te még ezt sem vetted észre.”

4., 5. Ezekben a tárgykörökben nem érkezett üzenet.

És végül a kedvencem, valami grafomántól:

„James, itt a szerelemistennő! Ne beszéljen baromságokat, nincs wudu-babám. Kérdésem viszont van: James, ön miből gondolja, hogy más önt szeretni fogja, ha ön saját magát sem szereti? 

Mentségére szóljon, hogy ezzel nagyjából az összes volt nője is így van. Így volt a nagyapja is, akinek csak annyiban volt egyszerűbb a helyzete, hogy akkoriban még úgy tudták, hogy ami elromlott, azt nem szokás kapásból kidobni, hanem meg lehet próbálni megjavítani.

James, Ön kifelé figyel és tele van elvárásokkal. Ön azt hiszi, hogy egy párkapcsolat az az egész, amelyben összeáll egy kirakó két darabkája. El kell szomorítanom, szerintünk – itt az Olümposzon – egy párkapcsolatban két önmagában is egész alkot egy még teljesebb harmóniát.

Nőjön fel, James! Ön tökéletesen látja, ha egy párkapcsolat a nő oldaláról csak támaszkodás. Ön másként támaszkodik. 

Igen, igaza van, az ön volt női a lelkük legmélyebb bugyraiban gyűlölik a férfiakat. Nézze el nekik, évezredes sebeket ejtett bennük ez a marhaság, na hogy is hívják, ez a patriarchális társadalomnak nevezett, torz felfogás. Ők most könyörtelenül ráeszmélnek, hogy maguk, kérem, nem „igazi” férfiak, ők pedig nem lehetnek önök mellett „igazi” nők. Hogy szerintem milyen „az igazi” férfi? Hát nézze, ez a megcsalós duma biztosan méltatlan hozzá. Mi az, hogy megcsalni, James? Hé, ön elméletileg éppen szeret! Szeret, érti, nem pedig birtokol. Kihez legyen hű az ember? Egy másikhoz? Talán. De legelőször mindenképpen önmagához. 

Ja, hogy ön szerint hiteltelen az egész, mert én is nő vagyok. Ez kétségtelen. De ha ez számít, nagyon csípem Conchita Wurstot.

Ég áldja, Drága! Remélem, segíthettem.”