Esélyegyenlőtlenség és elitista kiválasztódás – Egy anya gondolatai a hatosztályos felvételi rendszerről
Az idén december 3-ig lehet leadni a középiskolai felvételi vizsgára jelentkezést. Ha valaki megkérdezné, átmennék-e az idén is ezen a tortúrán egy lottóötös nyereményének összegéért, akkor gyorsan tudnék dönteni: maradnék a jelenlegi anyagi színvonalamon – írja olvasónk, aki annak ellenére nem vállalná a négy hónapos felkészülés megismétlését, hogy a fia tavaly kivételesen magas eredményt ért el a hatosztályos gimnáziumi felvételin. Hogy e siker fényében pozitívan látják-e a felvételi procedúrát? Távolról sem. Olvasónk, Pári Mónika véleménye, illetve tanácsai szülőknek és a tesztek készítőinek.
–
Az egész felvételi procedúra családterápia, ön- és gyerekismereti tréning, látlelet a magyarországi esélyegyenlőségről (pontosabban annak hiányáról), az oktatáshoz való egyenlő hozzáférésről (pontosabban annak hiányáról), és sokatmondó kép a társadalmi olló egyre szélesebbre nyílásáról.
Az én gyerekem 84 pontot szerzett. Azon felhőtlenül boldog szülők kedvéért, akiknek ez nem mond még semmit: a 100 pontból ennyit 2021-ben a Magyarországon középiskolába felvételiző gyerekek három százaléka ért el.
Csak tájékoztatásul: 2007-től napjainkig, azaz 15 év alatt, az 50 magyar és 50 matek pontból a legjobb évben 41,3 volt az elért legjobb átlag magyarból, matematikából pedig 33,8 az eddigi legjobb elért átlagpontszám. A 2020-as, a pandémia által nehezített pályás évben az átlag matematika 27,3, a magyar 31,3 volt, tehát az országos összesített átlagpontszám 58,6 pont volt a 100-ból. Na és akkor így mondjuk ki még egyszer: 84 pont. A mikrokörnyezetemben senki gyereke még meg sem közelítette ezt a pontszámot. Tűnhetne kérkedésnek, vagy csak egy büszke anya dicsekvésének is, de az ide vezető utat azért kihagytam volna…
Kizárólag arról nyilatkozom, amiben tapasztalatom van: ez a hatosztályos gimnáziumi felvételi. E tesztek köszönőviszonyban sincsenek az állami általános iskolában tanult metodikákkal, feladatokkal, vagy gondolkodásmóddal. Az az általános mondás erre, hogy ez azért van így, mert a gimnáziumok a különlegeseket keresik, azt a bizonyos pluszt. Mivel a teszteket nem a gimnáziumok állítják össze, hanem a „hivatal”, hajlamos vagyok megkérdőjelezni, hogy ezt az iskolák így jónak tartják-e, inkább egy önvédelmi panelszövegnek érzem arra, hogy miért ilyen elképesztően irreális a követelmény.
Elitista kiválasztódásnak mondanám, ugyanis a kitűnő tanulók rendre elvéreznek a teszteken, és rendre jutnak be azok, akik bár nem feltétlenül tanultak jól hat évig, de a két utolsót megnyomták, és a szüleik fizettek a felkészítésért.
Természetesen kellenek a jegyekből hozott pontszámok is, de az elenyésző súllyal esik latba. Mindenki a felvételi pontszámokat nézi. Mindenki.
A szükséglet pedig kínálatot teremt. Több gimnázium a kétturnusos felvételi felkészítőért már hat számegyű összegeket kér el. A magántanárok ez alatt az időszak alatt akár a jövedelmük többszörösét is megkeresik. A felkészítő tanárok óradíja jellemzően négy- és tízezer forint tantárgyanként.
És ezt mindazok meg is fizetik, aki megtehetik. Bizonyára van olyan gyerek, aki magától letölti az internetről a 2007 óta elérhető teszteket és azok megoldókulcsait, és nagy magányában 12 évesen veszettül felkészíti saját magát, de azt gondolom, ez elenyésző… A többieknek két választásuk van: vagy a szülőnek van affinitása, képessége, ideje, energiája, tudása felkészíteni a gyereket, vagy megvásárolja ezt a szolgáltatást.
Így lesz a 44 pontos átlagból négy hónap alatt egy 84 pontos felvételi eredmény.
Hiszen agyat nem lehet venni a gyereknek. Az vagy van, vagy nincs. Négy hónap alatt nem lehet hatévnyi tananyagot pótolni. Tehát ez színtisztán a tesztrutin, az időre begyakorolt típusfeladatok rutinja.
Akkor a fentiek fényében még egyszer, a hatosztályos gimnáziumi felvételi szerintem a következőkből áll:
Családterápia: végtelen empátia, türelem, biztatás, hol a gyereket, hol a szülőknek egymást, hogy meg lehet ugrani.
Ön- és gyerekismereti tréning: láthatóvá válik az igazi szorgalom, az alázat, az eddigi tanulmányainak valódi hasznossága.
Látlelet a magyarországi esélyegyenlőségről (pontosabban annak hiányáról): nem elég okosnak és kitűnő tanulónak lenni hat évig. Igazából ebből összesen két rész érdekes: az ötödik év vége és a hatodik félév. A többi egyszerűen jelentőségét veszíti hirtelen.
Az oktatáshoz való egyenlő hozzáférésről: nincs ilyen. Kiválasztódás van.
Sokatmondó kép a társadalmi olló egyre szélesebbre nyílásáról: ha nincs pénz, nincs idő és nincs támogató család, akkor az esély egy gimnáziumi bejutásra a zéró felé konvergál.
Szóval néhány kéretlen tanács a tesztek készítőinek:
1. Menjetek egyszer el egy iskolába, nézzetek meg egy 12 éves gyereket, és utána képzeljétek el, hogy mit raktok rájuk.
2. Nézzétek meg, hogy mit csinálnak magyar- és matekórán az általános iskolában a gyerekek.
3. Nézzétek meg 15 évre visszamenőleg az átlagpontszámokat és a tendenciákat.
És minden kedves szülőnek, aki úgy döntött, belevág az idén, néhány kéretlen tanács:
1. Fogadjatok tanárt, mert ő a gyerek egyéni képességeihez mérten tud segíteni.
2. Vásároljatok sok alkoholt, mert stresszes időszak következik.
3. A gyerek képességeihez mért iskolát válasszatok: ha vért izzad ezekért a pontszámokért, akkor gyötrelmes hat-hét évet sóztok a nyakába. Inkább közepes gimit válasszatok, ne a legnehezebbet.
4. Csak januárig kell megnyomni, utána senkit a világon nem érdekel, hányas lett bármiből is hatodik év végén, vagy bármikor azelőtt.
Sok szerencsét!
Pári Mónika
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Westend61