Ha a te gyereked is érintett a felvételi eljárásban, akkor valószínűleg pontosan tudni fogod, mire gondolt szerzőnk, amikor azt írta: „Sokatmondó kép a társadalmi olló egyre szélesebbre nyílásáról: ha nincs pénz, nincs idő és nincs támogató család, akkor az esély egy gimnáziumi bejutásra a zéró felé konvergál.”
„…ami ebben a helyzetben zavart, az a felismerés, hogy még én, a nagyszájú feminista is annyira beparáztam attól, hogy idegenek előtt beszéljek a menstruációmról, hogy inkább meg se próbáltam. És ennek kapcsán ismét ráébredtem, hogy pontosan mekkora tabu is a menstruáció, és sokszor mekkora hátrányt jelent azok számára, akik együtt élnek vele.”
Ti hogyan élitek vagy éltétek meg a felvételi időszakot?
Őrjítő érzés, ha az ember azzal szembesül, hogy olyan rendszerbe kényszerítik bele, ami értelmetlen, idejétmúlt, extrém módon bürokratikus és még igazságtalan is. Ha pedig mindez a saját gyerekén csapódik le, akkor még nehezebb higgadtnak maradni. Fiala Borcsának ezúttal nem sikerült ez a mutatvány, mert alaposan kiakadt a gimnáziumi felvételit kísérő jelenségeken...
Amikor már azt hitted, picit hátradőlhetsz... Amikor már azt hitted, eljött a szülőbarátibb időbeosztás ideje... Amikor már azt hitted, beköszöntött a nyugalom... Akkor rájössz, hogy a gyereked hatodikos, és feltétlenül felvételiznie kell egy jó iskolába, ha azt akarod, hogy legyen belőle valami, mert különben... És akkor útjára indul a hisztéria.