–

Ha az elmúlt hónapokban kialakult egy ütemezett tanulási menetrend (miből, hogyan, miként készül a gyerek), ha megbeszéltük, hogy a felvételi fontos ugyan, de nem dől össze a világ, ha nem úgy sikerül, ahogy elképzeltük, és ha ezt mi magunk is elhisszük, akkor igazából jó eséllyel fordulhatunk rá a középiskolai felvételire.

Ahogy egy korábbi cikkemben (az egészet IDE KATTINTVA tudjátok elolvasni) is írtam:

a felvételi épp a tinédzserkorra esik, ami egyébként sem könnyű időszak, és ez az extra terhelés stresszt, szorongást okozhat, ami nemcsak az egészséget veszélyezteti, de a családi konfliktusok számát is megnöveli.

Ezért a következőkre érdemes ebben az utolsó néhány napban különösen odafigyelni:

1. Honnan tudhatom, hogy a gyerekem „túlstresszeli magát”?

Megváltozik a magatartása, viselkedése. Ingerlékenyebb, lobbanékonyabb lesz, megváltozik a kommunikációja, megváltoznak az alvási szokásai (nem tud elaludni, nem alszik jól vagy éppenséggel extrém sokat alszik), megváltoznak az evési szokásai (alig eszik, folyton eszik). Vannak gyerekek, akiknek ilyenkor minden különösebb ok nélkül fáj a hasuk vagy a fejük. Ha ilyen vagy ehhez hasonló tüneteket tapasztalunk, ne intézzük el egy vállrándítással.

Próbáljunk mi magunk nyugodtak maradni, a felvételivel kapcsolatos saját aggodalmainkat, félelmeinket elengedni. Ahelyett, hogy mi is a gyerekre vetítenénk a saját szorongásunkat, inkább szülőtársakkal, barátokkal beszéljük meg őket, vagy magunkban tegyük őket helyre.

Beszéljünk a gyerekkel sokat arról, hogy milyen érzések vannak benne (félelem, aggodalom, bizonytalanság, düh). Nem az a cél ezekkel a beszélgetésekkel, hogy „megoldjuk” a helyzetet, hanem hogy lehetőséget adjunk arra, hogy az érzések megfogalmazódjanak, és megmutassuk, hogy szülőként ezeket el tudjuk fogadni, értjük, és mellette állunk.

2. Éjszakába nyúlóan tanul a gyerek. Mit tegyek?

Amellett, hogy tizenéves korban a gyerekek alvási szokásai természetes módon átalakulnak, amit érdemes tudni és elfogadni szülőként, a jó arányokra figyelni kell. A jó minőségű és megfelelő mennyiségű alvás nagyon fontos – főleg egy kis- vagy nagykamasz gyereknek. Ezért az egyéni sajátosságok figyelembevétele mellett (pacsirta vagy inkább bagoly típusú a gyerek), nagyon fontos, hogy összességében meglegyen a szükséges alvási óraszám. 

Ha nem alszik eleget, az rosszat tesz a koncentrációnak és teljesítőképességnek. Úgyhogy ebben szülőként legyünk határozottak és következetesek.

3. Azt látom, hogy a gyerek igazából nem készül. Beavatkozzam?

Minden gyerek máshogyan tanul, ráadásul sokszor önmagában az is gond, hogy az iskola nem tanítja meg a gyereket tanulni (lényeget kiemelni, összegezni, ismételni). Ilyen esetekben az a fontos, hogy folyamatában kísérjük a tanulást, készülést. Érdeklődjünk, hol tart a tananyaggal, ajánljuk fel, hogy segítünk beosztani az időt, kísérjük nyomon a teszteredményeket (próbafelvételi stb.), konzultáljunk a tanáraival. Sokszor önmagában az a tény, hogy a szülő aktív kísérője a készülési folyamatnak, már támogatólag hat a gyerekre. De legyünk őszinték magunkhoz: előfordul, hogy mi is utolsó pillanatban ülünk neki egy-egy határidős dolognak – a gyerekünk is ember, ne legyünk szigorúbbak vele, mint magunkkal.

4. Engedhetem a gyereknek, hogy netezzen, sorozatokat nézzen, ahelyett hogy tanulna?

Teljesen oké, ha a gyerek pihen, kikapcsol tanulás közben. Optimális esetben ez azt jelenti, hogy a testét is átmozgatja (sétál, kimegy focizni, edz, leviszi a kutyát stb.).

A friss levegő és a fizikai erőkifejtés jót tesz az agymunkának is. Ha emellett a gyerek megnéz egy sorozatot, vagy netezik, játszik, zenét hallgat, az is pihentetőn hat, de ilyenkor nagyon fontos az idő figyelemmel kísérése.

Legyenek tiszta határok és keretek, hogy mennyi fér bele az ilyen időtöltésből a készülésbe (a napi tanulás és feladatellátás mellett). És ezeket következetesen tartsuk be. 

5. Nemcsak ő stresszel, hanem én is. Hogyan tudom saját magamat megnyugtatni?

Először is mondjuk ki: ez a felvételi rendszer brutális, teljesen érthető, hogy a legtöbb gyereket megviseli. Az oktatási rendszer állapota szintén brutális, abszolút érthető, hogy a legtöbb szülő rástresszel a felvételi eredményre meg arra, hogy hova fog bekerülni a gyereke.

Egy ilyen kiszolgáltatott és feszült helyzetben magától értetődő, hogy szülőként nem vagyunk feltétlenül minden pillanatban a topon, és azt érezzük, hogy a nyugalmunkat valahol 2019-ben hagytuk.

Önmagában ezzel nincs is semmi baj. Az a fontos, hogy tudd, kire vagy mérges és miért vagy feszült – és ne a gyerekedre haragudj, hogy nem tanul, ha valójában a rendszerre vagy dühös, ami miatt hétvégenként is tanulnia kell…

Sokkal könnyebb megnyugodni, sokkal könnyebb a gyereket motiválni, ha vannak dolgok, amikben cinkosak tudtok lenni (például hogy ez a felvételi rendszer ebben a formában egy ordas nagy hülyeség).

És persze az is fontos, hogy legyen melletted is valaki, aki megért, meghallgat, és akivel őszintén meg tudod beszélni a helyzetet, így aztán higgadtabb tudsz lenni a gyerekkel, és megengedőbb és nyugodtabb magaddal.

Mindenkinek drukkolok, az erő legyen veletek!

Dr. Gyurkó Szilvia

Ha tovább olvasnál felvételi témában hasznos tartalmakat és véleményeket, ajánljuk Kurucz Adrienn írását ITT.