Nos, a történetem karácsonykor kezdődik. Milyen szép dolog... karácsonykor betegséget kapni ajándékba. Persze ekkor még nem tudtuk, hogy mi is áll a dolog hátterében. De kezdem az elején.

Észrevettem a fülemnél egy elég látványosan megjelenő nyirokcsomó-duzzanatot. Majd tovább vizsgáltam magam, és akkor vettem észre, hogy a torkomban is vannak, pontosabban a nyakamon. Azok már nem voltak ennyire látványosak, de egy idő után bizony fájni kezdtek. Torokfájással és fogfájással kezdődött, nem tudtam szilárd ételt enni. Ekkor elmentem a háziorvosomhoz, onnan elküldtek vérvételre, de közben egy hónap eltelt az első tünetek óta. Aztán megjött az első laboreredmény. Semmi extra, egy apró jelzés volt, hogy valami gyulladás van a szervezetemben, de nem túl magas százalékban, mondhatni, nincs baj. A háziorvosom viszont nem hagyta annyiban, ezért ő maga is vett tőlem vért, és elküldte egy központba, ahol sok részre lebontották a vérem, és alaposan átvizsgálták.

Abban a néhány hétben, amíg vártam az eredményre, már minden eszembe jutott... a legrosszabb dolgok is.

Tisztán emlékszem arra a hétfői napra. Délutános voltam, délelőttre beiktattam egy masszázst, majd kipihenten és „tisztán”, bementem dolgozni. Alig egy óra múlva jött a telefon, az orvos hívott, és közölte, hogy amint tudok, azonnal menjek hozzá. Lepergett előttem az életem, amíg megérkeztem a rendelőbe, azonnal be is hívott.

Leültetett, és elővett rengeteg papírt, amiket kiterített maga elé az asztalra. Aztán azt mondta, hogy két betegség állhat fenn, az egyik a mumpsz, amit egyszerűen lehet kezelni. A másik viszont a szifilisz.

Megijedtem...

Azonnal adott beutalót a legközelebbi kórházba, a bőr- és nemibeteg-gondozóba, ahol szintén vért vettek tőlem. De ahogyan az ápolónők néztek rám... hát, azt az érzést nem kívánom senkinek.

Mintha egy utolsó tetves senki lennék.

Aztán megint várni kellett hosszabb ideig, ami lelkileg eléggé megviselt. Mi van, ha beteg vagyok? Mi lesz most akkor? Hogyan alakítsam az életem? – tolultak a kérdések sorba a fejemben. Aztán eljött a nap, amikor visszahívtak a kórházba, ahol megerősítették, hogy szifiliszes vagyok. Vérbaj, vérfertőzés... mindegy, hogy nevezzük. Beteg vagyok.

A másik nehézség akkor következett a történetemben, amikor a családommal is közölnöm kellett a betegségem. (Meg kell jegyeznem, hogy ez a betegség nagyobb arányban a melegeket érinti.) Szóval közölnöm kellett a családommal, hogy beteg vagyok, és azt is, hogy meleg vagyok. Szerencsére olyan családdal áldott meg a sors, amelyiknek nem az volt a fontos, hogy meleg vagyok, hanem hogy azonnal meggyógyuljak, és boldogan éljek, ha férfivel, akkor férfivel.

Már csak azt kellett megtudnom, mit kell tennem azért, hogy minél hamarabb meggyógyuljak. Szerencsére, nem voltam előrehaladott fázisban, így háromszori injekciós kezeléssel, úgymond, kezelhető a betegség.

De nem örökre, hiszen innentől kezdve minden eredményem ki fogja mutatni, hogy átestem ezen.

Szörnyű időszak volt, borzalmas fájdalmakat éltem át a kezelés során, nagyon durva gyógyszert kaptam injekció formájában a fenekembe, miután két-három napig szinte élni sem tudtam. Soha, senkinek nem kívánom ezt. A családom támogatásának és a barátomnak köszönhetően végig tudtam magam verekedni ezen. Minden kezelést rezzenéstelen arccal viseltem. Lelkileg viszont kikészültem, ezt be kell vallanom őszintén.

Sokszor volt olyan érzésem, hogy mindenki tudja a diagnózist, és elítélnek, és magukban azt gondolják, hogy én most egy „undorító” ember vagyok.

A gyógyulási időszakban semmiféle viszonyt nem folytathattam senkivel. Próbáltam felkutatni a „betegség forrását”, hogy kitől kaphattam el, de azok a férfiak, akikhez közöm volt, csak hárítottak. Ezért el kellett engednem azt a dolgot, hogy megtudjam, ki adta át nekem a szifiliszt. 

De hogy pontosan értsd, miért is számít most, a mai világban.

Az orvosomtól megtudtam, hogy azok a tesztek, amikért te pénzt adsz ki, és megkapod majdnem azonnal, magyarul gyorstesztek, távolról sem pontosak. Hiába állítják, hogy azok, nem mutatnak pontos eredményt. És ezt sokan nem veszik figyelembe. Egyre több ember esetében, és egyre gyorsabban terjed ez a betegség. Nemcsak anális úton, hanem akár egy csóktól is elkaphatod. Én sem egy tizenéves felelőtlen tini vagyok, aki bármennyire is ismerte az exeit, mégis beteg lett.

Lehet, hogy számodra ez egy jelentéktelen kis betegség, de ha majd megjelennek a fekélyek, a véres sebek a testeden, kérlek, jussak eszedbe!

Zoli