Mi az az STD?

A nemi betegségek a mai napig tabunak számítanak, és a nemibeteg-gondozó a legtöbb ember fejében olyan helyként él, mint egy szégyenteljes és parazitáktól hemzsegő lélekvesztő, ahol csak és kizárólag szexmunkások és drogosok fordulnak meg.

Ez rettenetesen távol áll a valóságtól, ráadásul a leggyakoribb nemi betegségeket könnyebb elkapni, mint gondolnánk, még akkor is, ha nem váltogatjuk a szexuális partnerünket, és mindig védekezünk.

A fertőzések ugyanis nemcsak behatolás során, hanem orális úton is terjedhetnek. A tinikbe sulykolt biztonságos szex fontossága tehát nemcsak amiatt szükséges, hogy elkerüljük a nem kívánt terhességet, hanem azért is, hogy megelőzzük a nemi betegségeket. Ehhez pedig az is hozzátartozik, hogy részt vegyünk egyes szűrővizsgálatokon. 

 

A szexuális úton terjedő betegségek (Sexually Transmitted Diseases, amelyekről ITT olvashattál már korábban) szűrését értjük az STD-vizsgálatokon. A gyűjtőnév alá 25-30 különböző betegség tartozik, amelyeket baktériumok, vírusok, gombák és úgynevezett protozoonok okoznak.

Ezek gyakran akár évekig lappanghatnak tünetmentesen a szervezetben, és sokan csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már súlyos szövődmények jelentkeztek, holott a legtöbb esetben – megfelelő vizsgálattal és kezeléssel – csírájában el lehetne a fojtani a problémát.

A jelentkező tünetek rendkívül változatosak lehetnek, de az alábbiak észlelése esetén mindenképp érdemes orvoshoz fordulni: váladékozás, hüvelyfolyás, hólyagok, sebek, kiütések, viszketés, fájdalom a nemi szerveken és körülötte.

A cikk a hirdetés után folytatódik!

Kinek érdemes?

Mindenkinek javasolt az évenkénti szűrés, aki

  • szexuálisan aktív életet él;
  • új/több partnerrel tart fenn szexuális kapcsolatot;
  • óvszer használata nélkül él szexuális életet.

Milyen betegségeket vizsgálnak?

A magánrendelők többféle csomagot kínálnak, hogy mely betegségekre lehet szűrni, de

a fertőzések alapvetően két nagyobb csoportba, a bakteriális és a vírusos kategóriába sorolhatók.

A leggyakoribb bakteriális megbetegedések a szifilisz (ITT olvashatod egy szifiliszes fiú vallomását), a gonorrhoea (más néven tripper vagy kankó) és a Chlamydia (ITT írtunk róla korábban), de érdemes a Mycoplasma hominis, Mycoplasma genitalium és Ureaplasma urealyticum baktériumokra is szűrni, ezek ugyanis szintén igen gyakran okoznak nemi megbetegedéseket. A leggyakoribb, vírus útján terjedő fertőzések pedig a humán immundeficiencia-vírus (HIV 1-2), a hepatitis B (HBV), a hepatitis C (HCV), a nemi szervi herpesz (HSV 1-2), és a HPV (ITT írtunk róla). 

 

Hol?

A vizsgálatoktól sokan tartanak, hogy fájdalmas, vagy amiatt, mert félnek az eredménytől, esetleg attól rettegnek, hogy a vizsgálat közben kapnak el valamilyen fertőzést. A Semmelweis Egyetem oldalán minden ezzel kapcsolatos tévhitet igyekeznek elosztani, és ahhoz is segítséget nyújtanak, hogy hol lehet térítésmentesen élni a HIV- és szifilisz-szűrővizsgálatok lehetőségével, ha nincs módunk/nem szeretnénk súlyos összegeket kifizetni egy magánrendelőben. Mint írják, minden, lakcím szerinti bőr- és nemibeteg-gondozóban végeznek HIV- és szifiliszszűrést (ha valaki nem akar a lakhelye közelébe menni, ITT talál további szűrőpontokat). A további STD-szűrések viszont költségtérítésesek.

Hogyan?

Az Egészségkalauz ismertetője szerint a szűrővizsgálatok elején elbeszélgetnek a pácienssel, és

bár kényelmetlennek tűnhet, a pontos diagnózishoz feltétlenül szükséges, hogy az orvosnak megfelelő információi legyenek „a beteg lehetséges megfertőződésének körülményeiről, az aktus módjáról, szexuális szokásairól, előző kezelésekről.

Majd a betegség által érintett bőr- és nyálkahártya területeket megtekinti, a környéki nyirokcsomókat megtapogatja. Az STD-kórokozókat egyrészt a fertőzés helyéről vett mintából (pl. húgycső, torok, végbél) lehet kimutatni, ezután a mintát mikroszkópos, tenyésztéses, illetve egyéb speciális (például: PCR) vizsgálatnak vetik alá, hogy pontosan kiderüljön, mi a baj. A tenyésztéses vizsgálatok kapcsán lehetséges az adott kórokozó antibiotikum érzékenységét is vizsgálni, ami a célzott kezeléshez komoly támpont lehet. Vannak olyan kórokozók, amelyeket vérmintából, ún. szerológiai vizsgálatokkal lehet diagnosztizálni, ahol a vérben lévő ellenanyagok jelenléte utal a fertőzésre.” STD-szűrések előtt minimum három órával tilos pisilni, illetve a feneket megmosni, amennyiben a férfiaknál húgycsőből vett mintára és/vagy anális vizsgálatra is szükség van. Ezek nem kellemes vizsgálatok, de maximum egy napig hagynak maguk után kellemetlen érzést, a közhiedelemmel ellentétben nem járnak kibírhatatlan fájdalommal. Nők a menstruációjuk alatt nem vehetnek részt STD-vizsgálaton, a vérvétel előtt lehet enni, nem kell éhgyomorral érkezni.

A HPV, a gonorrhoea és a Chlamydia szűrése vagy vizeletvizsgálat útján történik, vagy az érintett területről vesznek kenetet (torok, húgycső, méh, végbélnyílás). A HIV, a hepatitis és a szifilisz szűrése vérből történik.

Fontos tisztában lenni azzal is, hogy egyes betegségekre jellemző az úgynevezett ablakperiódus, azaz bizonyos ideig nem mutatható ki a fertőzöttség.

Ha valaki tehát egy védekezés nélküli aktus után szeretné magát megvizsgáltatni, az alábbi lappangási időket vegye figyelembe a rendelőbe való látogatás előtt:

  • Gonorrhoea: 2-5 nap
  • Chlamydia: 2 hét
  • HIV: 3 hét
  • Szifilisz: 4-5 hét
  • HPV: 1 hónap
  • Hepatitis B: 2-10 hét
  • Hepatitis C: 2-3 hónap

Bár ezek a vizsgálatok valóban nem kellemesek (melyik orvosi vizsgálat az?), az egészségünk védelmében és a megelőzés szempontjából elengedhetetlenül fontosak, és a valóságban sokkal kevésbé szörnyűségesek, mint azt sokan hiszik. Amennyiben a szűrővizsgálatod eredménye pozitív lesz, mindenképpen értesítsd a jelenlegi és korábbi partnereidet, annak érdekében, hogy ők is megtehessék a szükséges lépéseket!

Krajnyik Cintia

Felhasznált források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Doucefleur