Szerinted demokráciában élünk? 15+1 kijózanító tény, ami segít választ adni

–

Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy ebben a cikkben mit értünk demokrácián, hiszen a fogalmat az ókor óta többféle berendezkedésre használták. Az embereknek az a törekvése, hogy dönthessenek a sorsukról és megvédjék magukat a hatalom önkényétől, hogy a vezetőket legalább minimális egyeztetésre kényszerítsék, a modern korban a liberális és reprezentatív demokráciában valósul meg. E szerint demokrácia van abban az országban, ahol:

• Rendszeres választásokat tartanak, amelyen részt vehet a felnőtt népesség. Ezek a választások alkalmasak a képviselők és a kormány leváltására.

• A szólás- és sajtószabadság által az állampolgárok a vélemények széles skálájához férhetnek hozzá.

• A gyülekezési szabadság lehetővé teszi, hogy az állampolgárok pártokat és más szervezeteket alapítsanak a jogaik és érdekeik képviseletére.

• Megvalósul a fékek és egyensúlyok rendszere. Ennek keretében a hatalmi ágak, azaz a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói testületek között oszlik meg a hatalom, és ezek egymást is ellenőrzik. Ha ez jól működik, akkor nehéz egyetlen csoportnak vagy személynek magához ragadni a hatalmat és visszaélni vele.

+1. Liberális vs. illiberális: mit is ez valójában?

Azért kezdünk a +1 ponttal, mert gyakori a félreértés körülötte. A liberális demokrácia nem azt jelenti, hogy a liberalizmust kényszeríti rá az állampolgárokra, hiszen egy liberális demokráciában simán nyerhet és kormányt alakíthat konzervatív párt is. Hanem azt jelenti, hogy működésében a liberális elveket követi és biztosítja a szabadságjogokat, azaz:

• Politikai cél az egyén szabadsága.

• Kortól, nemtől, vagyoni helyzettől, rassztól, nemzetiségtől stb. függetlenül választójogot ad a felnőtt állampolgárainak.

• Hagyja szabadon működni a politikai ellenzéket.

• A gazdasági élet alapja a magántulajdon és a magánszerződések.

• Hagyja működni a szabad piacot, csak bizonyos közjavakkal kapcsolatban rendelkezik az állam.

• Működik benne a hatalmi ágak szétválasztása, a fékek és egyensúlyok rendszere.

A liberális demokrácia nem csupán kormányzati forma, hanem értékrend is. Egyik alapvető jellemzője a pluralizmus, ami azt jelenti, hogy sokféle életforma, vélemény, érdek és cél létezhet egymás mellett, egyenrangúan. Ez együtt jár a kölcsönös tisztelettel és a társadalom sokszínűségének elismerésével – és azzal, hogy ezt a politikusok is figyelembe veszik.

Amikor azonban egy vezető illiberális rendszert épít, az azt jelenti, hogy a fentieket veszi el az állampolgároktól és saját magánál összpontosítja a hatalmat – mindezt persze a népakaratra hivatkozva.

Ezek után következzen a liberális demokrácia 15 értéke egy kis magyarázattal. A sorrend random, hiszen minden mindennel összefügg.

1. Népképviselet

A demokrácia egyik alapeszméje, hogy a hatalom végső forrása a nép. Azaz, a politikai döntéseket nem egy szűk csoport vagy egy uralkodó hozza meg, hanem az állampolgárok a választások során felhatalmazzák rá a képviselőiket. A népképviselet viszont nem egyszerűen a többségi akarat érvényesítése: a képviselőknek a közjót is elő kell mozdítaniuk, azaz figyelembe kell venniük a társadalom különböző rétegeit. A képviselőknek folyamatosan elszámoltathatóknak is kell lenniük, ezért 

a rendszer kiüresedését eredményezi, amikor hiányzik a szabad sajtó, a civil társadalom és a valódi politikai verseny.

2. Szólás- és véleményszabadság

Az, hogy az állampolgárok szabadon, potenciális retorziók nélkül kifejezhetik a gondolataikat, a demokratikus közélet alapja. A vélemények szabad megosztása nélkül nem jöhet létre valódi politikai vita, nem lehet elszámoltatni a döntéshozókat.

Fontos, hogy a felelős véleménynyilvánítás nem azonos az uszítással, a gyűlöletbeszéddel és a dezinformációval – mások jogainak és méltóságának védelme nem sérülhet. 

3. Jogegyenlőség

Minden állampolgárt megillet, hogy – származásától, nemétől, vallásától, társadalmi helyzetétől, politikai meggyőződésétől stb. függetlenül – másokkal egyenlőként állhasson a törvény előtt. A jogegyenlőség viszont nemcsak az igazságszolgáltatásban fontos, hanem az oktatásban, az egészségügyi ellátásokban, a munkavállalásban, a közigazgatásban is. 

Ahhoz viszont, hogy az egyenlőség ne csupán frázis legyen, az államnak is hatékonyan fel kell lépnie például a hátrányos megkülönböztetés ellen. 

4. Jogbiztonság és jogállamiság

Az elmúlt években annyit emlegetett jogállamiság azt jelenti, hogy az állami hatalom gyakorlása jogi keretek között, átláthatóan és kiszámíthatóan működik. Jogbiztonságban az állampolgárok tudják, milyen szabályok vonatkoznak rájuk, és ez tervezhető kereteket biztosít az életük minden területén. Ugyanez érvényes a gazdaság működésére is: a beruházásokhoz, vállalkozások működtetéséhez elengedhetetlen a kiszámítható jogszabályi környezet. 

A szabályok visszamenőleges hatályú megváltoztatása ugyanakkor sérti a jogállami normákat.

A jogállamiság leépülésével pedig növekszik a korrupció, a politikai visszaélések és a társadalmi instabilitás kockázata.

5. Szabad választások

A demokratikus választásokkal egyfelől legitimmé teszik a politikai hatalmat, másfelől lehetővé teszik, hogy az állampolgárok békés úton váltsák le a kormányt.

A választások szabadsága viszont nem csupán olyan jogi kérdés, hogy ki szavazhat, vagy hogy a választási szervek pártfüggetlenek-e. A média sokszínűsége, az ellenzéki lehetőségek, és az a környezet, amiben nincs politikai nyomásgyakorlás mind előfeltételei annak, hogy a választás hitelesen tükrözze a népakaratot. Ha ugyanis ezek sérülnek, a választás technikailag lezajlik, de torz eredménnyel zárul.

6. Átláthatóság és elszámoltathatóság

Az állampolgároknak joguk van tudni, hogyan költi el a kormány a közpénzeket, és milyen alapon hozza meg a döntéseket. Az elszámoltathatóság szorosan kapcsolódik az átláthatósághoz:

a döntéshozóknak felelősséget kell vállalniuk a tetteikért, és ha hibáznak vagy visszaélnek a hatalmukkal, akkor jogi és/vagy politikai következményekkel kell szembenézniük.

A nyilvánosság ellenőrző szerepe itt kiemelkedően fontos: a szabad sajtónak, a civil társadalomnak, a közérdekű adatokhoz való hozzáférésnek mind kulcsszerepe van abban, hogy a hatalom ne válhasson öncélúvá.

7. Független igazságszolgáltatás

A demokrácia akkor működőképes, ha az igazságszolgáltatás független minden politikai befolyástól. Ha a bíróságok kizárólag a törvényeket és az alkotmányt tartják szem előtt, és nem a kormányzati-politikai érdekeket.  

A bírói függetlenség nemcsak intézményi kereteket, hanem anyagi, szervezeti és szellemi autonómiát is jelent: például a bírák kinevezése sem lehet politikai alku tárgya. A demokratikus állam egyik ismetetőjegye éppen az, hogy mennyire garantálja ezt az autonómiát, és mennyire védi a bíróságokat a külső nyomástól.

8. Emberi jogok tisztelete

Az emberi jogok – mint például az élethez, szabadsághoz, véleménynyilvánításhoz, vallásszabadsághoz, gyülekezéshez és méltósághoz való jog – egyetemes és elidegeníthetetlen jogok, amelyeket a demokrácia intézményesen véd.

Az emberi jogok fölé nem kerekedhet többségi akarat: akkor is védelem alatt kell állniuk, ha népszerűtlenek vagy politikailag kényelmetlenek.

Ez a kisebbségek védelmének, a társadalmi sokszínűség elismerésének és az emberi méltóság tiszteletének záloga.

9. Részvételi lehetőség

A demokrácia nem csupán a választásokra korlátozódik: aktív állampolgári részvételre épít, arra, hogy az emberek beleszólhatnak a közügyek alakításába, és lehetőségük van a döntéshozók befolyásolására is a ciklus közben is. A részvételi demokrácia eszközei közé tartozik a népszavazás, a konzultáció, a közmeghallgatás, a petíció, a civil szervezetek tevékenysége, az alulról jövő kezdeményezések támogatása. 

10. Társadalmi mobilitás

A demokratikus rendszer célja, hogy minden állampolgárnak – származásától, családi hátterétől, anyagi helyzetétől függetlenül – esélyt adjon arra, hogy képességei alapján érvényesüljön az életben. A demokratikus állam felelőssége, hogy például az oktatáshoz, egészségügyhöz, lakhatáshoz, munkához való hozzáférés terén támogassa, elősegítse az esélyegyenlőséget és kiegyenlítse az indulás esetleges hátrányait. Ez a társadalom egységét is erősíti, mert hozzájárul ahhoz, hogy a tehetség ne vesszen el, és az állampolgárok érezzék, hogy van beleszólásuk saját sorsuk alakulásába.

11. Kisebbségi jogok védelme

Az etnikai, vallási, nyelvi, szexuális vagy politikai kisebbségek jogainak és méltóságának védelme nem „engedmény” a többségtől, hanem a jogállami rendszer egyik alapkövetelménye.

Enélkül a többségi uralom könnyen válhat elnyomássá. A demokratikus rendszer feladata, hogy intézményes garanciákat építsen a jogrendbe, amelyek biztosítják, hogy a kisebbségek érdekei ne szoruljanak háttérbe a politikai döntések során.

12. Korrupció elleni védelem

A korrupció a demokratikus rendszerek egyik legnagyobb ellensége, mivel megrendíti a közbizalmat, torzítja a közpénzek elosztását, gyengíti az intézmények működését, és a politikai befolyást magánérdekek szolgálatába állítja.

A korrupció elleni védekezést segítik a független ellenőrző intézmények, az átlátható költségvetés, a nyilvános szerződések, a szabad sajtó, az erős civil kontroll és a hatékony jogi szankciók. Az állampolgárok számára is biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy a közérdekű információkhoz hozzáférjenek, visszaélések esetén panaszt tegyenek, és nyomon követhessék a közpénzek útját.

13. Gazdasági stabilitás és fejlődés

A liberális demokráciák általában hosszú távon gazdaságilag is sikeresebbek, mivel kiszámítható jogi környezetet, versenyalapú piacot, tulajdonjog-védelmet és intézményi stabilitást biztosítanak.

A politikai pluralizmus és a jogállamiság olyan bizalmi légkört teremt, amely ösztönzi a befektetéseket, a vállalkozásokat és az innovációt.

14. Béke és stabilitás a vita segítségével

A demokratikus intézményrendszer (a parlament, a bíróságok, a választások, a civil társadalom stb.) lehetőséget ad arra, hogy a különböző érdekek és nézetek nyíltan ütközzenek, de ez a konfliktus pont hogy a társadalmi stabilitást szolgálja, és nem veszélyezteti. A demokrácia nem zárja ki a vitát – éppen ellenkezőleg, lehetőséget ad rá, és egyben korlátokat is szab az elfajulásának. A politikai konfliktusok így nem erőszakkal, hanem intézményes keretek között, békés módon rendezhetők. 

15. Haladó, minőségi oktatás és a tájékozottság biztosítása

A demokrácia nem működhet tájékozott, kritikus gondolkodásra képes állampolgárok nélkül. A politikai részvétel, a döntések megértése, az önálló véleményalkotás csak akkor lehetséges, ha az emberek megfelelő ismeretekkel, információkkal és elemzési képességekkel rendelkeznek. 

A közoktatásnak olyan állampolgárokat kell nevelnie, akik tisztában vannak saját jogaikkal és kötelességeikkel, ismerik a demokratikus intézményeket, és képesek felelősséggel élni választási és részvételi jogaikkal.

Emellett az oktatásnak elő kell segítenie az empátiát, a nyitottságot, a vitakultúrát és a toleranciát – mert ezek a demokratikus társadalom alapértékei.

Sándor Anna