„Mégis miért kell ennyi betű a melegeknek?” – Minden, ami az LMBTQ betűszó mögött van

–

Ahogy az elmúlt években – valójában évtizedekben – nőtt a társadalom részéről a különböző szexuális orientációk és nemi identitások elfogadása, úgy sorakoztak tovább a betűk az LMBTQ-közösséget jelölő rövidítésben is

Ma a magyar nyelvben általánosságban az LMBT, LMBTQ, LMBTQI vagy az LMBTQ+ rövidítéseket használjuk, ami soknak tűnik, ám a teljes kép valójában az angolszász LGBTQQIP2SAA rövidítésnél kezd kikristályosodni – igaz, még ez sem fedi le a teljes közösséget.

Az egyre növekvő betűszó nem mindenki számára szimpatikus, vannak, akik egész egyszerűen túlzásnak érzik. És mindez igaz magára az LMBTQ-, vagyis elnézést, LGBTQQIP2SAA-közösségre is.

Sok aktivista és kutató gondolja ugyanis, hogy az egyre növekvő betűszónak egyszerűen nincs értelme, hiszen sose találhatunk megfelelő kifejezést, ami valóban lefedi az emberi szexualitás vagy nemi identitás nagyjából végtelen (vagy akár valóban végtelen) spektrumát. Vagyis pakolhatunk egymás mellé bármennyi betűt – valaki mindig ki fog maradni.

Egyesek szerint pedig egyenesen sértő a betűszó használata: hiszen hogyan is merünk egyáltalán kísérletet tenni arra, hogy néhány karakterrel fejezzük ki valaki szexuális tapasztalatait?

Ráadásul, ha szigorúan nyelvi keretek között gondolkozunk is, ugyanúgy felmerülhet néhány etikai kérdés. Egyszer egy kerekasztal-beszélgetésen az egyéb kisebbségekbe tartozó LMBTQ-emberekről beszélgettünk, és a közönség egyik tagja vetette fel a problémát, hogy a furcsán ható LMBTQ kifejezés sok esetben kontraproduktív lehet. Az ok egyszerű: a rövidítés használata feltételez egy előtudást azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent ez a rengeteg betű – ilyen értelemben a használata pedig sznobizmusnak tűnhet. A kulturális tájékozottság ugyanis sokak számára privilégiumnak számít.

Ha valaki a saját közösségéről akar olvasni vagy érdeklődik a közösség iránt, könnyen megijeszthetik a kacifántos szófordulatok és fogalmak

Érti, ha melegjogokról van szó, de azt nem feltétlenül, ha LMBTQ-jogokról beszélünk. A helyzet itt válik kényessé: talán hasznosabb lehet egyszerűen meleg közösségről beszélni, de közben jogos lehet a megfogalmazott kritika a leszbikus, transznemű vagy aszexuális emberektől, akik a meleg kifejezéssel nem azonosulnak, hiszen megannyi harcot vívtak azért, hogy a közösség megbecsült és leginkább megnevezett szereplői legyenek.

Vagyis az LMBTQ+ rövidítés nemcsak egy közösséget jelöl, hanem magában foglalja egy közösség kultúráját és történelmét is.

De miről is szól ez a történelem? És honnan jött ez a sok betű? 

Hogy megértsük az LMBTQ rövidítés történetét, picit el kell vonatkoztatnunk a magyar rövidítésről és átevezni az angolszász kultúra vizeire. Hiszen minden az angol nyelvben kezdődött. Vagyis… majdnem minden

A ma ismert szavak közül az LGBTQ (angolul: lesbian, gay, bisexual, trans, queer – a szerk.) rövidítésben először az „L” jelent meg. És most rögtön meg is cáfolom az előző szavaimat, nyelvi értelemben ugyanis a leszbikus szó nem angol gyökerű kifejezés, hiszen a görög Leszbosz-sziget elnevezéséből származik. Ott élt Szapphó, az első költőnő – és melegikon –, aki nyíltan írt a nők közötti szerelemről. Ám jó néhány évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a leszbikus kifejezést konkrétan két nő közti szerelmi viszonyra használják. Mindezt először a XVII. században tették meg, az 1890-es években pedig már több orvosi, pszichológiai és szexualitással kapcsolatos könyv is így használta a kifejezést, amit aztán egyre több nő viselt titokban – és mégis büszkén.

És most tegyünk újra egy gyors kitérőt Magyarországra, hiszen a következő fontos állomás az LMBTQ (angolul tehát: LGBTQ – a szerk.) betűszó betűiben már hazánkhoz köthető, ahol a meleg (angolul: gay – a szerk.) szó használatát megelőzte a homoszexuális kifejezés, amit Kertbeny Károlynak (akiről Milanovich Domi korábban ITT írt) köszönhetünk. Kertbeny az általa kitalált szót először egy Karl Heinrich Ulrichsnak címzett magánlevélben írta le, majd 1869-ben már egy nyílt levélben használta. A szöveg a porosz igazságügy-miniszternek szólt, aki éppen azt fontolgatta, hogy az alkotmányba olyan szöveget illeszt, amely tiltja a két férfi közti szexuális kapcsolatot.

Ebben az igencsak szenvedélyes írásban kelt ki Kertbeny a szerinte sokkolóan értelmetlen törvény ellen, kifejtve, hogy a homoszexualitás egy emberrel született tulajdonság, amelyet nemcsak szégyen lenne büntetni, de káros is.

A korai melegjog-harcosok és az ekkoriban igencsak növekvő pszichológiai közösség tagjai gyorsan átvették a kifejezést, ami mellé Kertbeny még megalkotta a heteroszexuális és a biszexuális szavakat is. Vagyis még ezek sem lennének a magyarok nélkül.

Külön érdekesség, hogy az előbb említett Ulrichs is próbálkozott egy szexuálisnyelv-reformmal: ő a férfiakhoz vonzódó férfiakra az uring szót alkotta meg, a közösséget pedig az emberi nemek egy különleges csoportjaként jellemezte, egyfajta harmadik nemként számontartva a csoportot. Végül az uring eltűnt, a homoszexuális kifejezés pedig évekre megmaradt.

Manapság azonban már ezt is egyre kevesebben használják. Az utóbbi időkben ugyanis az LMBTQ-aktivisták erősen kritizálták a kifejezést annak túlzott klinikai volta miatt, ami rossz időket idéz, és azt sugallja, mintha melegnek lenni valamilyen orvosi állapot lenne.

De hogyan is került a képbe a meleg (gay) szó, aminek pejoratív/nem pejoratív értelméről már egy cikkben is értekeztünk?

Amikor az 1969-es Stonewall-lázadás után az LMBTQ-jogharcok jókora lendületet vettek, a közösség – és leginkább a meleg férfiak – számára igencsak fontos kérdéssé vált az, hogyan is hivatkozzanak magukra.

Az elnyomó és kiszorító évtizedekben, amikor a közösség tagjainak nemcsak a társadalom, de a törvénykezés homofóbiájával is szembe kellett néznie, a köznyelv megannyi – cseppet sem hízelgő – elnevezést használt a meleg férfiakra.

A taktika egy idő után egyértelművé vált: ezeket a sértő kifejezéseket a közösség tagjai kisajátították és fegyverként kezdték el használni. Így az olyan jelzők, mint a deviáns vagy az uringhoz hasonlóan rövid karriert megélő homofil szavak is bekerültek a csoport által használt nyelvezetbe – köztük a meleg (gay) kifejezés is, amit aztán az 1980-as évekre teljesen kisajátítottak. Minden bizonnyal azért ez lett a befutó, mivel a többivel ellentétben nem célzott semmilyen szexuális aktivitásra. A meleg szó ebben az időszakban aztán túl is nőtte magát: nemcsak a férfiak közti szerelemre kezdték el használni, hanem minden olyan kapcsolatra, ami két azonos nemű ember között jött létre.

És itt álljunk is meg egy pillanatra, mivel a közösségen belül valahol itt történt egy fontos változás

Miután az 1970-es évekre az angolban a meleg (gay) kifejezés általánossá vált és minden azonos nemű szerelmet jelölt a férfiszerelem mellett, a leszbikusok fontosnak érezték, hogy megteremtsék a saját identitásukat – ami nem járt konfliktusok nélkül. Az 1970-es évekre a közösség egyre inkább magán viselte a GLB rövidítést, ami sok feminista aktivitásnak nem tetszett, hiszen az első helyen álló gay jelző mégiscsak elsősorban a férfiakat jelölte.

A Daphealth.org cikkében a DAP Health egyik szakértője, dr. Jill Gover (dr. G.) szerint ebben az időszakban a leszbikus nők és a meleg férfiak egyre inkább eltávolodtak egymástól;

a nők úgy érezték, hogy a közösségen belül a meleg férfiak pont olyan szexistán viselkednek, mint ahogy a heteró férfiak a többségi társadalomban.

Mindez odáig fajult, hogy egyes leszbikus csoportok teljes egészében szakítani akartak a közösséggel; mivel feminista törekvéseiket sokkal jobban össze tudták kötni a heteró női csoportokkal, nem akartak tovább közösködni a meleg férfiakkal.

A problémával egyre több leszbikus aktivista kezdett el nyilvánosan foglalkozni, ami miatt egyre kitüntetetebb szerepet kaptak a közösségben.

Ennek végeredményeként került végül az L betű a rövidítés elejére, ami óriási gesztusnak számított. Így született meg az LGB kifejezés.

A meleg férfiak és a leszbikusok közötti kapcsolat az 1980-as években az AIDS-krízis miatt vált ismét szorossá

Az 1980-as években a világon végigsöprő AIDS-járvánnyal az amerikai társadalom nem igazán foglalkozott. Míg a nyolcvanas évek eleje az Egyesült Államokban a többségi társadalom számára kultikus dalokról, klipekről, filmekről, videójátékokról és a Reagen-korszakról szólt, a meleg férfiaknak és transznemű embereknek a halálról. A sokszor a családjuk által kitagadott, gyermektelen, AIDS-beteg, meleg férfiak senkire sem számíthattak a legsötétebb időkben – csak a leszbikusok közösségére.

A leszbikus nők hamar a meleg férfiak és transznemű emberek legfőbb ápolói lettek az AIDS-krízis idején. A már említett dr. G. szerint az 1970-es években tapasztalt eltávolodás a közösségen belül 1980-ra megszűnt. A szereplők rájöttek arra, hogy sokszor csak egymásra számíthatnak.

Az LGB betűszóban ehhez képest viszonylag későn kapott helyet a transznemű közösséget jelölő T betű

A transznemű szó először egy 1965-ös pszichológiai írásban jelent meg, további népszerűsítéséért pedig rengeteget tett egy transznemű aktivista, Victoria Prince, aki szószólója volt annak az elméletnek, miszerint a társadalmi és biológiai nem két különböző entitás. 

Ez a gondolat napjainkban kezd igazán virágozni, megannyi társadalmi falat és sokszor káros nemi szerepet lebontva. A T betűnek viszont így is a 2000-es évekig kellett várnia, hogy társulhasson az LGB betűk mellé.

Ennek rengeteg oka van, amelyek közül sok máig vitás kérdésnek számít a társadalomban és a közösségen belül is. Az egyik az, hogy a transz közösség napjainkban is kevésbé támogatott az LMBTQ- (LGBTQ-) közösségen belül, amelyben a figyelem nagy része továbbra is inkább a melegekre és leszbikusokra irányul.

A másik ok pedig, hogy sokaknak kérdés, egyáltalán jogos-e a T betű helye a rövidítésben. Sok transznemű aktivista is úgy gondolja, hogy mivel a fogalom a nemi identitással kapcsolatos, nincs helye egy szexuális orientáción alapuló közösségben.

Megint mások szerint viszont a transz és interszex közösség, valamint a meleg, leszbikus, biszexuális és aszexuális közösség sorsa mindig is összekapcsolódott, hiszen együtt (voltak) számkivetettek és közösen küzdöttek az egyenjogúságért. Nem szabad elfelejteni, hogy a melegjogi bölcsőként számontartott Stonewall-lázadásban is alapvető szerep jutott az afroamerikai transznemű embereknek. A teljes LMBTQ-közösség sokat köszönhet a fekete transznemű nőknek, akik keményen harcoltak többek között azért is, hogy a tömeg ott és akkor felszabadultan bulizhasson, és ünnepelhesse az LMBTQ-kultúra egyik legizgalmasabb hagyatékát.

Végezetül nem szabad elfeledkezni a kettős szerepet betöltő Q betűről sem, ami az immár magyar nyelvbe is bekerült queer szót jelöli

A szó a kutatók szerint már az 1910-es években is jelent volt az angol nyelvben és azokat az embereket jelölték vele, akik nemes egyszerűséggel nem heteroszexuálisok voltak. Aztán, ahogy az megtörtént a gay szóval, a közösség a queer kifejezést is kisajátította. Igaz, sokak számára meglehetősen homályos fogalomként, ami ma egyfajta ernyőfogalommá vált –

egy kifejezés, amely közösen jelöl minden olyan szexuális orientációt vagy nemi identitást, ami eltért a többségtől.

De mi is ez az előbb említett kettős szerep? Az LMBTQ+ kifejezésben a plusz megannyi további betűre utal, amelyek a közösség további fontos és megbecsült szereplőit takarják. Jelenleg a leghosszabb rövidítése a közösségnek az LGBTQQIP2SAA, amelyben helyet kapnak azok is, akik egyelőre megkérdőjelezik szexuális orientációjukat és identitásukat (Q, mint Question – tehát kérdés), az interszexuális emberek (I), a two-spirit emberek (2S – azaz kétlelkű, kétszellemű. Ez egy viszonylag modern gyűjtőfogalom a különböző őslakos népek férfitól és nőtől eltérő nemi szerepeit jelöli – a szerk.), az aszexuálisok (A) és a támogató heteroszexuálisok (vagyis A, mint Ally).

Tagadhatatlan, hogy ha szexualitásról vagy nemi identitásról beszélünk, talán sose lesz megfelelő kifejezés, ami mindenkit magában foglal

Ami az összes, nem klasszikus heteroszexuális kapcsolatokat jelöli, illetve azokat a nemi tapasztalatokat, amelyek nem tudnak azonosulni se a klasszikus férfi-női genderfelfogással, se a biológiai nemmel. A Nemzeti Tudományos, Mérnöki és Orvosi Akadémiák Bizottsága 2020-ban úgy fogalmazott, hogy „egy kifejezés sem tökéletes és tökéletesen inkluzív. Az individualitás szépsége az, hogy az önkifejezés, a személyes és romantikus döntések mind megannyi módon nyilvánulhatnak meg.”

Másrészt viszont felmerülhet a kérdés, hogy ettől függetlenül el kéne-e dobni a legfőbb csoportok összefoglalását.

Mindannyian mások vagyunk. De különböző ember visel közös sorsot, és egymással összefogva évszázadokon keresztül harcoltak az igazukért, és azért, hogy észrevegyék őket. Ezekkel a betűkkel pedig pont ezt tesszük: észrevesszük őket. Észrevesztek minket.

Bármennyire zavaró lehet az egyre több felbukkanó betű a rövidítésben, tudomásul kell vennünk, hogy minden egyes új kifejezés beemelése a tisztelet jele. Jelzés megannyi embernek, hogy az érzéseik, tapasztalataik, és alapvetően a létezésük elfogadott, befogadott – hogy nincsenek egyedül a világban.

Ha pedig néhány betű zavaró, gondoljunk bele, mennyire zavaró lehet az, ha egyszerűen már a puszta létezésünk miatt a társadalom perifériájára szorulunk. És inkább gondoljunk arra, hogy picit talán minden betű az elfogadás diadala. És így nézve… talán nem is baj, ha sose lesz vége az újabb és újabb betűk sorának, nem? 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / SolStock

Kanicsár Ádám András