Ma már sok mindent tudunk az iskolai bántalmazás felismeréséről, megelőzéséről és kezeléséről, ennek ellenére az ilyen ügyek végkifejlete sokszor az, hogy az áldozat vált iskolát. A látszat ellenére azonban ezzel nincs megoldva a probléma, hiszen a zaklatás soha nem néhány gyerek, hanem az egész közösség ügye.
„Csak egy kislány voltam, aki levágatta a haját” – írja Kitti, aki hetedik osztályos gyerekként büszke volt tüsi frizurájára, hiszen az anyukájának is ilyen haja volt. Aztán hétfőn bement az osztályba, és az élete pokollá változott… Védtelen gyerekként nem az ő hibája volt, ami történt – mit tenne ma mégis máshogy? Olvasói levél.
Manapság egyre többet beszélünk az iskolai bántalmazás természetéről, ám még mindig minden osztályra jut legalább egy gyerek, aki gyomorgörccsel lépi át az iskola kapuját nap mint nap. Így volt ez olvasónkkal, Sárival is, akit éveken át súlyosan bántalmaztak verbálisan és fizikailag is osztálytársai, és noha mára kiegyensúlyozott életet él, megbocsátani sosem fogja azt, amit vele tettek. Olvasói levél.
„Vilma az osztálytársam volt. Ő volt az egyetlen, aki nem jómódú családból jött, kilógott a sorból, rengeteg magatartásbeli problémája volt, nem tanult jól, úgyhogy igazából a tanárok és a gyerekek közös ellensége volt. Abban a közegben ő számított a »problémás« gyereknek. És én pokollá tettem azokat az éveket számára.”
2009-ben két kaposvári fiatal előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel meggyilkolta egy osztálytársát. A történetből könyv készült, abból pedig monodráma – ezt néztük meg az Átriumban.
A magyar tizenévesek 85 százaléka már legalább egyszer megtapasztalta, 66 százalékuk pedig rendszeresen átél iskolai bántalmazást.
Az IDEA Intézet friss kutatásából többek között kiderült, hogy a magyar felnőttek nagyobb része a csúfolódást enyhe zaklatásként ítéli meg, az iskolai erőszak kezelésében pedig szerintük a szülőknek és a tanároknak van a legtöbb felelőssége – a kormánynak kevésbé.
A sok jó emlék mellett mindenkinek vannak rossz emlékei is az iskoláról. Összeszedtük a leggyakoribb félelmeinket, mindazt, amitől diákként a leginkább rettegtünk, ha van kedvetek, folytassátok a sort. Le a lidércekkel!
Az iskolakezdés sok gyerek számára egyáltalán nem örömteli, várt esemény, hanem rengeteg szorongás, frusztráció – akár félelem – táptalaja. De mi ennek az oka, és hogyan segíthetünk?
A sok jó emlék mellett mindenkinek vannak rossz emlékei is az iskoláról. Összeszedtük a leggyakoribb félelmeinket, mindazt, amitől diákként a leginkább rettegtünk, ha van kedvetek, folytassátok a sort. Le a lidércekkel!