Miklya Luzsányi Mónika: Le kellene fóliázni a Bibliát (vagy legalább az Ószövetséget)?

–

A közösségi oldalakon és cikkben is olvastam már a felvetést, hogy a Bibliát is ideje lenne lefóliázni. Először hárítottam a dolgot, hiszen a Biblia nem gyerekkönyv, a gyerekbibliák pedig kifejezetten kerülik a problémásnak nevezhető igehelyek megjelenítését, amelyekre vonatkozhat a rendelet, amely szerint „Tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”. 

Azután jött a „200 méteres törvény”, amely szerint: „Nevelési-oktatási, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény, valamint templom és vallásgyakorlásra rendelt más hely bármely bejáratától számított 200 méteres távolságon belül születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő termék nem forgalmazható.” Valamint „gyermekeknek szóló termék a többi terméktől elkülönítve csak zárt csomagolásban forgalmazható”. Magyarán: ezek a könyvek lefóliázva és csak külön polcon árulhatók. Erősen elgondolkodtam a dolgon, hiszen az Ószövetségben számos olyan jelenet van, amely homoszexualitásra utal, illetve szexuális erőszakot ábrázol. 

A problémát felvetette a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének (MKKE) elnöke, Gál Katalin is, jelezve azt is a törvényhozóknak, hogy a rendelet értelmében a templomokban is fóliázva kellene a Bibliát árulni, illetve hozzátette, hogy „ma már, és ez nagyon pozitív fejlemény, számos egyházi felekezet foglalkozik például a szexuális bántalmazás témájával saját kiadványaiban. Ezek a könyvesboltok sokszor közvetlenül a templomok mellett vannak. A rendelet szerint akár ezek is lekerülhetnek majd a polcokról.”

Lehet, hogy kicsit homokba dugtam a fejem, mert nekem eszembe se jutott, hogy jelentős irodalmi értékkel bíró könyvre is kiterjesztenék ezt a szabályt. Hiszen ott volt az „öncélúan” kitétel, és úgy gondoltam, hogy a szépirodalmi művek kivételt képeznek és nyilván a Biblia is. Mert a Bibliában tényleg nincs öncélú szex. Most nem megyek bele részletes teológiai elemzésekbe, a lényeg az, hogy még az erőszakos szexualitás akár részletekbe menő ábrázolásának is jó oka van az Ószövetségben.

Ha a teológiai szakkifejezéseket le akarnám fordítani, akkor valami olyasmit mondanék, hogy dramaturgiai céllal jelennek meg ezek a durva jelenetek. Hasonlóan sok ezer vagy tízezer szépirodalmi és klasszikus műhöz. 

Ám nemrégiben Gábor György filozófus, aki nemcsak egyetemi tanár, hanem az MTA prominens tagja, posztolt egy képet a lefóliázott Bűn és bűnhődésről, majd cikket is írt róla. A hír teljesen sokkolt. Ha Dosztojevszkij remekművét fóliázásra ítélték, mert „önkényesen ábrázolja a szexualitást”, akkor a fél világirodalom, pontosabban bármi, akár a Biblia is fólia alá kerülhet. 

Homoszexualitás a Bibliában

Az ószövetségi törvények elítélik a homoszexualitást, mégpedig igen keményen. A legkevesebb az, hogy „utálatosságnak” nevezik (3Móz 18,22), de ezzel nem elégednek meg. „Ha valaki férfival hál úgy, ahogyan asszonnyal szoktak hálni, mivel utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérük rajtuk” (3Móz 20,13). A mózesi törvények értelmezéséhez tudni kell, hogy a Jahve-hit védelmében és megtartása érdekben íródtak. Ahhoz, hogy a zsidó nép ne oldódjon fel a kánaáni népek tengerében, meg kellett találniuk a saját identitásukat. A zsidó törzseket valójában a hitük tartotta össze, ezért a mózesi törvények keményen rendelkeznek a kánaáni népek és szokásaik ellen. A Kivonulás könyve (2Móz) több helyen jelzi, hogy Isten utasítására ki kell irtani a kánaáni városok népességét, Józsué pedig be is tartja ezt a parancsot például Jerikó bevételénél: „Kardélre hánytak, kiirtottak mindent, ami a városban volt: férfit és nőt, ifjat és öreget, marhát, juhot és szamarat” (Józs 6,21). A kánaáni vallási kultuszok is listára kerültek: „oltáraikat romboljátok le, szent oszlopaikat törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki, istenszobraikat pedig égessétek el!” (5Móz 7,5).

Témánk szempontjából mindez azért érdekes, mert a kánaáni népek kultuszaiban jelen volt a kultikus paráznaság, és nemcsak nőkről, hanem férfi paráznákról is beszámol a Biblia. A kánaáni népek között egyébként is elfogadott volt a bi-, illetve a homoszexualitás, ahogyan a nemi erőszak is, de erre kicsit később térünk vissza. 

Most inkább azt nézzük meg, hogy az Ószövetség ábrázolja-e a homoszexualitást!

Erre leggyakrabban Jónátán (Saul király fia) és Dávid kapcsolatát szokták felhozni (1Sám 18–20). Ha a huszonegyedik századi olvasatból indulunk ki, akkor a két fiatal férfi között első látásra fellobbant a szerelem, amiről a Biblia is beszámol. „Jónátán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Jónátán, mint önmagát” (1Sám 18,1,3). Sőt! Jónatán azonnal le is vetkőzött Dávid előtt. „Levette Jónátán a köpenyét, és Dávidnak adta, sőt a ruháját meg a kardját, az íját és az övét is” (1Sám 18,4). Ezek a magyarázatok azonban a mai szemszögből magyarázzák az igéket, ugyanis a korszakban az, hogy Jónatán lelke összeforrt Dávidéval, sokkal inkább szellemi, érzelmi szinten volt értendő, mint fizikailag. Az öltözet, főleg a harci öltözet átadása pedig megint csak szokás volt a korban, tehát a „vetkőzős jelenetben” nincs semmilyen erotikus felhang. 

Dávid siratóénekében is van egy sor, amit a homoszexualitás megjelenítéseként szoktak magyarázni: „Elszorul a szívem, testvérem, Jónátán, oly kedves voltál nekem! Csodásabb volt a szereteted a nők szerelménél” (2Sám 1,26).

A korabeli zsidó kultúrában azonban egészen másként gondolkodtak a homoszexualitásról is. Mivel az azonos neműek szerelme halálos bűnnek számított, kicsi az esélye, hogy valaki vállalta volna a homoszexualitását, főként egy olyan kényes helyzetben, mint amilyenben Dávid volt. Azonban a homoszocialitás, azaz az azonos nemű emberek közötti erős és mély érzelmi kötelék gyakran megjelent, és ez nem feltétlenül utalt szexuális kapcsolatra.

Jónátán és Dávid kapcsolata egy gyönyörű férfibarátságot ír le, de ismerve a korszak társadalmi és etikai nyomását a homoszexualitással kapcsolatban, ez valószínűleg nem nevezhető testi értelemben férfiszerelemnek, így arra sincs sok esély, hogy ezek az igehelyek azonos neműek közötti szexuális aktusra utaltak volna. Tehát nem jó nyom Dávidra és Jónátánra hivatkozni a homofóliázás esetében. Főleg, hogy vannak ennél jóval durvább jelenetek is Bibliában. 

Hardcore pornó a Bírák könyvében

Ha valamiért le kellene fóliázni a Bibliát a törvény értelmében, nehogy gyerek kezébe kerüljön, akkor az a Bírák könyvének 19. része, amit, ha a maga kegyetlenségében filmre vinnénk, a legdurvább pornófilmeket is lekörözné.

Röviden összefoglalva arról van szó, hogy egy lévita (alsórendű pap) a másodfeleségével utazik, és az éjszakát Gibeában akarják eltölteni. Jebúsz (Jeruzsálem) közelebb lett volna, de akkor az még kánaáni város volt, és féltek az erőszaktevőktől (!), ezért inkább tovább gyalogoltak, hogy a Benjamin törzséhez tartozó kisvárosban töltsék el az éjszakát. Egy idős ember fogadta be őket, ám éjszaka a város férfi lakói felzörgették az öreget, hogy „Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd háljunk vele!” (Bír 19,22). Elkezdődik az alkudozás, az öreg felajánlja a szűz lányát, a lévita meg a saját másodfeleségét (!), hogy megmeneküljön a nemi erőszaktól. Pontosabban nemcsak felajánlotta, hanem „fogta az az ember a másodfeleségét, és kivitte hozzájuk az utcára. Azok pedig egész éjjel vele háltak, és erőszakoskodtak vele reggelig, és csak pirkadatkor engedték el” (Bír 19,25).

Azt nem részletezi az Ószövetség, hogy mi mindent csináltak a szerencsétlen asszonnyal. De el tudjuk képzelni. Vagy lehet, hogy inkább mégse szeretnénk. Mert napkeltekor, amikor a nő hazatámolygott, holtan esett össze az ajtóban.

Mondjuk, a férj nem várhatta túl nagy aggodalommal, mert csak reggel vette észre a halott asszonyt a küszöbön. Nem volt az empátia királya, nem sokat törődött a feleségével, meg se kérdezte, hogy mi történt, csak arra biztatta, hogy ugyan keljen már fel, és induljanak útnak. Na, innen jön a legkeményebb rész, és tényleg kérem, hogy aki nem bírja, ne olvassa tovább. Ugyanis amikor észrevette, hogy halott az asszony, feltette a testét a szamarára, és amikor hazaért, vette a kését, és az asszony testét 12 részre vágta. A testrészeket pedig elküldte Izrael 12 törzsének, hogy lássák, mit műveltek a benjaminiták. A dolog egy jóvátételi háborúval zárult, minden zsidó törzs összefogott, és megtámadták Benjamint. Az erőszakos jelenetek a benjamini háború kitörésének indokait írják le, tehát dramaturgiailag indokoltak. De nem jobban, mint a fóliázásra ítélt könyvek esetében. 

Szexrabszolgaság, nemi erőszak, vérfertőzés

Az előző történet ismerős lehet, hiszen Szodomában hasonló módon akarták kikérni Lót férfi vendégeit a városlakók, amiért Isten eltörölte a várost a föld színéről. Ám a Bírák könyvében leírt eseményeket súlyosbítja az, hogy itt a zsidók, tehát Isten népének tagjai követtek el főbenjáró szexuális bűncselekményt. Ami egyébként nem lehetett olyan ritka Izraelben, hiszen a nemi erőszak, a vérfertőzés, a szexrabszolgaság több helyütt is megjelenik az ószövetségi iratokban, amelyek közül csak néhányat mutatok be.

Ábrahám (pontosabban akkor még Abrám), amikor egy éhínség elől Egyiptomba menekült, megkérte a feleségét, Sárát, hogy adja ki magát a lánytestvérének. Sára ugyanis nagyon szép volt, és Abrám félt, hogy miatta megölik az asszonyt. Félelme nem is volt alaptalan, hiszen maga a fáraó kívánta meg Sárát. Abrám gond nélkül eladta a feleségét, ne szépítsük a dolgot, szexrabszolgának. „Abrámnak pedig jó sora lett a felesége által: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálóleányai, szamárkancái és tevéi” (1Móz 12,16). Szóval Abrám nem nagyon tiltakozott, hogy a felesége a fáraó ágyasa lett. A történetnek csak az vetett véget, hogy Isten csapásokkal sújtotta a fáraót, aki rájött Abrám turpisságára.

A nemi erőszak igen gyakori volt a bibliai időkben, így erről is beszámol az Ószövetség. Például Jákób lányán, Dinán erőszakot követett el az egyik kánaáni város uralkodójának a fia, aki végül is megszerette a lányt, és feleségül kérte. Jákób két fia, Simeon és Lévi azonban annyira felháborodott a dolgon, hogy vérfürdőt rendeztek Sikem városában (1Móz 34). Pedig a saját családjukon belül is történt nemi erőszak, hiszen Rúben, Jákób elsőszülött fia megerőszakolta az apja másodfeleségét (1Móz 35). 

Dávid családjában szintén volt egy csúnya eset, amikor a fia, Amnón erőszakolta meg a saját húgát, Támárt, „utána azonban annyira meggyűlölte őt (értsd: Támárt) Amnón, hogy nagyobb lett a gyűlölete, amellyel gyűlölte, annál a szerelemnél, amellyel szerette, és ezt mondta neki Amnón: Kelj fel, eredj innen!” (2Sám 13,15). Amikor a lány nem akar elmenni, erőszakkal kergeti ki a palotából, de Absolon, Támár bátyja befogadja a lányt. Elsőre azonban Absolon nem túl empatikus az erőszakot elszenvedett lánnyal, csak legyint, hogy ugyan már, Támár ne vegye szívére a dolgot. Két év múlva azonban, amikor a politikai érdek úgy hozza, Támárra hivatkozva megöli Amnónt, a saját féltestvérét. 

De mit mondjunk? Az alma nem esik messze a fájától. Ugyanis Dávid sem volt szent életű. Betsabé története (2Sám 11) valószínűleg ismert, legalábbis a romantikus fürdős jelenet, amikor Dávid megpillantja a fürdőző Betsabét, és azonnal szerelemre lobban iránta. Nem tud a vágyainak parancsolni, azonnal magához rendeli a nőt, és magáévá teszi. A Biblia itt nem ír nemi erőszakról, azonban valószínűsíthető, hogy a király parancsát nem tagadhatta meg Betsabé akkor sem, ha egyetlen porcikája sem kívánta az aktust. Főleg annak tudatában, hogy a házasságtörést halállal büntették Mózes törvényei. Márpedig ez vastagon házasságtörés volt, mert Betsabé a hettita Uriásnak, Dávid egyik legkiválóbb harcosának volt a felesége. Dávid azonban csellel eltette láb alól a férjet, hogy feleségül vehesse Betsabét. Persze ezért meg is bűnhődött rendesen, ám mindez nem szépíti meg Dávid cselekedetét. 

 

Lehetne még tovább folytatni a történetek sorát, lehet szörnyülködni is rajtuk, de az az igazság, hogy az Ószövetség a saját korának törvényeit, társadalmi mozgásait és eseményeit írja le, gyakran kendőzetlen kegyetlenséggel.

Pont úgy, ahogyan számos szépirodalmi mű is teszi – amelyek közül most sokat lefóliáznak, állítólag a gyerekeink védelmében. 

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / ballyscanlon

Miklya Luzsányi Mónika