Soha nem volt még ilyen nehéz fiatalon önerőből lakást vásárolni

–

Nemrégiben olvastam a Guardienen egy cikket, amely arról számolt be, hogy az Egyesült Királyságban a magántulajdonban lévő lakások több mint háromnegyede az ötven év felettiek tulajdonában van, és mivel a keresethez viszonyított lakásárak a tizenkilencedik század óta nem voltak ilyen magasak, könnyen megeshet, hogy azok a fiatalok, akiknek nincs ingatlanuk, hamarosan aszerint fognak partnert választani, hogy a másiknak van-e lakása, vagy lehetősége a jövőben öröklésre.

Mindez kíváncsivá tett: vajon mi a helyzet ma Magyarországon e téren a fiatalok körében? Azt ugyanis mindenki a saját bőrén tapasztalja, hogy manapság még egy autó kizárólag önerőből való megvásárlása is megugorhatatlannak tűnik, nemhogy egy ingatlané. (Láthatjuk, hogy sokszor egy-egy nagy bevásárlás is horribilis összegeket emészt fel.)

Az Eurostat adataiból kiderül, hogy

2010-hez képest 2023 első negyedévére Magyarországon 180 százalékkal lettek drágábbak a lakások.

Az EU-ban ennél csak Észtországban emelkedtek az árak nagyobb mértékben, 200 százalékkal. Ennek tükrében nem meglepő, hogy 2023 első három hónapjában harmadával kevesebb lakást adtak el, mint egy évvel korábban – írja a KSH adataira támaszkodva az ingatlannet.hu. Bár a drágulás mértéke az utóbbi időben lassulni látszik, az árak még így is az egekben vannak, és ez jelentősen visszavetette nemcsak a vásárlói kedvet, de a képességet is. „Idén számottevően csökkent a lakáspiaci forgalom, a lakásárak az első negyedévben minimálisan nőttek, a kínálati piacon pedig szélesebb választék, visszafogott kereslet a jellemző” – írja a témában az Index.

Kíváncsi voltam, hogy mindezek tükrében, a követőim körében végzett – nem reprezentatív – felmérés alapján, vajon kinek mennyire fontos manapság az ismerkedés, párválasztás során, hogy a másiknak legyen ingatlana és/vagy megtakarítása. Bár a válaszadók kivétel nélkül mindannyian nők voltak (ezúton kérem a férfi olvasóinkat, hogy szóljanak hozzá a témához), nagyon nagy arányban fordultak elő azok, akik úgy nyilatkoztak, hogy a lakás megléte egyáltalán nem fontos. A válaszadók mindegyike egyetértett viszont abban, hogy a megtakarítás nagyon is fontos, és nem pusztán a pénz miatt.

A megtakarítás, a pénzhez való hozzáállás sokat elárul a másik jelleméről

(Az anonimitás érdekében a válaszadók keresztnevét megváltoztattam.)

„Nekem az nem fontos, hogy a pasimnak legyen saját lakása, mert nekem van sajátom, és valószínűleg nem is költöznék ki belőle, inkább őt költöztetném be – állítja Kitti, majd hozzáteszi: – Megtakarítása viszont legyen, mert

ha elkezdünk egy közös életet, nekem fontos, hogy ketten vállaljunk érte pénzügyi felelősséget,

és nem szeretném, ha feszültség lenne abból, hogy, mondjuk, valamit csak én fizetek, mert neki épp nincsen pénze.”

Szilvinek a lakás sosem volt fontos; sem neki, sem a párjának nincs, jelenleg is albérletben élnek Budapesten. Nem is terveznek venni, ugyanis nem akarnak az országban maradni. A megtakarítás Szilvinek fontos, hiszen egy esetleges költözés esetén többhavi kaucióra van szükség. „Ebben az esetben jobb, ha mindkét félnek van félretett pénze. Persze nemcsak költözés, hanem bármi közbejöhet, ami miatt szükség van egy nagyobb összegre.”

Diának sem számít, hogy a másiknak saját lakása legyen, a megtakarítás viszont annál inkább. Azt gondolja, a neveltetése miatt érez így, mert olyan szellemben nevelték, hogy mindig legyen egy kis tartalék, bármikor adódhat olyan élethelyzet, amikor hirtelen meg kell venni, be kell fizetni valamit, vagy bármi más miatt hozzá kell nyúlni. De egy esetleges nyaralást, karácsonyt is könnyebb ilyen módon kigazdálkodni. „Nem is a konkrét megtakarítás, ami igazán fontos, hanem hogy ezzel a szemlélettel tudjon azonosulni, ha egy párként élünk, és ne teljesen máshogy álljunk a pénz kérdéséhez. Hosszú távon amúgy sem hiszem, hogy működőképes egy olyan kapcsolat, ahol az egyik fel mindig a zsebe aljara néz, a másik pedig nagyon szeret előregondolkodni, és megtakarítani.”

Dóri úgy gondolja,

ma már a világ legtöbb nagyvárosában mindenki bérel, azt pedig, hogy az ingatlan lenne a legjobb befektetés, az utóbbi évek alaposan megcáfolták. Az viszont, hogy legyen a másiknak megtakarítása, nagyon fontos. Egyrészt a személyiségéről is árulkodik, hogy előrelátó, megfontolt típus,

másrészt a közös élethez, a közös jövőhöz elengedhetetlennek tartja, hogy az embernek legyenek tartalékai.

Timi úgy véli, ha a másik félnek van megtakarítása, az a közös értékrendet is jelenti. „Ez sokkal inkább a hasonló hozzáállást, a szorgalmat és a fejlődésre, előrehaladásra való törekvést jelenti, továbbá azt is, hogy a megtakarítási szándék mögött egy komoly, céltudatos ember rejlik.”

Az anyagi háttere is változhat a feleknek a kapcsolat során, és nem mindegy, milyen életszakaszban találkoznak

Kriszti tanítóként végzett az egyetemen. Már akkor is tudta, hogy nem kiemelkedő a fizetése, így fontos lett számára, hogy a másiknak biztos anyagi háttere legyen. „Teljesen véletlenül egy olyan ember lett a nagy Ő, aki bankban dolgozik és nagyon ért a számokhoz. Amikor megismertem, ezt még nem tudtam, de valahogy mégis így alakult. Ahogy ő anyagi biztonságot tudott nyújtani, én is megtaláltam azt az iskolát, ahol versenyképes a fizetésem. Egyenlők vagyunk azóta ilyen értelemben is.”

„Nálam ez korfüggő – mondja Zsófi. – Egy egyetemista sráctól nem várnám el az albérletet sem, ismerve a piaci viszonyokat. Viszont, ha már dolgozik, akkor legalább egy bérelt garzonja legyen, hiszen nekem is fontos volt, hogy ne a szüleimnél lakjak. Én is meg tudtam oldani, úgyhogy fontosnak tartanám, hogy a másik is így tegyen. A saját tulajdont nem várnám el, csak a függetlenséget. Hozzáteszem, a férjem az anyjával élt, amikor megismerkedtünk (egyetem alatt), és onnan az én albérletembe költözött, a házunk hitelét viszont nagyrészt ő fizeti, így változott kettőnk anyagi helyzete.

Ma, 30 pluszosan biztos nem állnék már szóba olyannal, aki a szüleivel él. Hangsúlyozom, nem anyagi, hanem függetlenségi szempontból.

Nem szeretnék negyven felé a kedves mamával bazsalyogni a reggeli kávé felett.”

Editet nem zavarja, ha a másik lakótársakkal lakik együtt, akár albérletben, vagy a szülőknél otthon, csak legyen önálló.

A kor előrehaladtával válhat egyre fontosabbá a másik anyagi helyzete

A 26 éves Emmának a saját lakás soha nem volt szempont. A mostani barátja viszont hat évvel idősebb nála, van lakása, kocsija, és látja azért, ez milyen előnyökkel jár. Azt gondolja, ha újra párkereső helyzetbe kerülne, akkor már fontos lenne ez is. Ezzel együtt úgy véli, fontosabb, hogy hasonló hozzáállásuk legyen a pénzügyekhez.

Jankának, ahogy idősödött, úgy lettek fontosak ezek a dolgok. Mivel neki már volt saját lakása, megtakarítása, függetlenedett a szüleitől, számított, hogy olyat találjon, aki hozzá hasonlóan szeretne tenni az előbbre jutásért. „De az már, hogy mekkora, milyen menő, milyen sok, hol van, az nem érdekes, inkább a tény, hogy neki is fontos ez a szemlélet, neki is célja a létért való küzdelem – ahogy édesapám fogalmazna.” 

Van, aki szerint tönkre is tehet egy kapcsolatot, ha az arányok nem kiegyenlítettek

Rékának volt olyan kapcsolata, ahol ő fizette a rezsit és az ő lakásában laktak, úgy érzi, sok férfi ilyenkor kiherélve érzi magát, és úgy éli meg, hogy a nő tartja el. Ez nem is egészséges szerinte. Fontosnak tartja a törekvést, hogy a két fél egyenlően adjon a közösbe.

A 35 éves Vivi is azt szeretné, hogy egy (hasonló korú) férfinak legyen legalább annyija, mint neki, ami amúgy állítása szerint nem sok: egy 32 négyzetméteres saját lakása van (valamennyi hitellel). „Ha összejövök valakivel, és előbb-utóbb összeköltöznénk (nyilván nem a 32 nm-en, ahhoz már »öreg« vagyok, hogy valakit nonstop toleráljak ekkora alapterületen), akkor ha ketten összerakjuk, amink van, egy nagyobb lakást simán abszolválunk belőle. De ha neki nincs semmije, akkor meg lennénk lőve. Az én lakásomban nincs hely még egy embernek plusz a cuccainak, és nem is szeretnék mamahotel helyett barátnőhotelként funkcionálni. Ismerem az ingatlanpiaci helyzetet, tudom, hogy az utóbbi egy-két évben betegesen elszálltak az árak, én is az utolsó előtti pillanatban tudtam tavalyelőtt még elfogadható áron megvenni a kis lakásomat (szakítás/közös lakás/felezés után).” 

„Feszültségforrás lenne, ha nem ugyanazon az anyagi szinten lennénk. A férfiego ritkán kezeli jól, ha a nő jobb módú,

nőként pedig fontos, hogy legyen anyagi megbecsültsége is annak, amit a férfi elér a munkáján keresztül, ez ugyanis szoros összefüggésben van szerintem az ember önértékelésével is” – vallja Barbi, aki nem várja el, hogy eltartsák, sőt, de azt sem szeretné, hogy azért ne engedhessenek meg maguknak egy olyan életszínvonalat, amire ő megkereste a rávalót, mert a másik nem tudja a saját jogán hozni ugyanezt.

De vajon mekkora a realitása annak ma Magyarországon, hogy két fiatal önerőből közös ingatlant vásárolhasson? 

A Bankmonitor 2023. márciusi podcastjában Fülöp Norbert, a Bankmonitor pénzügyi szakértője, Sztojcsev Iván gazdasági újságíró és Bártfai Krisztián újságíró járta körbe a témát. 

Fülöp kiemelte, hogy az utóbbi években több dolog együttes hatása érezhető, amelynek következtében átalakult az ingatlanpiac, és a lakáshitelek is. Felmérésük szerint, ha egy átlagos, pesti oldalon található panellakást szeretnénk vásárolni, az körülbelül 35 millió forintba kerül.

A jogszabályok a jelzáloghitelek esetében 20 százalék önerőt írnak elő, de a szakember szerint a bankok sokkal óvatosabbá váltak a hitelezéseket tekintve, így a realitás ma már a 30 (!) százalékos önerő.

Ha ennek valaki a birtokában van, és egy előbb említett kb. 35 millió forintos ingatlant vásárolna, Fülöp szerint a hitelhez kb. havi 600 ezres fizetés szükséges háztartáson belül, és úgy érdemes kalkulálni, hogy ebből legjobb esetben – a bankok közötti árkülönbségeket figyelembe véve – körülbelül 213 ezer lesz a törlesztő. Egy háztartásnak azonban hiába marad egy hónapra ebben az esetben nagyjából 400 ezer forintja, az infláció miatt ennek az összegnek a vásárlóereje folyamatosan csökken.

A szakértő azt is kiemeli, hogy érdemes mindezt összevetni azzal, hogy a pesti panellakással szemben

egy budai téglalakás ára átlagosan 99 millió forint, és még ha ehhez meg is van a minimális 30 százalékos önerőnk, a hitelfelvételhez akkor is háztartásonként 1,3 millió forintot meghaladó nettó jövedelem szükséges.

Fülöp azt is hozzáteszi, hogy az elmúlt években jelentősen drágultak a hitelek, amelyekhez magasabb bérek szükségesek, és a havi törlesztők is emelkedtek.

A KSH legfrissebb adatai szerint, 2023 márciusában a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 577 900, a kedvezmények figyelembevételével számolt

nettó átlagkereset 398 ezer forint volt.

Sztojcsev Iván gazdasági újságíró szerint az elképesztően magas ingatlanárak okát abban kell keresni, hogy a teljes magyar gazdaság ár-bér spirálban van: ahogy nőnek az árak, az emberek igényt tartanak a magasabb bérekre, ez pedig még tovább emeli mindennek az árát, ennek hatása pedig átgyűrűzik az ingatlanpiacra. Hozzáteszi, hogy míg a 2010-es évek közepétől alacsony volt a kamatszint, és hozzászoktunk, hogy viszonylag jó feltételekkel lehet lakásokat venni, az Airbnb-lakások, majd a Covid teljesen megborította a piacot, most pedig elkezdtek nőni a kamatok, beindult az előbb említett ár-bér spirál, és ezek mind-mind hatással voltak a jelenlegi drágulásra.

  

Az világosan látszik az ingatlanportálok hirdetéseiből is, hogy

a kínálat jelenleg sokkal nagyobb a keresletnél,

hiszen az ingatlanárak az egekben vannak, a bankok szigorúbb feltételek szerint hiteleznek, és az elmúlt évek gazdaságra gyakorolt hatásai sokkal óvatosabbá tették az embereket.

A szakértők szerint jóslásokba a jövőt illetően képtelenség bocsátkozni, abban viszont talán mindannyian egyetérthetünk, hogy a fiataloknak, akik önerőből szeretnének otthont teremteni, soha nem volt még olyan nehéz dolguk, mint napjainkban. Akkor pedig végképp, ha ezt valamilyen oknál fogva egyedül, társ nélkül szeretnék, vagy kénytelenek megvalósítani.

Ti mit gondoltok a témáról? Írjátok meg kommentben!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / We Are

Krajnyik Cintia