Hugh Grant egy beázott pincében keresgéli az egy és igaz vallást

–

A mindenható jelenléte

Hogy a két hittérítő lány nem egy-egy szentfazék, az rögtön a film elején kiderül, amikor még hátulról veszi őket a kamera. Miközben egy gigászi méretű óvszert reklámozó padon üldögélnek, az egyik bevallja: az istenhit, a mindenható jelenléte igencsak unortodox körülmények között vált valóssá számára. Egy amatőr szexvideó egyik jelenete volt az, amiből transzcendens megvilágosodás érte… miközben olyan zavartan és szótagolva mondja ki többször is a pornográfia szót, mintha a családi karácsonyon kellene megtárgyalnia a szexuális preferenciáit az anyósával.

A lányok nem maguk választották a mormon vallást, az egyik ebbe született bele, a másik az édesanyját követve vált mormonná.

A hitük tehát nem zsigeri, magukból fakadó, és ez az a repedés, ahová Hugh Grant karaktere, Mr. Reed igyekszik befurakodni igencsak erőszakos, demagóg módon.

A Hugh Grant által alakított habókos öregúr, Mr. Reed maga is sokat foglalkozott a hit, az egyetlen igaz vallás kérdésével. A szépen kijegyzetelt mormon könyvének vagy a vallások hasonlóságát bemutató képtárának a hittérítő lányok, Paxton és Barnes nővér is elismeréssel adózik… eleinte. A férfi kitartó szorgalommal csábítja őket egyre beljebb és beljebb az otthonába, amiről azonban hamarosan kiderül: valójában egy időzáras börtön feladványokkal, melyek döntésre kényszerítenek – legalábbis ez lehetett az alapötlet.

Maga a pincerendszer azonban messze nem olyan komplex, mint amit a kérdés körbejárása szerintem megérdemelne. A kanadai horror rejtvényhez, A kockához – ami hasonló alapötlettel rendelkezik: a túlélésed záloga, hogy melyik utat választod – egyáltalán nem mérhető, holott az előzetes alapján én valami hasonló labirintusszerű pokolban reménykedtem.

Az is zavart, hogy egyes rémisztőnek szánt elemekről nem derül ki, végül is milyen célt töltöttek be. Mi végre a vízcseppek által átbillenő bambusz izé? Miért kapcsolódik le a házban a villany bizonyos idő elteltével? (Ha valaki látta a filmet, és rájött a megoldásra, árulja már el!)

Hugh Grant, az isten

Az Eretnek egészen odáig feszült izgalomban tartja a nézőt, amíg a lányoknak a templomszerű könyvtárszobában választaniuk kell: a Hit vagy a Hitetlenség feliratú ajtón mennek-e be. Épp onnantól azonban, hogy a Hugh Grant által megformált Mr. Reednek fel kellene villantania ördögi tervét, a horrorfilm igencsak döcögőssé válik.

Mintha a főhős nem tudná eldönteni, maradjon meg a kivilágított szobában trónoló Mindenható szerepében – aki az embereket csupán bábunak tekinti az általa kreált világban –, vagy csatlakozzon hozzájuk Vergiliusként, hogy őket a maga által ácsolt pokolban kísérgetve lábjegyzetelje az élményeket?

Az isten jelenlétét illető kérdésre, ha az Eretneket vesszük alapul, a válasznak szerintem mindenképp ennek kellene lennie: addig hiteles és félelmetes az Úr, amíg nem ereszkedik le közénk, a beázó pincerendszerbe. Onnantól azonban már egy lesz közülünk: gyarló és esendő ember.

Mr. Reed igazán odatette magát, hogy létrehozzon egy olyan horrorisztikus alagsort, aminek a segítségével főhőseink a mormon vallásba vetett vakbuzgó hitét szeretné megkérdőjelezni… hogy aztán pofonegyszerű és viszonylag rövid idő alatt meghozott válaszokat kapjon. De hogy érdemes volt-e e célból felhúzni ezt az egész miskulanciát? Hát… ha megkérdezett volna előtte engem, inkább egy igazi áfonyás pitesütés irányába terelgettem volna el. 

Exmormon színésznők

A két hittérítőt játszó színésznő, Sophie Thatcher és Chloe East mindketten mormon neveltetésben részesültek. „Úgy éreztem, mintha a csontjaimban ismerném ezt a karaktert” – nyilatkozta East az Entertainment Weeklynek. – „Bárcsak ne ismerném ennyire jól, bár utána kellett volna néznem dolgoknak… de teljesen értettem, miről van szó. Én sajnos voltam ez a személy, illetve bennem van még mindig az, amit felhasználhatok ebben a filmben. Ugyanakkor nagyon jó, hogy ez a szerep nekem ennyire természetesen jött.”

A két színésznő háttere azért is izgalmas, mert a rendezőnek, Scott Becknek fogalma sem volt róla – nem volt elsődleges szempont a casting során, hogy a színészeknek legyenek a mormon vallással kapcsolatos saját élményeik, hozzá való kötődéseik. 

Nagytotál Grant szarkalábairól

Scott Beck és Bryan Woods író- és rendezőpáros barátsága még általános iskola hatodik osztályába nyúlik vissza. Akkor találkoztak először, és nagyon megörültek, amikor felfedezték: mindketten imádnak a Star Wars-figuráikkal filmeket készíteni. A gyerekkori hobbiból aztán sikeres szakma lett, olyan filmek kerültek ki a kezeik alól, mint a 65 (a filmről, amiben Adam Driver küzd hol egy felbukkanó dinoszaurusszal, hol egy kelletlen kamaszlánnyal, hol meg a Föld felé közelítő meteorral ITT írtam), vagy a Hang nélkül. 

A horrorfilmes feszültséget ezúttal is kiválóan megalapozták. Nincs háttérzene, nem cincog a hegedű, nincsenek jump scare-ek. Ennél sokkal hatásosabb és kifinomultabb módszerekkel operál a mozi: az összes zaj – vízcsepegés, rémült lélegzetvétel, halálhörgés, siralom – felerősítve dübörög a fülünkben, miközben a kamera belemászik a szereplők arcába, igazán közeli élményt nyújtva Hugh Grant ráncairól. 

A magát jófejnek tartó, creepy tanár

Grant a Graham Norton Show-ban mesélte el, hogy egy olyan egyetemi tanárról igyekezett megformálni Reed karakterét, aki előszeretettel poénkodik a diákjaival. „Azt gondoltam, minden, ami ijesztő vele kapcsolatban, kétszer-háromszor olyan ijesztő lesz, ha közben még tréfálkozik is.” 

A jópofáskodó oktató figurája pedig egyetemes, ijesztően ismerős lesz mindannyiunknak. „Úgy képzeltem, hogy ő egy rendkívül magányos figura, az a típus, akit nem igazán szeretnek az emberek. És aki emiatt azzal kompenzál, hogy sokat poénkodik, ugratja a másikat.”

Az Eretnek távolról sem tökéletes, és nem ez lesz az a film, amitől majd éjjel sikítva ébredsz, de amiért azonban mégis érdemes megnézni, az Grant játéka, aki tényleg remekül hozza az ismerősen kedves, ám mégis félelmetes karaktert.

Fiala Borcsa