–

Bronski Beat – Smalltown Boy

A Smalltown Boyt máig a klasszikus, 80-as évekbeli diszkóslágerek legnagyobbjai között tartják számon különös, mélabús hangulata miatt. De mitől is vált LMBTQ-himnusszá ez a szomorkás dal? A válasz a történetben keresendő, amely szerint dalban szereplő kisvárosi fiú éppen menekül szülővárosa és addigi élete elől, ami csak szomorúságot és könnyeket hozott neki.

A sorok mögé pillantva pedig hamar nyilvánvalóvá válhat, hogy főszereplőnk milyen démonokkal küszködik: „Anyád sosem fogja megérteni, miért is kellett elmenned / A kérdéseidre sosem leled meg a választ otthon / A szeretetet, amire szükséged van, sosem leled meg otthon.”

A dal egy kitagadott fiú balladája, a hozzá készült videóklipben pedig 1984-hez képest meglepően bátor módon mutatták be, ahogyan egy meleg fiút kivethet magából a családja, miután fény derül a szexuális irányultságára.

Bár a klip egy kisebb tragédiát dolgoz fel, muszáj kiemelnünk, hogy végül pozitívan zárul, eszünkbe juttatva RuPaul, a drag queenek királynőjének egyik legfontosabb bölcsességét: „Meleg férfiként neked magadnak kell megválasztanod, ki is legyen a családod.”

Frankie Goes To Hollywood – Relax

Bár a Relax Angliában jó időre tiltólistára került, megjelenése évében, 1983-ban tízmillió példányt adtak el belőle, így máig a világ egyik legsikeresebb dalaként tartják számon. Pedig nem másról szól, mint a „kefélésről” – csak hogy a banda egyik tagját, Mark O’Toole-t idézzük.

Halkan jegyzem meg, hogy napjainkban nagyjából közmegegyezés tárgya, hogy a Relax! felkiáltás nem a szabadidős lazításra szólít fel, hanem arra a bizonyos lassításra, amit azért használ az ember, nehogy a szexuális aktus túl korán érjen véget.

Ennek ellenére a tagok jó ideig tagadták, hogy a dalnak bármi köze lenne a szexualitáshoz. Ez már csak azért is lehet meglepő, mert mindeközben készítettek hozzá egy klipet, ami egy az egyben a melegvilág egy rejtettebb szexuális dimenzióját dolgozta fel, még ma is meglepő szenvedéllyel és nyíltsággal: melegklub, drag queenek, BDSM-figurák, sőt még egy kis aranyeső is bekerült egy jelenetbe – és itt nem a növényre gondolunk.

Ezek után nem meglepő, hogy a videó gyorsan tiltólistára került. A lemezkiadónak így nem volt más választása: készíttetett egy másik, visszafogott verziót – ez azonban már késő bánatnak bizonyult. Nagy szerencse viszont, hogy a tiltott gyümölcs mindig is ilyen kívánatos volt: valószínűleg a betiltásnak is tulajdoníthatóan vásárolták meg annyian kislemezen.

A történet furcsa vége, hogy miután a melegszexről szóló dal az év egyik legnagyobb slágere lett, a BBC végül kénytelen volt kiadni az 1983-as karácsonyi válogatásán, feloldva a korlátozásokat. És hogy miért is volt a központi téma a melegszex? Erről a két nyíltan meleg tag biztosan tudna mesélni, főleg, hogy kifejezett céljuk is volt szexualitásukat feldolgozni a művészetükben.

Pet Shop Boys – It’s a Sin

Bár nem kimondottan meleghimnusz, és még csak nem is annak szánták, mégis talán az It’s a Sin áll a legközelebb az LMBTQ-közösség szívéhez a brit banda meglehetősen queer repertoárjából.

A dalból egyébként nagyobb durranás lett, mint ahogy arra számítottak: Neil Tennant elmondása szerint egy rosszabb pillanatában, csupán 15 perc alatt írta meg a dalszöveget, amely az iskolai éveit dolgozza fel. Egy katolikus iskola egykori nebulójaként ugyanis azt tanulta, hogy minden, amit csinál, amit érez – igazából az egész élete –, úgy ahogy van: bűn.

Miután pedig a katolikus egyház előszeretettel kommunikálja, hogy az azonos neműek szerelme bűnös dolog, valóban nem volt nehéz az LMBTQ-közösségnek azonosulnia olyan sorokkal, miszerint: „Ha visszatekintek az életemre / Örökké, egyfajta szégyennel / Látom, hogy mindig én voltam, akit hibáztatnak.”

A dal végén elhangzó latin confiteor (a gyónási szertartáshoz tartozó liturgikus ima) pedig végképp kellően nyomasztóvá teszi a hangulatot, mesterművé emelve a dalt. 

Erasure – A Little Respect

A brit szintipop banda, az Erasure egykor központi helyet foglalt el az LMBTQ-közösség szívében, köszönhetően többek közt annak, hogy a csapat énekese, Andy Bell egyike volt annak a kevés közszereplőnek, aki nyíltan vállalta melegségét.

Sok dalszövegük – a korszakra nem igazán jellemző módon – nem vetíthető rá konkrétan a férfi-nő párkapcsolatokra, hanem univerzálisabban értelmezhető.

Mindez igaz az egyik legikonikusabb dalukra: A Little Respectben talán egy szikrányival még egyértelműbben érezhetjük azt, hogy két férfi párkapcsolatának finom problematikáját dolgozza fel. Ráadásul a szerzemény egy meglehetősen erős utalást is tesz az akkori brit homofób törvényre, a híres 28-as cikkelyre, amely nagy erőkkel próbálta elsöpörni a nyomát annak, hogy Angliában egyáltalán élnek LMBTQ-emberek – akik bizony néha szerelembe is esnek. „Miféle vallás vagy ok késztethet egy embert arra, hogy megtagadja a szeretőjét?” – hangzik el a dalban. 

Az pedig már csak hab a tortán, hogy a pletykák szerint Bell az Erasure koncertjein a következő kis beszédet intézte a közönséghez a sláger előtt: „Amikor kislány voltam, megkérdeztem anyukámat: Lehetnék-e meleg, ha felnövök? Azt válaszolta: Igen, ha mutatsz egy kis tiszteletet.”

Sylvester – You Make Me Feel Mighty Real

A You Make Me Feel Mighty Real a világ egyik legjobb slágere. Ez nem az én személyes véleményem, hanem megannyi újságíróé: az örökzöldet nemegyszer találhattuk már meg nagyszabású a világ legjobbjai típusú listákon. Sőt, 2019-ben a Kongresszusi Könyvtár hivatalosan is regisztrálta azok közé a dalok közé, amelyeket gondosan meg kell őriznie az amerikai Nemzeti Hangfelvétel-nyilvántartásnak azok kulturális hatása és fontossága miatt.

Sylvesternek valójában az összes dala, de igazából az egész életműve egy nagy meleghimnusz. Ez csupán a legismertebb slágere, ami 1978-ban felrobbantotta a diszkókat és a melegbárokat. De mit is tudhatunk az előadóról?

Sylvester James Jr. amerikai énekes már a 70-es években nyíltan vállalta melegségét, ami a korszakban mind a magánéletben, mind pedig a zenei szcénában meglehetősen bátor tett volt. És ha ez még nem lenne elég bátor tett, az előadó mert több lenni, mint nyíltan meleg énekes. Alaposan megelőzve korát nem törődött olyan butaságokkal, hogy egy ruhadarabot férfiaknak vagy nőknek szántak-e, de a nemi szerepekkel is szívesen szakított egy igazán színes, izgalmas és dinamikus színpadi jelenséget teremtve ezzel, ami a saját személyiségének egyfajta kiterjesztése volt.

Sylvester valóban ikon volt. Nemcsak hogy bátran vállalta magát, utat mutatva megannyi embernek, de később az AIDS elleni küzdelem fontos szóvivője és harcosa lett – utolsó éveiben is küzdve a közösségért. Csupán 41 éves volt, amikor 1988-ban az AIDS áldozata lett.

Végrendeletében úgy rendelkezett, hogy minden, a zenéjéből származó bevétel a San Fransiscó-i HIV- és AIDS-alapítványokat illeti.

Cheryl Lynn – Go To Be Real

1978-ban nemcsak Sylvester, de Cheryl Lynn is kiadott egy meleghimnuszt. Az énekesnő debütáló dala, a Got To Be Real már lüktető ritmusa miatt is erős induló lehetett a címért, de az olyan üzenetekkel is, mint a „légy hű önmagadhoz mindenáron”, könnyen tudott azonosulni a büszkeségéért naponta megküzdő közönség.

Ám a Got To Be Real igazán csak 1990-ban nyerte el igazán a meleghimnusz címet, miután a Paris Is Burning című ikonikus queer dokumentumfilm főcímzenéje lett, ami mélyrehatóan mutatta be a New York-i LMBTQ-közösség rejtett ball kultúráját, annak minden örömteli és szomorú pillanatával és egyedi, izgalmas alakjaival.

A sláger valóban tökéletesen passzolt a dokumentumfilm témájához: hiszen mi tudna jobb aláfestő zene lenni olyan emberek bemutatásához, akik egész életükben saját maguk újabb és újabb oldalát mutatják meg, mint egy egohimnusz, amely pont erre biztat?

Diana Ross – I’m Coming Out

Miért ne lenne meleghimnusz egy lüktető diszkóslágerből, amelynek a címe szó szerint egy LMBTQ-ember életének egyik legfontosabb eseménye?

Diana Ross egyik legnagyobb slágere mögött érdekes történet húzódik. Az énekesnő 1979-ben kérte fel Bernard Edwardsot és Nile Rogerst arra, hogy készítsenek neki egy lemezt, miután lányával meghallgatták a két férfi bandájának, a Chicnek a koncertjét. A srácok komolyan vették a megbízást: heteken át beszélgettek az énekesnővel, hogy a legautentikusabb dalokat rakják össze számára. 

Aztán Nile egyszer csak eljutott egy bárba, ahol egyszerre 7-8 olyan drag queent is látott, akik Diana Rossnak öltöztek az esti fellépésükhöz. Már ott megfogalmazódott benne a gondolat, hogy ha a közösség ennyire imádja Dianát, akkor nincs mese: Dianának kell egy meleghimnusz.

Így született meg az I’m Coming Out, amit Ross nagy energiákkal énekelt fel – számára a dal inkább az elszakadást és az önállósodást szimbolizálta előző zsarnoki lemezkiadójától.

Ross büszkén mutatta meg új kiadója fejeseinek a dalt, a fogadtatás viszont nem volt rózsás. Ross tőlük tudta meg, hogy a coming out kifejezés az LMBTQ-közösség sajátja, és arra utal, amikor valaki vállalja szexuális orientációját vagy nemi identitását. Ezek után attól tartottak, hogy ha az énekesnő erről énekel, mindenki azt fogja gondolni, hogy ez az ő személyes előbújása, amiben ő maga is bevallja, hogy leszbikus. A találkozó után a zaklatott Ross állítólag sírva rohant vissza a stúdióba a két férfihoz, felelősségre vonva őket, amiért ilyen lehetetlen helyzetbe akarják hozni. Végül azonban sikerült megnyugtatni, hogy erről szó sincs. A dal pedig maradhatott a lemezen.

Rogers végül 2021-ben, a TikTokon mesélte el a drag queen-inspirációt a dalhoz, végleg megerősítve, hogy a coming out a dalban bizony arról a coming outról szól, és igen, ez a dal a meleg közösségnek íródott. Utólag biztos Ross sem bánta.

Queen – I Want To Break Free

A Queen egyik leghíresebb slágere, hasonlóan a listán szereplőkhöz, üzenete miatt vált meleghimusszá, hiszen a szabadság és az önazonosság iránti vágy a 70–80-as években szinte eggyé olvadt az LMBTQ-közösséggel, amelynek tagjai folyamatos társadalmi ellenszélben próbáltak létezni.

Valójában viszont az I Want To Brek Free nem egy, a melegeknek írt szerelmes levél – bár igen romantikus lenne, ha a szöveg egyfajta rejtett coming out lett volna az élete végéig titkolózó Mercurytól, de a dalt a Queen másik tagja, John Deacon jegyzi.

Jó, jó, gondolnánk, de akkor is ott van a klip, amelyben a négy tag nőnek öltözve jelenik meg. Mi más lehetett volna kedvesebb gesztus a közösségnek, ha nem ez?

A Queen viszont ezzel a kreatív kanyarral nem a drag queen kultúrának bókolt, inkább egy kedves-gunyoros kikacsintást intéztek a brit szappanopera világa felé. A briteknél ugyanis a női ruhába öltözött férfiak képe Shakespeare óta hétköznapi jelenség, így ők csak jót kacagtak a mondhatni közös nemzeti poénon.

Village People – Y.M.C.A.

Rendben, talán ez a dal nem a lista legmeglepőbb darabja, bár sokak szemében inkább kötődik a sportélethez vagy az amerikai életérzéshez, mint az LMBTQ-közösséghez – holott a sláger igencsak beágyazódott a meleg férfiak kultúrájába.

A Village People – amelynek egyik tagja, Jacques Morali, nyíltan meleg volt – tudatosan építkezett a queer kultúrából, hogy magához vonzza a diszkók szép számú meleg közönségét. De az Y.M.C.A. nemcsak a banda miatt lett meleghimnusz, hanem egy sokkal érdekesebb és arcpirítóbb dolog miatt.

Az YMCA rövidítés a Fiatal Keresztény Férfiak Közösségét takarja, egy világszintű szervezetet, amely Svájcból indult. A közösség az 1880-as években kezdett el házakat felhúzni elhagyatott területeken, így teremtve lakhelyet a városba költözőknek. 1970-re ezeket a területeket aztán inkább hajléktalanok lakták, illetve olyan fiatalok, akik kénytelenek voltak a semmiből új életet kezdeni – például azért, mert kitagadta őket a családjuk. Ez viszont a borúsabb valóság.

Ám míg a dalszöveg alapvetően az YMCA értékeit dolgozza fel, és azt is bemutatja, hogy a fiatal afroamerikai közösségre mennyi izgalmas sportprogram és mulatság vár az organizációnak hála, addig a meleg közösség számára teljesen másfajta jelentéssel bírt: azt a New York-i területet jelentette, ahova azért lehetett járni, mert ott bárki nagy eséllyel találhatott egyéjszakás, vagy inkább néhány órás kalandokat. Ugye, hogy így már más érzés lesz táncolni rá?

George Michael – Freedom! ’90

És természetesen egy ilyen válogatásból a 90-es évek sem maradhat ki: nem szabad elfelejtenünk George Michael Freedom! ’90 című dalát, aminek már a címéből sejthetjük, hogy miért is fogadta tárt karokkal az LMBTQ-közösség. A szabadság ugyanis meghatározó vágy a közösségben, ráadásul,

ha picit jobban megvizsgáljuk a szöveget, akár még George Michael egyfajta titkos, elsuttogott coming outjaként is értelmezhetjük: „Szerintem van itt valami, amit tudnod kellene / Itt az idő, hogy elmondjam / Van valami mélyen bennem / Van valaki, akinek lennem kell.”

Tényleg annak hangzik, de ez mégsem egy coming out. A Freedom! ’90-ban George Michael valójában régi imázsával szakít, azzal a perszónával, akivé azért vedlett át korábban, hogy sztár lehessen.

A maszkok viselése, majd a maszkoktól való megszabadulás viszont közel áll a közösséghez, így minden bizonnyal ezzel az üzenettel is ki tudtak egyezni a diszkóban a szabadságra vágyó meleg férfiak tömegei. Tíz év múlva pedig maga George Michael is coming outolt. Bezárult a kör.

A dalokat egyben is meg lehet hallgatni egyben ezen a listán – néhány másik örökzölddel, amelyek most nem kaptak mélyebb elemzést. Figyelem! A lista bármikor bővülhet!

Kanicsár Ádám András