–

Október 11. az előbújás napja.

Nagyon tetszik ez a szó, de nemcsak azért, mert könnyű vele azonosulni, hanem azért mert egy betű választja el az elbújástól. Valójában mindenki maga dönti el, hogy oda teszi-e azt az „ő” betűt, vagy sem. Természetesen ez a nap a melegek coming outjáról szól. De ha jobban belegondolunk, több is van emögött.

Ennek az „ünnepnek” az az alapfeltevése, hogy az emberek önmagukat felvállalva, úgymond, felfedik magukat a rokonaik, családtagjaik, barátaik, ismerőseik és kollégáik előtt, mondván hogy innentől kezdve sokkal kevésbé fognak alkalmazkodni az elnyomó vagy elutasító nézetekhez.

E szerint aki nem bújik elő, az elbújik.

Nem vállalja fel önmagát, nem áll ki magáért, nem mer felszólalni bizonyos esetekben. Általában ennek az oka a félelem. Félelem attól, hogy onnantól kezdve, ha előbújunk, nagyobb támadási felületet adunk.

A melegeket leköpik, csúfolják, lelkileg és testileg is bántalmazzák. Ez azonban nem csak a melegekre igaz. Mindenkire igaz, aki egy kicsit is különbözik. Sokan vannak, akik nem mernek kilógni a sorból. Nem mernek felvenni például egy színes ruhát és tűzvörösre festeni a hajukat, pedig ez lenne minden vágyuk. Nem merik rövidre vágatni a hajukat, mert akkor leszbikusnak fogják őket gondolni.

Nem merik vállalni a véleményüket, és ez belső feszültséget kelt bennük. Pláne nem mernek büszkén, széles mosollyal végigsétálni az utcán, mert attól tartanak, hogy megszólják és lenézik majd őket.

Nagyon sok ember soha nem szólal fel fontosnak gondolt dolgok mellett vagy ellen.

Olyan témák kapcsán, amelyek esetleg szélsőséges kérdéseket vethetnek fel. Félnek a támadásoktól.

A melegek coming outja nehéz, mert általában nehéz dolgunk van.

Én ezt az egészet úgy látom, hogy elsősorban a saját lelki előbújásunk a lényeg. Azt vallom, ha magadban lerendezed ezt a kérdést, akkor könnyebben boldogulsz a környezetedben is.

Személy szerint nekem a magammal való őszinteség volt a nehezebb.

Régen férfiakkal randiztam, férfiakkal jártam. Magamban mindig éreztem, hogy valami nem oké. Tizenhat évesen megszerettem egy lányt. Izgalmas volt, természetes volt, szép volt. Egy év után mégis közöltem vele, hogy köszi, de én normális életet akarok. Családot. Lagzit. Tudod, olyat, amit a családomban és a környezetemben mindig is láttam.

Jöttek tehát a hetero kapcsolatok, volt is egy komoly. Hat évig voltunk együtt. Mindenem meg lett volna mellette, hitelmentes lakás, autó és annyi gyerek, amennyit akarok. Folyton kérdezték tőlem, mikor jön az esküvő, mikor jönnek a gyerekek. Én meg mindig mondtam, hogy soha. Ne várjatok ilyet tőlem. A páromnak sem hazudtam. Megmondtam neki, hogy ne kérd meg a kezem, mert nemet mondok. A szexuális életünk is elég gyenge volt. Úgymond muszájból szeretkeztünk. 

Utána jött a bűntudat. Becsapom magam, hazudok magamnak, nem az én életemet élem. Ráadásul hazudok neki. Elveszem tőle az éveket, hogy boldog kapcsolatban élhessen és családot alapítson. Szemét vagyok. Vele és magammal is.

Vége lett. Őszintén elmondtam neki, hogy ez nekem nem oké. Nem látom a jövőnket, nem húzom tovább az időt. Életemben először fogtam magam és kibéreltem egyedül egy lakást. Elkezdtem lányokkal ismerkedni, leszbikusokkal, melegekkel vettem körül magam. Mondanám, hogy nehéz volt, de inkább úgy fogalmaznék, hogy végre megtaláltam önmagam.

Persze én is találkoztam olyannal, aki bántott ezért. De hidd el, már nem volt jelentősége. Ha fújt, ha esett, ha sütött a nap, nem volt gond, nem érdekelt. Azt volt bennem, hogy mindent meg tudok valósítani. Mert ez a lány végre én voltam.

Széles mosollyal meséltem arról, hogy egyedül élek, és a lányokat szeretem.

Ma már van egy hároméves kapcsolatom. Soha nem voltam még ilyen boldog. A Vad Fruttik megírta, amit vallok: „Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy.” Ez bizony bátorság. Nem érdekel, ha valaki ezért töröl az ismerősei közül vagy nem köszön az utcán. Miért érdekelne?

Akik mellettem vannak és elfogadnak így, azok a legfontosabbak.

Mindig lesz olyan, akinek nem tetszik, amit csinálsz, amit hordasz, amit mondasz.

Teljesen mindegy hogy a melegségedet nem mered felvállalni vagy a véleményed, vagy esetleg a merészebb stílusod. Ellenállás mindig lesz. De tudd azt is, hogy akik mertek előbújni (és egyre többen vagyunk), itt várunk. A napos oldalon. Viseld büszkén. Ne állj be a sorba! Légy egyedi. Hihetetlen szabadsággal és boldogsággal fog járni, én mondom. Nem kell majd elbújnod. Céltáblaként állsz majd ki, de büszkén. Igen, el is fognak találni. De minden eltalált ütés csak erősít majd téged.

H. Ági

Kiemelt képünk illusztráció