„A gyerekekre öntünk valamit, aminek semmi köze a valósághoz” – 8 fontos gondolat a természettudományos és műszaki tantárgyak oktatásának helyzetéről

–

Másfél hét múlva, november 23-án Pont én kellek?! Pont te kellesz! címmel tartunk egy extra Helló, WMN!-estet, ennek keretében rendhagyó kerekasztal-beszélgetésre kerül sor tudós nőkkel arról, hogyan lehetne jobban bevonni a nőket, lányokat a természettudományba, hogyan lehet segíteni őket, hogy ezen a területen helyezkedjenek el. Szeretettel várunk benneteket, a rendezvény csupán regisztrációhoz kötött, itt minden részletet megtaláltok.

És most következzen nyolc fontos gondolat a magyar oktatásról.

1. Lebeszéljük a lányokat a természettudományokról

Már az adás elején felmerül a kérdés, hogy a természettudományos területeken miért találunk sokkal kevesebb nőt. Fekete Andrea szerint a válasz a gyerekkori élményekben keresendő: „Nagyon sokszor sajnos a szülőknek is talán, meg az iskolának is abban van szerepe, hogy a lányokat lebeszélik ezekről a tudományos területekről, mintha kevésbé lenne hozzájuk készségük, ami abszolút nem igaz. Tehát ugyanúgy bennük van az érdeklődés, csak hát folyamatosan olyan hatások érik őket, amitől aztán azt gondolják, hogy ez mégsem nekik való.”

Itt kapcsolódik be Nádori Gergely, szerinte ugyanis hibás megközelítés, hogy a fiúkat és a lányokat másképp kellene tanítani, és elmesél egy tanulságos történetet az ezzel kapcsolatos sztereotípiákról: „Tavaly érettségizett diákjaim között volt egy, aki emelt szintű matematikából kilencvenkilenc százalékos eredményt ért el, egyetlenegy pontot veszített a százötvenből egy kerekítési hiba miatt. És az érettségibizonyítvány-osztáskor az érettségi elnök, aki egy kedves tanárnő volt, ki is emelte, és azt mondta,

hogy ez megdöbbentően, hihetetlenül nagy eredmény, főleg ahhoz képest, hogy lány.

Ő tényleg ezt gondolta, és az a baj, ha így állunk hozzá, akkor ez egy önbeteljesítő jóslattá válik. […] Olyat tudok mondani, hogy a fizika jellemzően jobban szokta a fiúkat érdekelni, és akkor a biológia meg inkább a lányokat. […] És azt is tudom, hogy vannak kísérletek amelyek igazolják, hogy már csimpánzgyerekek közül is a fiúk szeretik jobban a dolgokat összerakosgatni, a lány csimpánzgyerekek meg a csimpánzbabával játszani, tehát biztos, hogy ennek van valami háttere. De ez az egész a természettudományokról szerintem semmit nem mond el.

Tehát igazából a kérdés csak az, hogy mi mit gondolunk a természettudományokról, és mi hogyan prezentáljuk ezt.”

2. Ezért vész ki a gyerekekből az érdeklődés

Adódik tehát a kérdés: mikor hiszik el a gyerekek, hogy nincs keresnivalójuk ezen a területen, és miért tűnik el belőlük a természetes kíváncsiság? „Felső tagozatban veszítjük el a gyerekeket. Minden gyerek természettudós, mindenki kísérletezik. […] És aztán a felső tagozatra egyrészt a lányokat meggyőzzük arról, hogy az nem nekik való, másrészt rájuk öntünk valamit, aminek nem lesz semmi köze a valósághoz, és egyébként a tudományokhoz és a tudományos gondolkodáshoz se. Hozzátenném, hogy más tantárgyakra ez ugyanúgy igaz. Tehát amikor matematikából közös gondolkodás helyett idomítunk […], az nem tanítás” – mondja Nádori Gergely.

3. Mit lehet tenni?

A probléma tehát az általános iskolás kor környékén jön elő, Kurucz Adrienn kérdésére pedig, hogy hogyan lehetne visszaterelni ezekre a területekre a fogékony gyerekeket, Mátyás-Kollár Gabriella így válaszol:

„Lehetőséget kell adni, hogy kipróbálják magukat a gyerekek, akármilyen korúról legyen szó, különböző dolgokban.

Mert akkor fognak rájönni arra, hogy mi az, ami érdekli őket.”

4. A baj mértéke számokkal kifejezhető

Kurucz Adrienn a beszélgetés egy pontján két felmérés eredményét mutatta be: „Az iskolák negyvenhárom százalékában van betöltetlen matematika szakos pedagógusi státusz. Csak kémiatanárból kétezer-hatszáz hiányzik országos szinten, és míg minden évben hat-hétszáz, természettudományokra szakosodott pedagógus éri el a nyugdíjkorhatárt, addig tavaly mindössze háromszáz diák kezdte meg a tanulmányait mint kémia-, fizika-, biológia- vagy földrajzszakos tanár. Ráadásul semmi sem garantálja, hogy mindannyian a pedagógusi pályát választják majd, akik megkezdték most a tanulmányaikat.

Az aktív tanárok átlagéletkora ötven év felett van, a pályakezdők aránya pedig alig éri el az egy százalékot.”

5. Miért pont a természettudományokat tanító pedagógusokból van a legkevesebb?

Adódik a kérdés: miért pont ezeket a tantárgyakat sújtja olyan nagyon a tanárhiány? 

„Azért, mert egy fizika végzettséggel bármit lehet csinálni. Tehát aki fizikát végzett, azt mindenhol tárt karokkal várják. Egyszerűen arról van szó, hogy a természettudományos végzettségűeknek még nagyobb a lehetősége arra, hogy valahol sokkal többet keressenek, mintha valaki egy történelemszakos diplomával rendelkezik. […] Nagyon sok diákom ment természettudományos pályára,

jellemzően több mint a harmada minden évfolyamnak műszaki-természettudományos pályára megy, tanár egy se lett” – vázolja a problémát Nádori Gergely.

6. Egyre kevésbé hiszünk a tudósoknak

Erről a témáról beszélgetve kikerülhetetlen a tény, amit azt hiszem, mindannyian érzékeltünk az elmúlt években, nevezetesen, hogy egyre kevesebben hisznek a valódi tudománynak. Miért fordultak el az emberek a tudománytól? – teszi fel a kérdést Kurucz Adrienn. „Az oktatásunk nem tanítja meg azt, hogy mi a természettudomány. Hogy hogyan működik a természettudomány, hogy mit jelent a kutatás, milyen módszerekkel dolgoznak a kutatók. És emiatt a tudósokra mint varázslókra tekintünk, és hát az az elvárásunk, hogy akkor a varázsló tüntesse el egy intéssel a járványt. Vagy ha nem jóindulatú varázslók, akkor gonosz boszorkák, akik ugye nanochipeket akarnak belénk rakni” – mondja Nádori Gergely.

„A kritikai szemléletet kellene tudni megtanítani, hogy ha olvas valamit, akkor fel tudja mérni, mennyire áll közel a valósághoz” – teszi hozzá Mátyás-Kollár Gabriella.

7. Egy elmúlt század fogságában

„Egy tizenkilencedik századi tudásparadigma fogságában van az iskolai oktatásunk, ami a tudást tulajdonképpen valamennyire rendszerezett tényhalmazként képzeli el. És hát azóta eltelt kétszáz év, és már teljesen mást jelent, hogy mi az, hogy tudás. Ez a Covid alatt derült ki a legjobban, hogy abban a pillanatban, amikor a diákoknak ott volt a Google a dolgozatok megírásánál, akkor kiderült a tanárok jelentős részének, hogy nem tudunk kérdezni. Nem tudunk olyat kérdezni, amire nem lehet a Google-lel egy pillanat alatt megtalálni a választ” – meséli Nádori Gergely, amikor az egész oktatási rendszer átfogó problémájáról kérdezi őt Kurucz Adrienn. 

Fekete Andrea ehhez a gondolathoz kapcsolódva elmesélte egy saját élményét, aminek a lényege, hogy az internet korában nem a konkrét információkat kell elraktároznunk a fejünkben, hanem azt kell tudnunk, hogy hol, milyen megbízható forrásból találjuk meg az adott információkat. Akár orvosként is.

8. Ideje utolérnünk magunkat!

Az egész problémakör tételmondata Nádori Gergelytől hangzik el a beszélgetés végén:

„Nem lenne baj, ha az iskolák megérkeznének a huszonegyedik századba! Ez azt jelenti, hogy nagyon megkövesedett paradigmákból kell kilépnünk, tisztázva, hogy mit és miért tanítunk.”

Az tehát nem kérdés, hogy a magyar oktatási rendszer bajban van, és több mint sürgős, hogy megoldjuk ezt a helyzetet. A teljes beszélgetést ITT meghallgathatjátok, november 23-án pedig várunk mindenkit az extra Helló, WMN!-estünkre, amelyen tovább boncolgatjuk ezeket a kérdéseket vendégeinkkel. Ott lesz egy rendkívül dinamikusan fejlődő terület magyarországi úttörője, Tuboly Eszter kutató-biobankár. Ő építette fel például az Országos Gyermekonkológiai Biobankot, amelynek óriási szerepe lehet a beteg gyerekek hatékonyabb és gyorsabb gyógyításában. A napjainkban IT-szakemberként dolgozó dr. Rónai Zsuzsanna, aki állatorvosként kezdte a pályáját, mesél nekünk ennek a meghökkentőnek tűnő váltásnak az okairól. Végül, de nem utolsósorban ott lesz Balázsi Katalin anyagtudós-kutató, aki (például) tojáshéjból fejleszt csontpótló anyagot a csapatával, laboratóriumot vezet, a Nők a Tudományban Egyesület elnökeként pedig azon dolgozik fáradhatatlanul, hogy – az elterjedt sztereotípiákat lerombolva – minél több fiatal lány merje a tudományos pályát választani. Szerinte ugyanis ezen a férfiak uralta területen égető szükség van a nőkre, pláne egy olyan országban, amelyben a hazai akadémiai közegnek is sajátja a nemi alapú megkülönböztetés.

Az ingyenes eseményre ITT regisztrálhattok.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / AleksandarNakic

Dián Dóri