Nem büdösek, nem másznak ki, de segítenek eltüntetni a szemeted – Gilisztakomposztáló a lakásban
Amikor Fiala Borcsa bedobta a szerkesztőségi cseten, hogy meghívást kaptunk egy gilisztakomposztáló worskhopra, nem tolongtak a jelentkezők. Kivéve engem. Egyrészt mert ellenállhatatlan vágyat érzek a legszürreálisabb dolgok kipróbálására, másrészt mert engem minden ilyesmi frankón érdekel. Mivel a minilakásomban egy komplett dzsungelt nevelek, a gangomon meg egy magánsivatagot, gyakorlati haszna is lenne, ha komposztálhatnám a konyhai hulladékomat, szóval belevágtam. És egyelőre nagyon úgy tűnik, jól tettem! Gyertek, megmutatom, hogyan csináltam. Csepelyi Adrienn írása.
–
Jó, bevallom, amikor a napfényes októberi délutánon sétáltam hazafelé, és megláttam magam egy kirakatban a diszkréten letakart gilisztakomposztálómmal a kezemben, egy kicsit elkapott a röhögés.
Aztán a Jászain a zebránál beállt mellém egy csaj, aki egyik kezében madárodút, a másikban madáretetőt lóbált, és mindketten örömmel nyugtáztuk, hogy nem vagyunk egyedül. Szerencsére!
Tudom, hogy sokak szemében apróságnak tűnnek ezek a dolgok, de én vallom, hogy minden apró tett számít: ha csak az a néhány tucat rovar jár jól a balkonkertemmel, amelyben nyáron gyönyörködöm, akkor is megérte a telepítés. Mert persze a sok zöld mindenki szemét gyönyörködteti, szóval rovarnak is, embernek is nyert ügye van vele.
Ebből a megfontolásból vágtam bele a gilisztakomposztálós kalandba, meg amiatt is, mert az én háztartásomban arányaiban jóval nagyobb a komposztálásra alkalmas hulladék, mint ami fölött szemet hunynék (nem eszem húst, ellenben zöldséget-gyümölcsöt rengeteget, így a vegyes hulladékom nagy része komposztálható).
A Nébih Maradék nélkül programjának felmérése szerint a tavalyi adatok alapján az összes élelmiszer-hulladék 52,89 százaléka komposztálásra alkalmas lenne – mégsem komposztáljuk.
Jó, jó, de lebomlik úgyis, legyintenek nagyon sokan erre, nincs semmi káros hatásuk. Nos, ez nem pontosan így van. A magas víztartalmú élelmiszerrészek ugyanis az égetőbe kerülve csökkentik annak hatásfokát, a szemétlerakóban pedig nemkívánatos, üvegházhatású gázok keletkeznek a lebomlásukkor.
Az utóbbi években folyamatosan javul ugyan a komposztált hulladék aránya, még így is bőven van mit tennünk ez ügyben. Akinek pedig nincs lehetősége kerti komposztálót telepíteni, annak szuper alternatíva lehet a gilisztakomposztáló.
Amikor mindezt vázoltam a szerkesztőségben, elkerekedett szemeket láttam, és záporoztak a kérdések:
- de nem büdös?
- nem szállnak rá a muslicák?
- nem másznak ki a giliszták?
Az utóbbi kivételével (biosz tagozatos tanulmányaimból tudom, hogy a giliszták feji vége rendkívül fényérzékeny, így eszük ágában sincs kirándulásra indulni a komposztálóból), az elején ugyanezek merültek fel bennem. Most, néhány napnyi tesztelés után már látom: a komposztálóm olyan, mintha itt sem lenne.
A workshopot a Nébih Maradék nélkül programjának munkatársai szervezték október 10-én, ez ugyanis az úgynevezett komposztálási ünnepnap. A szokatlan feladatra a Humusz Szövetség munkatársa, Szabó György készített fel bennünket.
Mi kell a gilisztakomposztálóhoz?
- Két vödör, az egyiknek legyen teteje.
- Egy vagy két azonos méretű virágcserép vagy tejfölös-/joghurtospohár.
- Egy darab tüll, esetleg szúnyogháló, ami befedi a vödör alját.
- Virágföld.
- Száraz avar vagy faforgács.
És természetesen giliszták. A „sima” földigiliszta (Lumbricus terrestris) nem alkalmas erre a nemes feladatra, így horgászgilisztát vagy trágyagilisztát kell szereznünk – ezt horgászboltból például megtehetjük a városban is. Egy vödörbe kezdetben 1-2 doboz elegendő, a giliszták gyorsan szaporodnak, így nem kell aggódnunk az utánpótlás felől, sőt, ha jól gondozzuk a kis gyűrűsférgeket, még ajándékozni is tudunk majd belőlük.
Az elkészítés pofonegyszerű:
- Az ép vödör aljába állítsuk be a felfordított virágcserepeket (azok fogják fenntartani a felső vödröt, hogy a felesleges nedvesség lecsöpöghessen).
- A kilyukasztgatott aljú vödröt ráállítjuk a cserépre, és ha stabilan megáll, akkor lefedjük az alját a tüllel – ez azért kell, hogy a giliszták meg a föld ne potyogjanak le az alsó vödörbe.
- A tüllre rétegezzünk 4-5 cm vastagon virágföldet.
- Erre borítsuk rá a gilisztákat (kicsit meg lesznek szeppenve, de hamarosan szépen elhelyezkednek).
- A földre rétegezzünk avart kb. 10 cm vastagságban.
- Zárjuk le a kilyukasztgatott (ez fontos! A gilisztáknak levegő kell!) tetővel.
- Legvégül takarjuk le egy textillel, ne túl szorosan, hogy ne zárjuk el a levegő útját.
Lyukasztgatással együtt húszperces meló az egész.
Miután hazaszállítottam a komposztálómat, hagytam, hogy a giliszták belakják a teret, aztán megetettem őket némi lila káposztával. Apróra vágtam a leveleket, hogy minél könnyebben lebonthassák majd ők meg a kis talajbaktériumok, és pici vizet is juttattam a komposztálóba.
A gilisztákat elég hetente egyszer becsülettel megetetni (persze ha többször kicsiket adsz nekik, az se baj, de eddig biztosan nem éheznek), viszont figyelni kell, hogy nedves maradjon a közegük (kábé, mint egy nedves mosogatószivacs, olyan).
Ha a lomb, zöldségdarabok stb. elfogynak, a komposzt pedig megérik, akkor a földet át kell szitálni, és újrakezdeni a folyamatot. Erről most még nem tudok nyilatkozni, de majd írok róla, amint eljutottam idáig.
Mi komposztálható?
- Gyümölcsök és zöldségek megmaradt részei (a hagyma és a citrus héjával óvatosan, előbbi nehezen bomlik, az utóbbi vegyszerrel kezelt lehet).
- Apróra összetört tojáshéj.
- Kávézacc.
- Teafű (ha nem szálas, szedjük ki a filterből, mert az gyakran műanyagot is tartalmaz!).
- Elhervadt virágok, levelek (vigyázzunk arra, hogy beteg, illetve kártevőkkel szennyezett növényi részek ne kerüljenek bele!).
Oké, de mi hasznom nekem ebből?
Ez a kérdés is elhangzott párszor a napokban. Nos, ha ügyesen csinálod, elég sok.
- Kevesebb lesz a konyhai hulladékod.
- A gilisztatea (a folyadék, ami lecsöpög az alsó vödör aljára) remek tápoldat a szobanövényeidnek.
- Az érett komposzt pedig szuper ültetőközeg az átültetésükhöz, teli van tápanyaggal.
-
Szerintem jó móka, ha vannak gyerekeid, ők is sokat tanulhatnak a természetről a segítségével.
Én még nagyon az elején tartok, de annyit már látok, hogy minimális odafigyeléssel jár a dolog, nincs szaga, nem jönnek a muslicák.
Ha te is belevágnál, ITT találod az oktatóanyagot hozzá, de érdemes elolvasgatni a Humusz Szövetség oldalán is a tudnivalókat. Náluk egyébként sok egyéb érdekes ingyenes programot is találsz.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Hogy az ismert híradós fordulattal éljek, maradjatok velünk, hamarosan újra jelentkezünk: a gilisztakomposztálóm meg én!
A képek a szerző tulajdonában vannak