Eltűnt Elnaz Rekabi iráni sportmászó, aki szolidaritásból hidzsáb nélkül versenyzett a hétvégén!
Sosem felejtem el azokat a képeket, amelyek 2019-ben nyertek a World Press Photo kiállításon. Forough Alaei sorozata, a Crying for Freedom (Sírás a szabadságért) egy fiatal lány, Zeinab történetét mutatta be, aki nemcsak 15 órát vonatozott, hogy élőben láthassa játszani kedvenc focicsapatát, hanem műszakállal és parókával férfinak is beöltözött, hogy bejuthasson az arénába. Iránban ugyanis a nők az 1979-es iszlám forradalom után nagyjából négy évtizeden keresztül ki voltak tiltva a stadionokból. Szurkolóként, sportolóként egyaránt korlátozzák őket: az öltözködésükre versenyzőként is – csakúgy, mint civilben – szigorú szabályok vonatkoznak. Eddig két sportolóról tudunk, aki valaha megtagadta külföldön a hidzsáb viselését. A bokszoló Szadaf Hadem a tette után inkább Franciaországban maradt, soha nem tért vissza hazájába. Elnaz Rekabinak pedig, aki vasárnap negyedik helyezést ért el a szöuli falmászó Ázsia-bajnokságon, másfél napja nyoma veszett. Milanovich Domi írása.
–
Frissítés – október 19. 10:00
Elnaz Rekabi Instagram-oldalán jelentkezett kedd délután – számolt be róla a BBC. „A rossz időzítés és a váratlan felszólítás miatt, hogy kezdjek el mászni a falon, a fejfedőm véletlenül jött le" – magyarázta a sportoló, aki azt is elmondta, eddig „úton volt a csapattal az előre egyeztetett menetrend alapján”. Azt is hozzátette, „elnézést kér mindenkitől, hogy aggodalmat okozott”. Többen úgy gondolják, a poszt Rekabira egyáltalán nem jellemző nyelvezete azt sugallja, hogy a bejegyzés nyomás alatt született (bár ezt a helyzet feszültsége is okozhatta). Mindenesetre a falmászó szerda reggel megérkezett a teheráni reptérre, ahol hatalmas tömeg fogadta, és hősként ünnepelte. Hogy innen hova ment tovább, arról a BBC-nek nem volt információja.
Korábban írtuk – október 18. 11:30
A BBC értesülései szerint Elnaz Rekabit vasárnap óta nem érik el a barátai, megbízható források pedig arról számoltak be a hírportálnak, hogy Rekabi útlevelét és mobilját is elkobozták. A BBC egyik műsorvezetője, Rana Rahimpour ma reggel azt posztolta a Twitteren, hogy Rekabi állítólag már egy Teheránba tartó gépen van, két nappal a tervezett indulása előtt. „Aggódunk a biztonsága miatt” – zárta bejegyzését az újságíró.
Ezzel szemben az Iráni Iszlám Köztársaság Dél-koreai Nagykövetsége azt állítja, Rekabi a csapat többi tagjával együtt hagyta el kedd kora reggel Szöult, hogy visszatérjen Iránba. Határozottan tagadnak minden álhírt és félretájékoztatást, amely a sportolóval kapcsolatos. Bár a Guardian, noha mind a nagykövetséget, mind a verseny szervezőit, illetve más szereplőket is felkeresett, sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja ezeket az információkat.
Ami viszont biztos: vasárnap a sportoló nem viselt sem hidzsábot, sem a haját teljesen eltakaró fejkendőt, a bajnokság óta nem lehet elérni, senki nem tud róla biztosat, az iráni hatóságok pedig más, hasonló esetekben sem mondtak igazat.
Azt állították például, hogy hirtelen szívmegállás okozta annak a 22 éves iráni kurd nőnek, Mahsza Amininek a halálát, akit úgy összevert az erkölcsrendészet szeptember közepén, hogy a lány kómába esett, majd a kórházban életét vesztette. Amini rokonlátogatásra érkezett a családjával Teheránba, ahol azért kapták el, mert kilátszott a haja. Bár minden valószínűség szerint nem figyelmetlenségből, hanem tudatos politikai cselekvésként, a nők felszabadításáért végzett mozgalom részeként engedte láttatni a haját, amiért korábban is börtönöztek már be nőket, ennyire brutális megtorlásra senki sem számított.
Azóta heves tüntetések zajlanak az országban, a tömeg a „zan, zendegi, azadi” vagyis „nő, élet, szabadság” szavakat skandálja, hidzsábokat vetnek le, és égetnek el. Ezeket a megmozdulásokat a hatalom rendre erőszakkal, emberek meggyilkolásával fojtja el. Európa-szerte is tartanak demonstrációkat, hírességek, köztük Juliette Binoche és Marion Cotillard francia színésznők vágták le a hajukat, hogy kifejezzék tiltakozásukat a nőtársaikat érő mindennapos atrocitásokkal szemben (olvasd el a témában Gyárfás Dorka korábbi cikkét ITT).
A 33 éves Elnaz Rekabi az első iráni nő, aki érmet nyert sportmászó-világbajnokságon. A francia Euronewsnak még 2016-ban nyilatkozott arról, milyen fizikai nehézségeket okoz mászás közben a hidzsáb, az egész fejet és testet elfedő fekete színű lepel viselése. „Ha meleg van a csarnokban, a hidzsáb problémát jelent. Verseny közben a szervezetnek el kell tudnia távolítani a hőt. De igyekszünk olyan ruhát alkotni, amely tiszteletben tartja a hidzsábot, és a sportág gyakorlásával is kompatibilis” – mondta Rekabi hat évvel ezelőtt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A videófelvételeken látszik, hogy most vasárnap haját lófarokba kötve, körben egyfajta szélesebb hajpánttal fixálva állt a fal elé, miközben a szokásosnál is nagyobb erőt sugárzott a jelenléte.
Azzal, hogy látni engedte a haját, a lázadását fejezte ki, és az egész világnak azt üzente: az iráni nőket nem lehet megtörni.
Nem ő az első női sportoló, aki nyíltan dacol az Iránban hatályos szigorú szabályokkal. Szadaf Hadem ökölvívó még 2019-ben szállt szembe országa törvényeivel, amikor kendő nélkül, rövidnadrágban bokszolt Nyugat-Európában. „Egy hivatalosan is jóváhagyott mérkőzésen vívtam Franciaországban. Sortot és pólót viseltem, ami az egész világ szemében teljesen normális dolog, az én országomban viszont zavart keltett. Nem volt rajtam hidzsáb és amúgy is férfi az edzőm, ezt pedig egyesek nem nézik jó szemmel” – mesélte a sportoló. Az Iráni Bokszszövetség elhatárolódott Hademtől, azt mondták, nem regisztrált versenyző Iránban, így minden külföldi szereplését magánügynek tekintik.
Magánügynek? Furcsa szó egy olyan kontextusban, amikor éppen a nőket elnyomó rendszer szól bele a leghétköznapibb kérdésekbe, a térhasználatba (lásd stadionokba való belépés), illetve a testhasználatba, az öltözködésbe, szembemenve minden praktikummal, józan megfontolással (lásd sportolók viselete). Miért teszik ezt? A hivatalos narratíva szerint azért, hogy a bőrük, hajuk „mutogatásával” a nők ne ingereljék erkölcstelen cselekedetekre a férfiakat, akik akkor sem lennének hibásak, ha bántanák, megerőszakolnák a nőket.
Más történelmi korokból, kultúrákból, helyzetekből is ismerős lehet, hogy a hajviseletünkkel, a ruháinkkal igenis üzenünk.
Az, hogy mit viselünk, bár a társadalmak többségében részben személyes döntés (részben meg anyagi lehetőségek) eredménye, ugyanakkor gyakran politikai tett is: lehet a lázadás, a tiltakozás, a rendszerkritika eszköze. Mint a hippiknél a hosszú haj vagy napjainkban a kockás ing.
Magánügy? Szadaf Hadem bokszolót és edzőjét sms-ben figyelmeztették, hogy az iráni hatóságok körözést adtak ki ellenük odahaza, mert az ökölvívó kendő nélkül, pólóban és rövidnadrágban állt ringbe, mint egyébként az összes többi sporttársa. Hadem nem tért vissza Iránba, Franciaországban telepedett le. De mi lesz Elnaz Rekabival?
Kiemelt kép: YouTube
