Összetéveszthetetlen, ikonikus hang, szinte elektromos kisüléseket gerjesztő színpadi energia, vibráló, utánozhatatlan előadásmód, magabiztosságot mutató mosoly, vadságot sugárzó sörény és megkérdőjelezhetetlen tehetség.

Ő Tina.

Tina Turner.

Az egyetlen, az utánozhatatlan, a felejthetetlen bálvány.

A kőszikla, akiről még ma is, több mint nyolcvan évesen az elpusztíthatatlanság sugárzik.

Kétszázmilliónál több eladott lemez készítője, a világon a legtöbb jegyet eladott szólista énekes, a Vogue legidősebb címlaplánya, és még a végtelenségig lehetne sorolni a siker címkéit, miközben az HBO-n idén debütált életrajzi filmjének (Tina) egyik legerősebb mondata szerint ez a nő szinte soha életében nem kapott szeretetet.

Hiába a csillogás, hiába a hírnév, úgy tűnik, hiába hagyta végleg a háta mögött a múltat, az emlékektől szabadulni már nem lehet. Ahogy a már említett  dokumentumfilmben is nyilatkozta:

Nem volt jó élet. A jó nem egyensúlyozta ki a rosszat.

Bántalmazó életem volt, ezt nem lehet másképp mondani. Ez a valóság. Ez az igazság.”

Tina Turner 1964-ben - Forrás: Getty Images/Michael Ochs Archives

Bántalmazás már születése előtt

Zelma, az énekesnő anyja is családon belüli erőszak áldozata volt, és amikor teherbe esett Tinával (aki egyébként Anna Mae Bullock néven született), éppen készült elhagyni a férjét. Sem a házasságot nem akarta, sem pedig a gyereket, és ezt semmi nem írhatta felül. A kis Anna már gyerekként érezte, hogy sem az anyja, sem az apja nem szereti, mindketten magára hagyták, és a nagymamája mellett nőtt fel. Hamar önálló lett, de a szeretetlenség és gyöngédség hiánya ellenére is gondoskodott az anyjáról, aki maximum kedves volt vele, miután mindent megkapott a már híressé vált lányától. Elfogadott minden jót, de Tina szavaival élve, azt azért még akkor sem felejtette el hangsúlyozni: „nem hiszi el, hogy mindezt én értem el”.

Az örvénylés törvénye pedig az, hogy nem áll meg magától…

Gyakori, hogy a bántalmazó családokban felnőtt emberek szintén bántalmazó kapcsolatokat választanak, a hozott mintát továbbcipelve újra börtönbe zárják magukat. Nem volt ez másképp Ike és Tina esetében sem…

Ike és Tina

Anna az 50-es évek elején St. Louisba költözött, és helyi klubokban kezdett énekelni. Tizennyolc éves volt, amikor találkozott Ike Turnerrel, és elkezdte győzködni arról, hogy nála énekelhessen. Ike lepattintotta, amíg szüksége nem lett rá: be kellett ugrania valaki helyére, aki nem jelent meg egy felvételen. Ezek után már vokalistaként bekerülhetett Ike Kings of Rhythm nevű együttesébe, ahol aztán pillanatokon belül szólóénekessé nőtte ki magát, és még Ike is feleségül vette. Mindez szép kezdet lehetne, ha Ike-nak nem lett volna párhuzamosan már két éve egy másik felesége is. (Ike Turner egyébként saját bevallása szerint tizennégyszer volt házas, ebből igen sokszor úgy, hogy az előző feleségétől el sem vált. Az ő interpretációja szerint abban az időben az afroamerikaiak nem törődtek a válással…)

Ike és Tina Turner - Forrás: Getty Images/RB/Redferns

Hogy Anna miért nála akarta megtalálni a biztonságot?! Talán, mert Ike lett Tina egyetlen kapaszkodója, jövőképe és hát – mondjuk ki – szerelme is egyben. Szakmai menetelésükkel tényleg semmi gond nem volt, pár évvel később már a Fool In Love című számuk felkerült a listákra, ettől kezdve pedig Ike és Tina Turner Review néven turnézták körbe Amerikát, majd a világot. Gyártották a slágereket, és 1969-ben a Rolling Stones turnéján már ők voltak az előzenekar. A karrier szépen ívelt felfelé, de mindeközben az amúgy sem szent életű Ike egyre inkább rákapott a drogokra, és agressziója újabb és újabb határokat lépett át.

Ike-tól kapta Anna a Tina nevet, ő volt a csapat korlátlan hatalmú menedzsere. Tina nem dönthetett semmiről, saját pénze nem volt, és tulajdonképpen a házasságuk nagy részében a külvilágtól elszigetelten élt, annak ellenére, hogy egyfolytában úton voltak, és körbeturnézták a világot.

Ha mindez önmagában nem lett volna elég, Ike folyamatosan csalta, és még a terhes feleségét is fizikailag bántalmazta. Nem válogatott a módszerekben, az sem érdekelte, hogy a színpadon látható nyomokat hagy Tinán: rúgta, ütötte, alázta, cigarettát nyomott el rajta, és arra is volt példa, hogy tűzforró kávéval öntötte arcon a már földön fekvő nőt.

Egyre rendszeresebben fordult elő, hogy Tina csak agyonsminkelve, napszemüvegben és fájdalomcsillapítókkal tudott a színpadra állni.

Ike zenei tehetsége megkérdőjelezhetetlen volt. Tény, hogy a közös rémálmukba ő maga is egy szélsőségesen bántalmazó előélettel került.

Gyerekként végignézte, ahogy az utcán agyonverik az apját, majd azt, hogy anyja újraházasodik egy súlyosan alkoholista és agresszív férfival.

Őt és anyját is verte az új apa… Aztán egy nap Ike visszaütött, és elmenekült otthonról.

Vele történt meg az is, hogy először hat, majd tizenkét évesen megerőszakolta őt két középkorú nő.

Innen indult tehát. Ettől még a felelősség őt terheli saját bűneiért, ám így érthetőbb talán addiktív és agresszív személyiségének a kialakulása.

Forrás: Getty Images/ Frederick R. Bunt/Evening Standard/Hulton Archive

Elég!

A bántalmazó kapcsolatok sajátja, hogy idővel elvész a bántalmazott fél önálló akarata, önbecsülése, még akkor is, ha egyébként százezrek rajongják körbe, és megszűnik hinni abban, hogy önmagáért is szerethető lenne. Negyvenöt évvel ezelőtt Tina valamiféle utolsó szalmaszálba kapaszkodva, egy verekedés után addig masszírozta Ike fejét, amíg elaludt, hogy aztán ő kicsi kézipoggyászával, egy autópályán keresztül, gyalog és végleg elmeneküljön előle meg a régi élete elől. Rettegett, de nekivágott, és sikerült szabadulnia.

Az egyetlen, amit kapcsolatukból megtartott a neve volt: Tina Turner.

Nagy nehezen, de újra felépítette önmagát a semmiből, és hírnevét használva nyilvánosan beszélt a kapcsolati erőszakról. Ő, aki szökésének történetével erőt adott bántalmazott nők millióinak, első életrajzi filmjét (What 's Love Got to Do With It) meg sem bírta nézni, Hisz sugárzó színpadi jelenléte és önfeledt tánca ellenére mindvégig cipelte, cipeli magával mázsás terheit. 

 

Pedig révbe ért: visszavonult, Zürichben birtokukon nyugalomban élnek második férjével, Erwin Bach német zenei menedzserrel, akivel 1985-ben találkozott. Huszonhét évnyi együttélés után házasodtak csak össze. Tina a mai napig poszttraumás stresszel küzd, de állítása szerint képes volt megbocsájtani a már tizennégy éve halott Ike-nak. Pontosabban, ahogy ő fogalmaz, képes volt „elengedni”, végleg elengedni a bántalmazó kezet, amit negyvenöt évvel ezelőtt, a színpadon fogott meg utoljára.

Marossy Kriszta

Kiemelt kép: Getty Images/Paul Natkin