Médiacirkusz a legintimebb pillanatokból – Így látja a kommunikációs szakember az élőben közvetített szülést és társait

–

„Sokan kértétek, kérdeztétek”

Szerintem mindenkinek ismerős ez a mára klasszikussá vált influenszeri fordulat, amivel odairányítják a gyanútlan felhasználó figyelmét egy adott (sokszor szponzorált) témára. Hiszen, ha sokakat érdekel, akkor biztosan érdekes. A szülést is sokan kérték, hiszen ez segítség egy gyermekét váró kismamának. Edukációs célú élőzés volt, potom 1490 forintért! Piaci rés, ami a hülyének is megéri. Az a baj, hogy szerintem felmérhetetlen az a kár, amit ezek az áledukációs, ál-„nézői igényeket kiszolgáló” tartalmak okoznak a valódi segítségre és információra szorulóknak. 

A szülés előtt álló nők, az éppen alakuló családok egy kifejezetten védtelen csoport, amelyet amúgy is telenyomnak mindenféle kéretlen információval, amelyek gyakran károsak is.

Guld Ádám hamarosan megjelenő tanulmányában nemcsak ebben a specifikus esetben, hanem a nagyobb képet nézve is megjelenik ugyanez a probléma, a figyelemgazdaságnak való kiszolgáltatottság. Eszerint, ahogy nő az elérhető információmennyiség, úgy folyik egyre keményebb küzdelem a felhasználók fókuszált figyelméért, és mivel ez a teljes és tartós odafordulás egyre inkább hiánycikk, mind többet kell tenni érte.

A figyelmünk árát Ádám elgondolása szerint valahol mi, fogyasztók – akiknek a figyelméért folyik a harc – fizetjük meg azzal, hogy teljesen etikátlan módon adják-veszik a különböző cégek, és azok az influenszerek, akiket ezek a cégek megfizetnek, hogy eljuttassák az üzenetüket nekünk.

Erre tökéletes példa ez a szülés, amit nyilvánvalóan nem a fogyasztói kérés vagy igény hívott életre, hanem a figyelmünk iránti harc, és ezen keresztül a nyereségvágy. 

Egy családi legintimebb pillanatai médiahekké váltak

Guld Ádám a szüléssel kapcsolatban azt mondja, hogy volt ennek egyfajta evolúciója: „Emlékszem azokra az időkre, amikor például óriási sajtóbotránnyal járt az, hogy a Big Brother Házban megtörtént az első aktus, amit a televízió közvetített. Ugyanehhez a realityhez kapcsolódott a női test leleplezése, majd pár évvel később a Való Világban a férfi testé. És ez pár év alatt teljesen semlegessé, gyakorlatilag érdektelenné vált.

A szülés mint újabb érdeklődésre számot tartó esemény néhány évvel ezelőtt megjelent már külföldön – az ismert emberek közül Khloé Kardashian volt az első, aki beengedte a kamerákat a szülőszobába. És most, néhány év késéssel megérkezett Magyarországra is, ráadásul élő adásban. Annak ellenére, hogy gyermekjogi, etikai és a figyelemgazdálkodás szempontjából is komoly aggályokat vet fel, a dolog működik, hiszen a kollégáimmal, barátaimmal többször is ez volt téma az elmúlt napokban, és mi is erről beszélgetünk most.

Valójában médiahekké válik, hogy egy ember világra jön.

És a beszámolók szerint milliós oldalletöltésről van szó, és több százezren vannak, akik követték a szülést valameddig, az előfizetők száma a legutolsó információk szerint csak töredéke ennek.”

Ez a tartalom teljesen más, mint azok a szülés témáját feldolgozó műsorok, amelyek valóban edukációs, illetve információmegosztó céllal jönnek létre, és a szülést, illetve a szülés körüli történéseket őszintén, de szakemberek által szerkesztett formában mutatják be. Ráadásul az ilyen műsorok szereplői abban is különböznek az élő szülést bemutató pártól, hogy nem ismert emberek, nem együttműködések és szponzorációk között értékesítik az intim pillanataikat, hanem magánemberként állnak bele egy nehéz témába. Ezt muszáj tisztázni, már csak abból a szempontból is, hogy míg egy ilyen műsor keretében, vagy a számtalan YouTube-on fellelhető szülésvideóban szereplő családok csak egy nagyon szűk réteg számára válnak felismerhetővé, az ő gyerekük intim pillanatai nem kerülnek bele a kevésbé érdeklődő emberek hírfolyamába, és nem viselik onnantól magukon ennek a „bélyegét” – mint ahogy „a (jelenleg) legkisebb” gyermek fogja minden valószínűség szerint.  

A gyerekek intim pillanati nem tartoznak a nyilvánosságra

A Hintalovon Alapítvány szakemberei több ajánlást és cikket írtak már arra vonatkozóan, milyen formában kerülhetnek fel a gyerekek a netre – az teljesen bizonyos, hogy ilyen formában nem. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember szerint 

„a nyilvánosság és az intimitás ebben a helyzetben kizárják egymást”, és mivel a gyerekeink gyerekkora a későbbi emlékeikben valójában egy általunk konstruált valóság, amit a fotókból és a szülőktől hallott történetekből rak össze, nagy a felelősség, hogy ezt csak azokkal osszuk meg, akikkel ő is megosztaná.”

Ráadásul annak is komoly felelőssége van az influenszer szülők esetében, ha reklámozásra használják a gyereküket – és nem véletlenül nem tettem idézőjelbe a használatot. Erre vonatkozóan itt egy ajánlás azoknak, akiket érint. Például a szülést kiposztoló családnak. Mert bár ők nem reklámoztak (azt hiszem) konkrét terméket a szülés során, de pont a figyelemért folytatott harc miatt már eljutottunk oda, hogy akinek a különböző felületei tele vannak reklámmal, az tulajdonképpen akkor is bevonja a gyerekét a bizniszbe, ha „csak” a reklámmentes posztokban szerepelteti. (És itt nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy nem azokra az influenszerekre gondolok, akiknek van NÉHÁNY együttműködése, támogatott posztja, amik mellett valódi tartalmat szolgáltat, akár a gyereknevelés vagy a szülőség megélése témában. Azt gondolom, hogy az érintettek vitán felül nem tartoznak ebbe a kategóriába.) 

 

Guld Ádám médiaetikai megközelítésből fogalmazta meg ugyanezt: „Az abban a pillanatban megszületett gyereknek az életéből már nem lehet kivonni, hogy ő egy több százezres közönség érdeklődése által övezett médiahekk keretében jött világra, és ezt tenni valakivel, szerintem, ehhez senkinek nincsen joga.” 

Az élő születés után jön az élő halál?

A gyerekjogi szempontokon túl van még egy fontos kérdés: hogy milyen hatással lesz ez a nyilvánosság alakulására a továbbiakban. Guld Ádám szeretne optimista lenni, de sajnos a tények nem azt mutatják, hogy van rá oka: 

„Engem társadalom- és médiakutatóként elsősorban az foglalkoztat, hogy egy ilyen médiaesemény milyen etikai kérdéseket vet fel, és mennyire bontja le vagy erodálja tovább a hagyományos kulturális értékeket, mondjuk, a magánélethez való jogot és a láthatóság viszonyrendszerét, illetve az, hogy ennek hosszabb távon milyen hatása lesz. Nem akarok túl extrém következtetésekbe bocsátkozni, de akkor mostantól kezdve ugyanolyan bevett gyakorlattá válhat az, hogy valaki élőben közvetíti a szülését, mint ahogyan ez a szexualitás bemutatásával kapcsolatban már megtörtént bizonyos felületeken, beszivárgott a mindennapi közösségi médiatartalmak közé. És ha már születés, akkor jogos a felvetés, hogy a következő a halál lesz? Külföldi példa már van rá, de nagyon remélem, hogy ez senkinek nem fog eszébe jutni. Én most egy picit hadd legyek áloptimista, mert valójában úgy sejtem, hogy erre nincs túl sok okom.”

  

Én meg csak azt szeretném, hogy ha lehet, igyekezzünk úgy küzdeni az intim pillanatokból születő médiakampányok ellen, hogy mostantól nem beszélünk róla. Szerintem már minden elhangzott a témában, ami fontos, tegyünk ide pontot.

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Gabriel Tovar